Beke Ottó
Holdfénynél vers
avagy Ujj Zsuzsanna után szabadon

Sütnek a puncik az éjszakában, s öngyilkos módon karóba húzzák magukat. A péniszek is rendre, sorra állnak, magukhoz illően szépen kandikálnak.

Testmeleg kúpok formálják a homokot.

Öngyilkosnak lenni. Mit jelent öngyilkosnak lenni, amikor a szerelem által elszabadított hullámverés úgy gördül, úgy hömpölyög, hogy a tekintetek minden előzetes erőfeszítéssel és bánattal terhes könnycsillámát magával sodorja a jól ismert partokon? Az alapoknál, a mélység éjszakájában. Suicidum!, vagyis felejts el mindent, törölj ki minden nyomot, ami beléd bújva féltékenyenen, bosszúállón és rejtőzködve suttogja: "én vagyok, itt vagyok"! Tedd semmissé, meg nem történtté, vagyis vesd ki az emlékezetből, a jelölők kegyetlen és felejtést nem ismerő láncolatából mindazt, ami megrögzötten és a halálfélelemtől sápadtan, ám magabiztosságot mímelve állandónak mutatja magát, ami miközben olybá tűnik, mint Te magad, tőled mégis különbözik! Szüless újjá, változtasd meg életed!

Kürtcsigák hangja. Holdfénynél vers. Vice versa (mert talán így szebben hangzik): vers holdfénynél. Vagy talán nem is kéne a megfogalmazással törődni, sem semmi mással, ami megrabolja az erotika lemeztelenített feszültségébe töltődő vágyszerelmet, a vértől duzzadó szervek vad, állatias mozgását, az erőszakos ölelés tengerhullámának mediterrán morajlását. Hiszen Luna szemérmesen hívogat kerekded szemével (Hold-testével), meg különben is sütnek a puncik az éjszakában, s öngyilkos módon karóba húzzák magukat.

Holdfénynél vers, kürtcsigák hangja. Csak ez a fránya nyelv ne volna! Szavak, szótöredékek hálója, a nyelv mintázata. Testmeleg kúpokkal szerelmeskedik a homok, miközben Luna szemérmesen hívogat kerekded szemével, testével. A sebesség fogantatása előtti nászéjszaka emlékezés-álma.

Emlékezés-álom: létrehozni azt, ami sohasem volt, megteremteni az eredet, a genealógia látszatát, a gyökér nélküli gyökeret. S átbillenni az álmon, finom szédületre, fényerejű sebességre bízni a testet. Alászállni a tolmácsolhatatlanba, s pillanatnyi enyhülés nélkül élni át a megrázkódtatást, miközben a vágy hullámverése a tekintetek összes könnycsillámát magával sodorja. Ez a létrejövés a semmiből és semmiként, ez a születés, mely előzmény nélkül hordozza önmagát, éppen ez az, ami lehetetlennek látszik, sőt, több mint lehetetlennek.

Jól ismert partokon vers. Kürtcsigák hangja, holdfény. Holdfénynél vers. Csak ez a fránya nyelv, csak ez ne volna! Sütnek a puncik az éjszakában, s öngyilkos módon karóba húzzák magukat. A péniszek is rendre, sorra állnak, magukhoz illően szépen kandikálnak. Szavak, szótöredékek hálója, a nyelv mintázata.

Testmeleg kúpok formálta homok.

Mit jelent öngyilkosnak lenni?