Sirbik Attila
Az őrület pók-teste

Lélegzetének gyorsuló-szapora vibrálása, folyondárszerűen elnehezülő ernyedsége láthatatlanná teszi a megfejthetetlenné váló befelé zuhanó-pörgő érzékenységét. A félelmét lassan áttranszformáló megsejtései, az elbillentett és megfékezhetetlen álomlétszerű belső érintések, amelyek néha lágy, néha fájdalmas, szinte valóságosnak tűnő hallucinációvá érlelődnek, eltorlaszolták az utat, a szökés előtt. Az önnön akaratán kívüli belehelyezkedés, a kibillenthetetlenségig fokozódó öncélúság lassú méregként terjedt a megállíthatatlanul gyorsuló őrületben. A saját magaságát is immár elleplezni vágyó nemtörődömség vált az immár végleg/végzetesen megismerhetetlenné váló benső érdeklődésének elsőrangú céljává. A pillanat, amikor az emlék már az újraélt valóság feldolgozhatatlan összetettségévé válik. Amikor már az akarat nem elég a szétszálazódó idegrendszer összefogására. A lehetetlenné váló ön-kívüliség mindig valami máshoz tapadó érzékelő csápjai megfékezhetetlen akarattal törnek egy belső törvényszerűség feloldásáért. Meddig mehet el anélkül, hogy a fájdalom szemtelenül saját terét követelő lökései el ne érjék? Tettének következményeit fel nem fogó kábultságban , ami mindig egy másik, éppen nem érzékelhető valóságra irányul, egyre jobban taszítja egy megismételhetetlen szörnyűségig, és ahonnan már csak az ismételhetőség vágya ragadható ki sértetlenül, hogy önmagát tisztának érezhesse. Vagy egyenesen, egyre gyorsuló sebességgel rohan az őrület felé, ahol az út mindig csak egyirányú.