Bozsik Péter: Az attentátor
Álommerény X.
A kórház tiszta, modern épület. A folyosó padlója gumiból van, visszafogja a lépés hangját. Cipőm sarokvasa puhán, erőtlenül dadog. Megállok a széles nyitott ablak előtt. Vastag drótháló van eléje feszítve, egészen a padlóig ér. Nem zavarja a szememet, csak apró négyzetekre osztja a villanyszínű foltokat, a sötét várost. A pályaudvar csarnokából vonatok indulnak, érkeznek. Hangjukat alig hallani innét. Apró villanymozdonyok csúsznak kékeszöld, rövid villámok alatt, és a gőzmozdonyok fölött, mint menekülő, szakállas vénemberek, groteszk, hajlott felhők futnak hátrafelé.
Sohase tudtam vonatot rajzolni. Szétnyomott négyzeteket írtam mindig egymás mellé. Azt hittem, vonatokat rajzolok. Pedig nagyon szerettem volna. Anyám kis, kék vonatokról mesélt, amelyek a szobában is elférnek. Kaptam egyszer én is karácsonyra kis vagonokat és üres, drapp mozdonyt. Nem voltak kékek. Nyárfából készültek, és nem voltak befestve. Apám segédje készítette őket.
A folyosó sötétkék, egyszínű.
Amikor állomások, pályaudvarok mellett megyek el és látom a vakvágányokra tolt, hosszú kocsisorokat, mindig arra kell gondolnom, mennyivel több az igazi vonat, mint a játékvonat, a gyerekek milyen kevéssel beérik.
Akkor még ateista voltam, mint a legtöbb istentagadót, engem is az onanizálás tett ateistává, gondolom reggel értetlenül.
*
Sokan látogatnak meg álmomban. E roncs kadáverektől rettegek legjobban:
Morvay Lajos 41 éves MÁV főmozdonyvezető, holttestén szakított, zúzott sérülések mellett különféle csonttörésekkel, különösen a koponya darabos törésével, a végtagok leforrázására utaló égési sérülésekkel, halálának okával: agyroncsolással és agyhűdéssel; Nemes Miklós 41 éves MÁV fűtő a testén talált számtalan sérülésével, melyek valamely nagytömegű tárgynak a behatolására jöhettek létre, halálának okával: koponyatöréssel és agyhűdéssel; Gulyás Sándor 46 éves MÁV kalauz, elszórt sérüléseivel, bordatörésével és mellkasának lelapulásával, mely nagysúlyú tárgynak reázuhanása miatt jöhetett létre, halálának okával: légzőmozgások megakadályozásával, következményes fulladásos halállal; Ivanics József MÁV kalauz elszórtan talált zúzott és szakított sérüléseivel, bordatöréseivel, melyek szűk helyre szoríttatás útján jöhettek létre, halálának okával: következményes fulladással; Borza Ferenc 43 éves tatabányai főjegyző és neje Borza Ferencné született Berkovics Mária és leányuk Borza Ilona 11 éves, ők hárman mindig együtt, kézenfogva, haláluk okával: összeroncsolódással; Deák Domonkos 37 éves HÉV üzemi segédtiszt combcsonttörésével, szétroncsolt bal lábával, feje tetején látható bőrrepedéseivel, melyek súlyos, kemény tárgyak behatására keletkeztek, halálának okával: sértési sokkal; Faidt Lőrincné 20 éves, néhai szövőmester-feleség, szigetes hámsérüléseivel, felületes és bőrt szétválasztó szakított sebeivel és bordatöréseivel, melyek a test összenyomása folytán jöttek létre, halálának okával: következményes fulladással; Faidt Bálintné 40 éves, egykori napszámos-feleség, szigetes hámsérüléseivel, zúzott, repesztett sérülései mellett csonttöréseivel és koponyatörésével, amely sérülések szűk helyre szoríttatás útján jöttek létre, halálának okával: agyroncsolással, agyhűdéssel; Fowlds Hilda 40 éves angol tanítónő, londoni lakos, szigetes hámsérüléseivel, zúzódásaival és repesztett sebeivel, halálának okával: mellkas összenyomatása következtében beállott halállal; Faidt János Faidt Bálintné 9 éves fia, többszörös nyílt koponyatörésével, szétroncsolt agyával, amely súlyos tárgynak a testre zuhanása útján keletkezett, halálának okával: agyhűdéssel; dr. Herzog Jakubovics Ottó 37 éves ügyvéd, szigetes zúzódásaival, szakított sebeivel, hámhorzsolásaival, bordatöréseivel, halálának okával: a mellkas összenyomatása következtében előállott fulladással; Clements Harry 31 éves szerelőmérnök, londoni lakos, felismerhetetlen testével, halálának okával: összeroncsolódással; Kanyó Sándor 57 éves nyugdíjas, leszázalékolt vasúti hivatalnok, zúzott, szakított sérüléseivel, az izomzatba terjedő