Sebők Zoltán
A farkasember farkasai

Régi tapasztalat, hogy rárakódik az értelmezés, rárakódik az attitűdünk az értelmezett dologra. Mondok egy példát, amely nem valami kontár műve, hanem Sigmund Freud nevéhez fűződik. Freud bizonyára legismertebb esetéről van szó, a híres Farkasember esetről. Ez a Farkasember Nyikolaj Bergyajev orosz filozófusnak volt a kortársa, s hosszú huzavona után oda került Freudhoz. És Freud nem kevesebb, mint négy éven át kezelte, minden nap, kivéve a vasárnapokat és a nyári szabadság időszakát. A Freud-szakirodalomban ez számít a pszichoanalízis nagy diadalának, hogy ezt a neurotikus embert Freudnak négy év kemény munkája árán sikerült meggyógyítania.

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ez az ember elég sokáig élt, 1979-ben halt meg, rengeteg interjú készült vele utólag, sőt, elkezdett rajzolni, és a Pszichoanalitikai Társaság közvetítésével eladta a rajzait. Igen drágán vették az egyébkén dilettáns rajzokat az emberek, merthogy híres volt maga a szerző. Tehát ebben az elemzésben, van ennek az egyébként Szergej Pankejev nevű embernek egy álma négy éves korából. Az álom igen egyszerű: fekszik az ágyban, egyszer csak kinyílnak az ablakok, és azt látja, hogy kint a sötétben a diófán öt vagy hat farkas ül. Innen kapta egyébként a Farkasember "álnevet". Ezt aztán nagyon alaposan elemezte Freud, és arra a következtetésre jutott, hogy a farkasnak ebben az álomban valami nagyon-nagyon szexuálisat kell jelentenie.

Valami alapján úgy döntött Freud, hogy Pankejevnek ez az álma egy másfél éves korában tapasztalt élményével függ össze. Az élmény a következő: a kis Pankejev, miközben betegen fetrengett az ágyában, titokban tanúja volt a szülei szeretkezésének. Freud azt is nagyon pontosan megállapította, hogy hány szeretkezés volt így zsinórban, s hogy milyen pózban. Megállapította, hogy három. És váltig ragaszkodott hozzá, hogy Pankejev neurózisa erre az élményre vezethető vissza. Természetesen hiába mondta Pankejev, hogy semmi ilyesmire nem emlékszik. Nyugi, mondta Freud. De gondoljunk bele a helyzetbe. A három szeretkezés emberi becslések szerint legalább egy órát vehetett igénybe, s közben a kis Pankejev figyel, és számol (azt most egy pillanatra felejtsük el, hogy másfél éves korukban a gyerekek még nem is tudnak számolni): ez az első. Szünet, a kis Pankejev nem alszik el, nem sír, nem óbégat, hanem türelmesen vár, amíg bekövetkezik a második aktus. Majd újabb kínos szünet után a harmadik. Megvallom őszintén, én Freudnak az ezzel foglalkozó tanulmányt már eleve szkepszissel olvastam. És, mint utólag kiderült, maga Pankejev is kétellyel hallgatta Freudot. Miért ment mégis bele ebbe az egész ceremóniába? Utólag bevallotta, hogy azért, mert Freud rokonszenves ember benyomását keltette számára. A másik ok még az előző kezelésére nyúlik vissza. Egy oroszországi szanatóriumban ápolták, s akkor még az volt a diagnózis, hogy depressziója van. Összeismerkedett az egyik nővérrel, összeszűrték a levet, és akkor hirtelen meggyógyult. Feltűnően jókedvű lett, amiből az orvosa azt a következtetést vonta le, hogy nem sima depressziós, hanem bipoláris, más néven mániás depressziós. Közben arról volt szó, hogy szerelmes lett az ember, s a szerelmesek általában kivirágzanak.

Amikor Pankejev megjelent Freudnál, rögtön az első beszélgetésen megkérdezte, hogy feleségül veheti-e a nővért, akit egyébként Theresának hívtak. Freud azt válaszolta, hogy majd erre még visszatérünk néhány hónapi analízis után. Freud tulajdonképpen azzal nyerte meg magának az orosz fiatalembert, hogy hajlandó volt a szerelmével találkozni, és áldását adta a házasságra. Pankejev saját bevallása szerint semmiféle álomértelmezés nem segített őrajta, semmiféle úgynevezett "ősjelenet".

Egyébként ez a bizonyos ősjelenet, a szülők szeretkezésnek a megtekintése, ennek ideológiai oki voltak, hogy miért kellett ezt Freudnak nyomatnia. Akkoriban vetette fel, hogy ez is egy univerzális jellegű dolog, de több tanítványa ellene szegült. S akkor azt mondta Freud, hogy micsoda? Nem működik az ősjelenet-elmélet? Hát itt van Pankejevnél! Csakhogy ezt nagyon könnyű oda becsúsztatni. Pankejev semmi ilyesmire nem emlékezett. Na tehát, a gyógyulása bizonyára a szerelemnek volt köszönhető, amihez nem kell semmi különösebb hókuszpókusz, hiszen az életben lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy kivirulnak az emberek, amikor valami lényeges kapcsolatba keverednek.

Mindenesetre, hogy a farkasról a szexuális konnotációt az Isten sem vakarja le, az nyilvánvaló, s ezt nagyon határozott formában meg is tapasztaltam. Miután egy folyóiratban megjelent a Piroska farkasa című esszém, amely, nagyon röviden fogalmazva, a mese deszexualizációjáról szól, az egyik budapesti galéria pályázatot hirdetett az én értelmezésem illusztrálására. Létrejött a kiállítás, amit alkalmam volt megnézni, és csodák csodájára úgyszólván minden művész - hangsúlyoznám, az esszém alapján - nagyobbnál nagyobb nemi szerveket festett vagy rajzolt a képre.

Erdély Miklós, térségünk egyik legérdekesebb úgymond neoavantgárd művésze - tehát konceptuális művészet, happening, akcionizmus, főleg ebben a fogalomkörben helyezhető el az ő tevékenysége - nem tudom, mennyire mellékesen, mennyire pénzkeresési forrásként, de volt neki egy úgynevezett mozaikműhelye. Ez azt jelenti, hogy hol reklámokat, hol fotókat apró kis csempékből raktak ki, tehát valahol a digitális fotózásnak egy kezdetleges manuális változata volt az, amit ő kisipari szinten művelt. Az egyik tizenharmadik kerületi óvoda rendelt tőle egy ilyen mozaikot, amelyen a Piroska és a farkast illusztráló kép volt látható, azt Erdély mozaikműhelye kirakta apró csempékből. Fölhelyezték a falra, de nem sokáig maradhatott ott, mert kiderült, hogy a gyerekek annyira félnek attól a borzalmas farkastól, amely fenyegetően tátotta a száját a képen, hogy le kellett verni az egészet. És mellesleg, a Pankejev sztorira visszautalva, az orosz úr utólag elmesélte, hogy az a bizonyos, Freud által elemzett farkas-álom bizonyára arra vezethető vissza, hogy amikor egészen aprócska volt, a nővére mutogatott neki egy mesekönyvet, a Piroska és a farkas orosz változatát, és ott is, miként Erdély Miklós mozaikján, a farkas nagyon félelmetes formában volt megjelenítve, és ő attól rettenetesen félt. Én most tényleg nem akarok itt föltétlenül igazságot tenni, de elképzelhető, hogy annak az élménynek a hatására jelent meg az öt vagy hat farkas az ő álmában, és nem az ősjelenet valamiféle szimbolikus megjelenítéseként értelmezhető.