Beszédes István
Hangosan beszél

Nem értem, miért, összezsugorodtál,

mikor szembe jött veled a suttogás,

a se szája, se torka, se rése.

Keskeny is lettél, s oly végzetesen sápadt,

hogy levetve magadról ruhádat

láthatatlan mentél szürke falak, s utánad

támolygó, elpiszkolt ködök előtt.

Azóta nem láttalak, sejtem, a látatlan

szájat valaki etette, s hiába most,

hogy a teremtés napvilágos és hangosan

beszél, ha valamit a suttogás elnyel,

hang újat nem teremhet helyette.

A hiány körvonalát ha látom, hiába

mutatja az az átkelőt, nézek utánad,

s bánom a megértett erőt...