Török Csaba
Csöppenként

Anyaföldem tengeri pajzsán fekszem:
meztelenül a szigeti ligetben,
mintha az ütközet magammal bennem
lenne vívható: kettős a fényözön,
mindkét szülőmet magammal tükrözöm,
a gyümölcsmagvimat szomjazó fürtökön
apámmal (is), a Napistennel szemben
bolygó-bölcsőnknek alkonyával mentem.
Mert: holnaptól ki tükröztet át engem?

(Dolcigno Vecchio, 2004. aug. 25.)