Utassy Jóskának
Hó meg jég világában keresitek?
Pedig egy költő rálelt a sírra,
És rázza azóta is: Kelj ki! - kiáltja.
És szavára föltámad, meg van írva.
És föláll arra a lépcsőre, ahonnan
Belátni a teljes nemzetet. Talpra
Álltam, zengi minékünk, talpra
Népem, ne várj harmadnapra,
Lelked kőszikla, erre épül vár!
Homályos szellem sötét napvilága
Kúszik kígyóként, szorítja nyakunk.
Ki tekint őszinte hittel miránk ma?
Ki hisz minékünk, nehéz, közös járom
Megrabolt, becsapott, sánta nemzetének?
A költő szent sírt renget negyven éve:
Hangja már a kovász, az egyetlen ének.
2006. március 19.
