Tomek Viktor: Próféciák, vagy reformok - A tömegtársadalom kialakulásáról

"A totalitarizmus egy marginális elit és a prediszponált tömegek találkozásának az eredménye" - ezeket a szavakat Hannah Arendt német filozófus vetette papírra, nem sokkal a második világháború után. Érdemes odafigyelni ezekre a sorokra, mert úgy vélem, hazánkban mindkét jelenség erősen jelen van, igaz totalitarizmusról még nem beszélhetünk, már csak azért sem, mert ehhez a kormányzati formához - még ha bizonyos szempontoknak meg is felel Szerbia - nincsenek meg a szükséges történelmi előfeltételek (imperializmus, nemzetállam hanyatlása). Azonban a politikai és filozófiai értelemben vett tömegek és a csőcselék, vagy ha tetszik a marginális elit, igenis jelen van. A feltételek, melyeknek eleget tesz rendszerünk a totalitarizmus kialakulásának szempontjából a következők: a politikai intézmények összeomlása, a tömegtársadalom kialakulása. Talán sokan bólogatnak most, hogy igen, a tömegtársadalom huszadik századi sajátosság, és szinte minden fejlett, vagy fejlődő országban jelen van, az Egyesült Államoktól a volt Szovjetunióig. Most azonban nem az ortegai tömegekről beszélünk, akik a Mc’Donaldsba járnak, és szappanoperákat néznek, hanem - mint már említettem - a politikai értelemben vett tömegekről.

A politikai értelemben vett tömeg hazánkban úgy tartja, hogy egy hatalmas prófécia előfutára, hírnöke. Egy olyan próféciának, amelynek megvalósításában minden lehetséges rendelkezésre álló eszközt, gyakran a ráció határain túl, akár saját egzisztenciájukat veszélyeztetve is meg lehet valósítani. Gondoljuk csak meg, lélektanilag szinte megmagyarázhatatlanok az olyan jelenségek, mint az önérdek követésének radikális csökkenése, a cinikus közöny a halállal és más személyes katasztrófákkal szemben, a józan ész legnyilvánvalóbb szabályainak mélységes megvetése, és talán tudják is a kedves olvasók, hogy most kiről és kikről beszélek. Ne legyünk azonban ennyire szigorúak, hiszen az elmúlt másfél évtized csapásai nélkül ezek a tömegek sem jöhettek volna létre. Az elmúlt években a tömegeket alkotó emberek teljesen elszigetelten tengődtek, elvesztették minden rokonszenvüket a politika, a szociális élet iránt, a társadalom gyakorlatilag atomjaira hullott. Ez a tömeg feldühödött egyének sokaságából áll, akiknek semmi közük sincs egymáshoz. Nem a mindennapi problémák foglalkoztatják őket, hanem olyan ideológiai kérdések, amelyeknek fontossága évtizedekre, vagy talán évszázadokra is kihat. Itt lép a képbe a csőcselék, amely ezeket a tömegeket megszervezi, és így politikai hazugságait és doktrínáit át tudja ültetni a valóságba. A vezérek nem a napi politikai döntések alternatíváival állnak a tömegek elé, hanem a párt által vallott ideológiai jövő víziójával.

Miért van ez így, miért nem tudott kialakulni egy színvonalas és tartós politikai elit, amely kulturáltan és professzionálisan tud kommunikálni? Roppant nagy merészség lenne erre választ adni, de ennek talán a legegyszerűbb oka az lehet, hogy hiányzik a rendszer alapú artikuláció, amely meghatározott, korlátozott és elérhető célokban fejeződik ki, nincs kommunikáció a társadalom különböző szféráiban, az érdekek, az argumentumok elhaladnak egymás mellett. Nem volt meg a történelmi háttér ezeknek a rendszereknek a kialakulásához, és ennek okáról órákig lehetne vitatkozni. Mint tudjuk, a modern társadalmakban az interakciók milliárdjai zajlanak le naponta, amelyeket szervezeti rendszerek sokasága illeszt átfogóbb keretbe. Ahhoz, hogy egy társadalom bizonyos fejlettségi szintre el tudjon jutni, a különböző rendszerszintek elkülönülése mellett belülről is funkcionálisan differenciálódnia kell a társadalom rendszerszintjének, és így az egyes funkciók ellátására hatékonyabban tudják kifejteni tevékenységüket a specializálódott alrendszerekben. Magyarán társadalmunkban nem létezik a pluralizmus fogalma (a pozíciók, álláspontok többfélesége), és itt most mindegy, hogy ideológiai, politikai, érdekpluralizmusról, vagy hatalmi pluralizmusról beszélünk. Ahhoz, hogy Szerbia a jobb jövő mezsgyéjére lépjen radikális - a szó pozitív értelmében -, reformokra lenne szükség, és nem szabad a változásoktól félni, hiszen ha csak egy helyben toporgunk, a dolgok maguktól nem fognak megváltozni.