roncsolásaival és különféle csonttöréseivel, melyek a testnek összenyomatása folytán jöttek létre, halálának okával: sértési sokkal; dr. Krecsmarik József 27 éves, HÉV irodasegédtiszt, zúzódásaival és horzsolásaival, többszörös bordatörésével, jobb tüdejének szakadásával, lépének repedésével, mely sérülések kemény tárgyak dörzsölése, illetve nagy erőkifejtéssel kapcsolatos nyomása folytán jöhettek létre, halálának okával: következményes fulladással; Nagy László 42 éves MÁV asztalos, nyílt lábszártörésével, széttöredezett arccsontjaival, ellaposodott arcával, mely kemény tárgyak nagy erőkifejtéssel kapcsolatos nyomása folytán jöhettek létre, halálának okával: koponyatöréssel, agyhűdéssel; Pintér Lajos 29 éves napszámos, zúzódásaival, bőr- és izomszakadásaival, csonttöréseivel, melyek a test összenyomatása következtében jöttek létre, halálának okával: sértési sokkal; Renald Leopold mérnök, belga légiforgalmi igazgató, brüsszeli lakos, többszörös bordatörésével, leszakadt jobb tüdőszárnyával, halálának okával: fulladással; Renald Leopoldné, az előbbi felesége, szintén brüsszeli lakos többszörös bordatörésével, májroncsolásával, halálának okával: részben vérvesztéssel, részben a légzés megakadályozásával kapcsolatos fulladással; Simon Lajos 37 éves postaalkalmazott, fejbőrén lévő kiterjedt szakadásával, hiányzó arcával, többszörös bordatörésével, halálának okával: fulladással; Thott Endre 32 éves HÉV tiszt, zúzott, szakított sérüléseivel, roncsolt belső szerveivel, melyek kemény tárgyak nyomása, dörzsölése folytán jöhettek létre, halálának okával: sértési sokkal.
Járkálnak ki-be, ki-be. Mintha egyik szobából a másikba.
8. Melyben az ítélettel foglalkozunk és számba vesszük azokat az ellentmondásokat, amelyeket a Hivatásos Történetíró gyűjtött össze
Nem sokat ért dr. Lévai Tibor védőbeszéde (mellesleg: Matuska a védőbeszéd alatt, "hol az egyik, hol a másik lábát nézte, topogott, általában úgy viselkedett, mintha a legkevésbé őt érdekelné mindaz, ami a védő emelvényről elhangzott" - írta a Pesti Napló, ugyanakkor az utolsó szó jogán kijelentette: "Meg vagyok győződve róla, hogy az én ügyemben a királyi törvényszék már határozott."), mert másnap, 1931. november 20-án elhangzott a halálos ítélet, amelynek magyarázata déli tizenkettőkor kezdődött, és az előírt szünetekkel este hét óráig tartott. Aprólékos részletességgel ismételte meg a vádlott életútját Csantavértől Biatorbágyig, egy sereg tanú vallomását Matuska jelleméről, Matuska különféle vallomási jegyzőkönyveit, s a bécsi bíróság megállapításait. ("A rendkívül hosszú indoklás - sűrű köd, amely a merénylet igazi mozgatórugóit, s a Matuska mögött álló, nyilvánalóan a szélsőjobboldali felső körökhöz vezető szálak rejtését szolgálta. A bíróság a cselekmény indítékául a bécsi törvényszék variánsát fogadta el. Eszerint az indíték: anyagi haszon reménye találmányainak értékesítése révén" - jegyzi meg a Hivatásos Történetíró). Az ítélet indoklásába bevették, hogy a vádlott "kommunista érzésű, felfogású és nézetű, de cselekedeténél szorosan vett politikai motívum nem állapítható meg, és nincs adat arra, hogy államfelforgató célokat szolgált, vagy hogy a kommunista párt érdekében működött." Azt, hogy Matuskát kapcsolatba hozták a kommunistákkal a Hivatásos Történetíró "förtelmes hazugságnak" nevezte, és megállapította, hogy Matuska jellemét a "fehér terror alakította."
A tárgyalás után az Új Nemzedék c. újság a következőket írta: "Matuskáról a tárgyalás első napjaiban azt írtuk, hogy tárgyalási ripacs, aki a főtárgyalás termet színpadnak tartja, és mint aki úgyis tudja, hogy mindent elvesztett, ott akarja eljátszani szerepét. Nos, az történt, hogy Matuska idegeinek szinte páratlan teherbíró képességével végig színészkedte a főtárgyalás valamennyi izgalmát, és mire arra került sor, hogy elmondja nagy monológját, alighanem végére érkezett ripacsi képességeinek is. Egész éjszaka fel és alá járt cellájában, készült a nagy jelenetre, de reggel már olyan üzenetet küldött a védőügyvédnek, hogy meggondolta magát, nem akar nagy beszédet tartani."
