Kovács Smit Edit
Szöveg nélkül

Vége lett a filmnek.
Kigyulladtak a mozi fényei.
Elvegyültem az ajtó felé hömpölygő tömegben.
Egyesek már az előtérben cigi után kotorásztak a zsebükben, másoknak pedig felcsipogott a mobiltelefonja. Az orrom megtelt az émelyítő füsttel, és csak kóvályogtam a lavina közepén. A fejemben még felvillant egy-egy filmkocka. Azon méláztam, hogy vajon a hős miért nem becsülte meg a lány erényeit. Vagyis: miért vált a hős - minden szimpatikus vonása ellenére - ennyire visszataszítóvá a történet végére?
 
ELMARADT A HAPPY END!!!
 
A friss levegőn kissé tisztábban láttam. Már csak azért is, mert amíg a film tartott, kinn fehérbe öltözött a város. Az első hó. Vakító-fehér, fehér-fehér, ezüst-fehér, puha-fehér. A kirakatok színei és fényei cikáztak a hólepedőn.
- Nahát, micsoda meglepetés!
Valahol oldalról kacagást hallottam. A tömegből R. feje bukkant elő. Fülig szaladt a szája. Vallatóra fogott:
- Te csak így, inkognitóban? Hm. Meglapulsz az ismerősök elől?
- Á. - dadogtam zavartan. - Nem tudhattam, hogy összefutunk!
- Hát persze. És? Tetszett?
És. Megállt az idő.
Pont.
Tetszett. Talán. De még mindig nem hagyott nyugodni. Miért?
Kár azért a jóképű fickóért.
- No, mondd! - húzta fel a szemöldökét R.
- Mit mondjak?
- Látom rajtad, hogy valami nem tetszett. Ki vele!
- Tulajdonképpen. - és még mindig tétovázva kezdtem rendbe szedni a gondolataimat - végül is nincs nekem semmi bajom a történettel. Ötletes, kerek mese. Mese. Mindenki még boldog is lehet. azaz lehetett volna, ha az a bolond fickó nem tolja el a végén. Nem ezt vártam!
- Ne haragudj, de miről beszélsz? - nézett rám R. nagy csodálkozással. Meghűlt bennem a vér. Kihagytam volna a filmből egy részt? Vagy átsiklottam egy fontos mozzanatot?
Elnémultam.
Tehát:
"Szerelem volt első látásra. Eddig biztosan jól emlékszem. Nézzük csak. A jóképű srác, természetesen szőke, lehengerlő modorával meghódította a mosolygós lányt, aki természetesen barna ( ) volt. Ok."
 
I. FILMKOCKÁK:
 
Nagy társaság kellős közepén figyel fel a lányra. Határozottan szimpatikusnak találja, s megpróbál a közelébe férkőzni. Imponál neki a fiú titokzatos egyénisége, csendes mosolya. Titkos üzenetet küld neki Valentin napján.
"Félrevonultan beszélgettek. A fiú célzást tett arra, hogy szeretné a lányt is vendégül látni egy hamarosan megrendezésre kerülő zsúron. Vibrált a levegő közöttük, és a lány fülig pirult. Aznap éjjel azzal a tudattal aludt el, hogy megtalálta a nagy Őt."
 
II. FILMKOCKÁK:
 
Hosszas szemezés után mosolyogva odalép a lányhoz:
Megmondanád a neved, és megadnád a telefonszámod?
Líz. 9571648.
Kösz. Majd felhívlak.
Jó.
És eltűnik. Hazamegy. Líz kicsit csalódottan néz utána. Másnap azonban hazautazik a szüleihez, falura.
"Fergeteges kalandnak ígérkezett az egész este. Egy csomó új embert ismert meg, és persze minden harmadikat Attilának hívták. Csak őt nem. Felkérte a lányt táncolni. Hiába, talán már van három éve is, hogy utoljára táncolt rendes táncossal: megbicsaklott a lába az izgalomtól!
Gyere, kimegyünk - mosolygott elnézően a fiú.
Egy árnyas helyen ültek le, valahol az útszélen. És szó szót követetett. Kiderült, hogy a fiú verseket ír. s elmondta a számára a legkedvesebbet, amit régi barátnőjének írt: .beléd marom magam, hogy a szíved is enyém legyen. S hevesen gesztikulált, amíg fejből felmondta a gépelve három oldalt is kitevő verset. Lenyűgözte a lányt. És megcsókolta."
 
