Tomán László
Herceg János: a harmadik kötet

Itt sorakoznak polcomon a művei, a Viharban-tól az utolsó, életében megjelent kötetig, a Mulandóságig, melynek bemutatóján az Újvidéki Színház kistermében még együtt voltunk Vele. Most kezünkbe vehetjük - hála Pastyik László kitartó, szorgalmas búvárkodásának és filológiai aprómunkájának - az Összegyűjtött esszék, tanulmányok harmadik kötetét (Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Beograd, 2003), amely öt év termését tartalmazza. Ennek a sorozatnak immár harmadik kötetét olvasva megállapíthatjuk, leltárba vehetjük a Herceg János-i értekező próza teljes gazdagságát (noha a negyedik kötet még hiányzik).

Itt találhatók azok a műfajok, melyek Herceg értekező prózáját képezik: a rövid, általa annyira kedvelt, és nagyszerűen művelt könyvkritikák, melyek egy rádióműsornak készültek, s melyek elragadó tömörséggel nemcsak a lényeget mondják el egy könyvről, nemcsak elismeréssel adózik bennük Herceg a sikerült műveknek, hanem ha kellett, éles, kíméletlen, leleplező bírálatot is ír.

Van még egy sajátos hercegi műfaj: az Együtt című egykori rádiófolyóirat bevezetői, melyek irodalmi, művészeti, művelődési életünk témáit tárták a hallgatók elé, ugyancsak röviden, de hatásosan, ahogy a rádió megköveteli.

A Vasárnapi levelek hosszú ideig jelentek meg a Magyar Szóban, s egyéni tárcairodalmat jelentenek. Sajátos sorozatai voltak Hercegnek a vallomásos Nyíló idő és a Keresztül-kasul, melynek az időszerűség volt jellemző vonása.

Ha Herceg témáit vesszük sorba, első helyen szülővárosát, Zombort kell említenünk. Zombor múltjának nem egy mozzanata elevenedik meg írásaiban, régi zombori lapokról és újságírókról emlékezik meg, egykori zombori alakokat kelt életre, a zombori tanárokat rajzolja meg, számos írása Zombor város- és művelődéstörténetével foglalkozik. Zombornak, az egykori megyei székhelynek és kulturális gócpontnak fontos intézményei voltak a könyvesboltok, melyekről - és a bennük tevékenykedő könyvárusokról - szintén megemlékezik Herceg. Nem maradnak el gyermekkorának témái sem: bepillantunk egy zombori iparoscsaládnak és gyermekének életébe.

Herceget sok szál fűzte Baranyához, a Drávaszöghöz. Ez a vidék is méltó helyet kapott írásaiban.

Ne felejtsük el, hogy az író már a két világháború közötti időben fontos szerepet játszott közéletünkben és irodalmunkban. Ezért a kisebbségi kérdés, a kisebbségi élet is jelentős teret foglal el írásaiban. Evvel a témával kapcsolatos az is, hogy nagyon sokat írt az őt különösen érdeklő, izgató ügyről, a magyar-szerb történelmi, irodalmi, emberi kapcsolatokról.

Témái közé tartozik a képzőművészet, melyről sokat írt, de a színháztörténet is (különös tekintettel Zomborra).

Több ismert íróról, festőművészről, közéleti személyről írt Herceg. Ebben a könyvben elevenednek meg előttünk az irodalom, a képzőművészet neves alakjai: Miroslav Krleža, Szenteleky Kornél - akit Herceg elődjének, tanítójának tekintett, s akinek élete és műve állandó témája volt -, Milan Konjović, a jó barát és mindennapi beszélgetőtárs, Mladen Leskovac, s egy különös alak, a jószerével feledésbe merült irodalombarát: G. Czimmer Anna, akit Herceg szép írásokban örökített meg, s egyben irodalomtörténet-írásunknak is adalékokkal szolgált.

Hogyha azt keressük, mi jellemzi Herceg értekező prózáját, néhány vonás tűnik szemünkbe. Tárcáiban, emlékezéseiben, karcolataiban sem tagadja meg magában az elbeszélőt. Történeteket mond el, alakokat jellemez, néha riportszerűen számol be egy-egy eseményről, találkozásáról. Így válnak rendkívül olvasmányossá, különösen élvezetessé értekező prózai írásai. Elbeszélőkedve sohasem hagyja el. Nem ködösít, nem kanyarodik el tárgyától, ragaszkodik a megtörtént dolgokhoz, de gyakran bízza magát képzeletére, s egyfajta tündéri realizmust valósít meg, akárcsak novelláiban.

Rendkívül jellemzőek, hercegiek kezdőmondatai. Leüt bennük egy hangot, amely végigzeng az egész íráson. Kezdőmondatai nyitányok, melyek után jön a téma részletes kidolgozása. Lendület van ezekben a mondatokban, amely teljes erővel indítja el a szerző mondanivalójának kifejtését. Csak néhány szép példa: "Azok a kórusban zümmögő és tamburázgató diákok a szerb körúton és a megosztott város keleti részén csupán vendégek voltak Zomborban"; "Szavak áradatában élünk, s a vészes szóözön már mindent elárasztani készül: eszmét és fogalmakat, célt és szándékot egyaránt"; "Az ember eljön minden szent időben Gombosra, s akkor nem győzi elraktározni magában az élményeket, olyan sok van belőlük"; "Hihetetlen, hogy össze tud fonódni közeli népek történelme!" Írásainak befejező mondatai pedig olyanok, mint a zenedarabok végakkordjai: erőteljesen hangzanak föl, hogy utána elcsöndesedjen a szöveg, s végül beálljon a teljes hallgatás: ".míg a régi redakció a képzelet szárnyán ringatózott, mint minden, ami a valóság rideg határain kívül esik, mivel álom és költészet, s úgy eltűnik időnként, mint az őszi köd";. nagyon alkalmas arra, hogy elandalítsa a nézőt és egy mesevilágot varázsoljon köréje a régi Pesttel, amelyet a Duna királynőjének neveznek"; "De hogy nem lágyították meg az országos politikával szemben közömbös vidéki magyarok szívét, mert senkinek sem hittek már, az biztos."Értekező prózájában, tárcáiban, karcolataiban, emlékezéseiben gyakoriak a belső monológok és a párbeszédek. Dokumentum erejű emlékezéseket is találunk bennük, például amikor Sinkó Ervin dühöngését írja le abból az alkalomból, hogy megmutatja neki a Spitzer-házból megmentett könyveket, vagy amikor Szenteleky könyvtárának sorsát mondja el. De dokumentumot jelentenek azok a közbeszúrt, szinte a szövegbe csempészett mondatok is, amelyek a vajdasági magyarság sorsáról szólnak: "És alig volt család, ahol nem hiányzott volna valaki"; "Mindenütt voltak még eltűntek."Nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne említsük Herceg nyelvhasználatát. Tiszta, gazdag, színes, nem egy alkalommal ritmikus ez a nyelv. Valóságos felüdülés az olvasónak. S most, több mint kilenc évvel halála után, nem is lehet méltóbban emlékezni Herceg Jánosra - aki egy egész korszakot jelent irodalmunkban, s akinek írói példáját, magatartását tisztelnünk kell -, mint hogy újra olvassuk munkáit. Ezért várjuk türelmetlenül az összegyűjtött tanulmányok és esszék negyedik kötetét, melyen - úgy tudjuk - Pastyik László már dolgozik.