Beszédes István
Naponvaló

 

A napon való járás,

a pillanatnyi megtorpanás,

kihívásai a napbosszunak,

s napon ügetnek

magukba burkolt sötétséggel

mégis a barna benszülöttek.

 

Az út egy ritkás ligeten át

- melyet a csapások szétütöttek -

vezet az istentiszteleti helyhez,

ott emlékeznek, hogy honnan jöttek,

s hova vezethet el az út,

a naponjárás, s bármi furcsa:

az időről időre történő megállás.

 

De ma az isten, nem fogad imát,

mert nem fürödtek, és az istent

nem érdekli a tegnap útja,

az isten csak, mint az óriáscsillag,

úgy ragyog, hogy lenn, a napsütöttek

lelkükbe mentik megint a borút,

s az (mint előtte hány ükön)

kiütközik a bőrükön.

 

Így aztán előbb-utóbb ismét csak

alárendelik maguk az útnak,

ami a fényből visszavisz,

és lehet rettentő és hamis,

azt gondolják, jobb lesz majd

tán az is, mint elégni végül a napon

- dicstelenül és szabadon.