III. FILMKOCKÁK:
 
Este kilenckor csörög a telefon.
Te hazamentél? - kérdi kétségbeesetten a lányt.
Igen. Miért, baj?
Nagy nehezen szereztem két jegyet holnap estére, egy hajós partira a Dunán, és szerettem volna, ha velem tartasz. Ha elmegyek érted, velem jössz?
Hmm. Talán igen.
Megpróbálom. Ha szabad napot kapok.
Ha szabad napot kap.
És természetesen nem kap szabad napot. Egyedül megy a zsúrra a barátaival.
 
? ? ?
 
Elgondolkodva néztem R.-re. Most akkor hogy is van? Megtörtént a csók, vagy nem történt meg? Együtt voltak a zsúron, vagy nem? R. elmerülten böngészte az újságot, miközben előbb jobbra, majd balra forgatta kezében a söröskorsót. Mintha már nem is figyelne rám. Én pedig kétségbeesetten igyekeztem összerakni a filmkockákat és a gondolataimat.
- Nem a zsúron csókolta meg a lányt - szólalt meg végre R. - Hanem a kapuban. És az első zsúrra egyedül ment.
- De hát. hogy? - és összekuszálódott minden a fejemben. Meghúztam a sörömet. Képek sorakoztak fel előttem. Lássuk csak! Ennek a végére járok!
"Csodálatos volt vele. A lány csillogó szemmel nézett rá a hajnali derengésben.
És most? Hogyan tovább? - kérdezte elhaló hangon.
Ezt hogy érted? - nézett rá elképedve a fiú.
Neked sincs senkid, nekem sincs. Mármint partnerkapcsolatunk.
Ne haragudj, de én nem erre gondoltam. Én nem akarok kötelezettséget vállalni - felelte szenvtelenül a fiú.
És ez volt a lány számára az első boldogtalan pillanat."
 
IV. FILMKOCKÁK:
 
Hangyák szaladnak a filmvásznon - a szemem előtt. Fekete, apró kis hangyák a fehér homokban. És egy fekete olló.
"Fél évvel később újra együtt. És egy évvel a történtek után is.
A harmadik év hajnalára tokajit ittak telihold fénye mellett, valahol a folyó partján. És utána bódító volt az együttlét.
Legközelebb már csak írtak egymásnak. Párhuzamosan haladó életük párhuzamos is maradt. Nem volt (út)kereszteződés."
 
A FILM VÉGE:
 
A ház előtti lámpaoszlop alatt ülnek az autóban. Nem gyújt. A lány már bekapcsolta a biztonsági övet, és türelmesen vár. Végül is a szüleinél van helyük megaludni, ha épp úgy adódna.
A feleségem leszel?
Valahol a sötétség mélyén pirosan csillan a hang. Zavartan mosolyog Lízre. Ügyetlenül kinyitja a kis ékszerdobozt. A lány nem válaszol. Némán csordul ki szeméből a könny. Boldog. És nevet a szeme is. Felhúzza a gyűrűt Líz ujjára.
Végre gyújt az autó is
Kifordulnak a főútra.
Igen.
Az esti fényeket már felülről látjuk.
 
SZEREPOSZTÁS: .
 
Ne törd magad! - szólt rám R. - Mikor találkoztatok utoljára?
Talán három éve - suttogtam -, mint a mesében. Mesefilm.
Mosolyogni próbáltam.
Látod, te a magad filmjét éled. Azért vigyázz a képekkel! Veszélyes útra vihetnek. Észre sem fogod venni, ha majd egyszer rólad szól egy film.
R. kiitta a sörét. Egy hajtásra.