Balogh István
Mondogató

Ínyemre csavarodik minden, ami szálas,

Amit rágni kéne éles foggal, szakállas

Akárkik irányt mutatnak, merre forduljak,

Merre mehetek én, vicsorítsak, morduljak;

Kutyákkal szövetkezzem-e, vagy emberekkel,

Kígyókkal-e, vagy sovány szellemekkel?

Jézus urunk megvár legrosszabb szögletnél:

- Emberpofát, férfialakot ölthetnél! -

Mondja egy gyík, árva, farkatlan hüllő,

Nap se süt rám, kerékagy, ráf, küllő

Gyilkosom lett volna, ha ugatni nem tudnék,

Gázolt volna ketté, ha ugrani nem tudnék,

De röpülni is tudok, társaim angyalok,

Apró felhőcskék, sárkányok, kancsalok,

Úristennek tetszők, embernek visszatetszők;

S vonulnak ólom zivatarok, viharfelhők,

Ménküvek kiáltnak basszus szólamot,

Belém ne csapj: jobbára jó vagyok!

Nyilak kerüljenek, patkányok szeressenek,

Testvéreim, szeretőim meg ne vessenek,

Gyalogúton járok, emberi csapáson,

Talpam nyoma ordít, szürke szamáron

Nyomulok befelé, cipruságak lengnek

Akácok köszönnek sajgó rengetegnek,

Méhek lelke fordul opál sugárnak,

Hársak, jegenyék, kőrisek úgy állnak

Parton őrt, mint vitéz férfiak, s nőről

Álmodnak. Isten malma lassan őröl

Magot, emberséget, barátságot, lelket,

Forró vér áztatja a családi telket,

Apám rámkiált felhő csipkéjéből,

Meg ne feledkezz vérünk intéséről!

 

 

- Milyen vér?- kérdezném. - Milyen intés?

Ködök szövése, kegyes porhintés,

Oltáron áldozat nem ég, nem száll égre,

Megnyugodhatom-e, alhatom-e végre

Csöndben, ahogy kértem, Uram és Istenem?

Vagy mindent átírsz-, színezel hirtelen,

Én meg sántikálok, nyögök és lihegek,

Elkerül zord, forróság, kikelet,

Csak a szó ragad majd karon

Átsegít minden zuhatagon,

Sziklán, szoroson, ellenség között.

Bölcsőmbe végtelenség költözött!

Sivár kígyónyelvek dalolnak vígan,

Én elmerülök örömben, kínban,

Veszett kutyák szeretnek, ölelnek,

Távolnak örülök majd, közelnek

Mindenféle rosszat mondok,

S megszeret engem egy bús vakondok!

Föld alatt élek, föld fölött halok,

Elkerülnek rózsaszín hajnalok:

Az élet is holló, feketén károg,

Ez a megrontónk, sötét átok,

Legnagyobb átok, ez hullik rátok,

Hurkotok, bilincsetek, rabigátok!

 

2005. május 29. - július 7.