Beszédes István
Hangosan beszél
Nem értem, miért, összezsugorodtál,
mikor szembe jött veled a suttogás,
a se szája, se torka, se rése.

Keskeny is lettél, s oly végzetesen sápadt,
hogy levetve magadról ruhádat
láthatatlan mentél szürke falak, s utánad
támolygó, elpiszkolt ködök előtt.

Azóta nem láttalak, sejtem, a látatlan
szájat valaki etette, s hiába most,
hogy a teremtés napvilágos és hangosan
beszél, ha valamit a suttogás elnyel,
hang újat nem teremhet helyette.

A hiány körvonalát ha látom, hiába
mutatja az az átkelőt, nézek utánad,
s bánom a megértett erőt...