A Matuska-pör jelentős sajtóvisszhangját két tényező gyöngítette. Az egyik Horthy háromnapos ünneplése volt, ugyanis tizenöt éve, 1919. november 16-án vonult be híres-hírhedt fehér lován Budapestre, fölváltva az addig a fővárosban garázdálkodó román csapatokat. A másik jelentősebb, hosszabban ható ok, amely röviddel a Matuska-per megkezdése után csökkentette iránta a figyelmet: a jugoszláv kormány akciója a magyar kormány ellen Sándor jugoszláv király meggyilkolása miatt. 1934 október 9-én ölték meg a horvát nacionalisták Marseille-ben a jugoszláv uralkodót és Barthou francia külügyminisztert. A jugoszláv hatóságok olyan adatok birtokába jutottak, melyek szerint Magyarországon, konkrétan Jankapusztán képeznek ki merényletek elkövetésére horvát terroristákat, s azok onnan is érkeztek Marseille-be. Ennek alapján a jugoszláv kormány 1934. november közepén a Népszövetség elé terjesztette a magyar kormány elleni vádjait, amelynek mind a nemzetközi, mind a hazai visszhangja messze túlszárnyalta a Matuska-ügyet. A tárgyalás kezdete után hamarosan ez került a magyar és külföldi lapok tudósításainak homlokterébe.
Különféle fellebezések után 1935-ben a Tábla, majd 1935 decemberében a Kúria is helyben hagyta a halálos ítéletet, amelynek végrehajtására nem került sor, mert kötötte a kormányt a kiadatási egyezmény. ("Matuska Szilveszter magyar állampolgár kiadatását az 1931. évi szeptember hó 13-án éjjel elkövetett súlyos vasúti merénylet miatt az osztrák kormány a pestvidéki kir. törvényszék részére már engedélyezte, de azzal a kikötéssel, hogy a Matuska Szilveszter ellen hozott halálbüntetés nem lesz végrehajtható." - olvasható a M. Kir Igazságminisztérium Bi1018/5-ös számú beadványában.) A kormányzó 1936. február 28-án adott kegyelmet Matuskának, aki ausztriai büntetésének letöltése után, 1937 végén került a váci fegyházba, 1939-ben Horthy még előveszi a Matuska-ügyet, és halálra akarja ítéltetni ("nehogy ez az emberszörnyeteg bármely előre nem látható okból kiszabadulhasson"), de végül a kormány elutasítja indítványát ("az államfői aktus kegyelmi jellegűnek minősíthető csupán, ez pedig vissza nem vonható, ez a büntetőjog történetében egyetlen államban sem fordult még elő").
Matuska Szilveszter a Vörös Hadsereg bevonulása után pár nappal tűnt el a váci börtönből.
*
Túl sok a véletlen egybeesés, a sejtelmes titok, a megválaszolatlan kérdés ebben a históriában, ugyanis a bécsi gyors katasztrófáját sajátos momentumok kísérték:
1. A vonat megcsappant utaslétszámmal indult a Keleti pályaudvarról, mindössze 105 utassal, s közülük csupán három volt I. osztályú. Valamilyen értesülés folytán - írja a Hivatásos Történetíró - az utasok egy része tétovázott, hogy felszálljon-e a vonatra, vagy jobb lesz egy másikkal menni. Két személy vált ismertté azok közül, akik az éjjeli bécsi gyors helyett a következővel mentek: egy nyugalmazott tábornok és a MÁV elnökének titkára.
2. Egy tehervonatnak 1/4 órával a katasztrófát szenvedett bécsi gyors előtt kellett volna Biatorbágyra érkeznie, de késéssel érkezett Budaőrsre, s ott félreállították. Ez feltétele volt, hogy a bécsi gyors alatt robbanjon a bomba.
3. A bécsi gyors mozdonyvezetőjét, fűtőjét és a vonatvezető főkalauzt is helyettesítőként osztották be erre a vonatra. (Mindhárman áldozatai lettek a katasztrófának.)
4. A budaőrsi forgalmi tiszt is helyettesítő volt, a Nyugati pályadvarról helyezték át erre a napra.
5. Nem kell írásszakértőnek lenni ahhoz (lásd e könyv borítóját), hogy megállapíthassuk, nem ő írta a "Munkások!" kezdetű felhívást, amelyet a biatorbágyi merénylet színhelyén találtak.
Az említett monemtumok, írja a Hivatásos Történetíró, mind olyanok, amelyek külön-külön nem keltenek feltűnést, de együttvéve annál inkább. Óhatatlanul felvetődött a katasztrófa szándékos megrendezésének gyanúja, bár a körülmények közül csupán az utaslétszám feltűnő megcsappanásáról értesültek az egyik pesti lap, Az Est olvasói, míg a többi pontban említettek a közvélemény előtt teljesen ismeretlenek maradtak.
Matuska, mikor 1931. október 10-én beismerte a merényletben való részvételt, hangsúlyozta, hogy azt hárman követték el, s az "irányító egy Bergman Leó nevű egyén volt, aki őt becsapta, mert azt mondotta, hogy tehervonatot fognak fölrobbantani, s íme, a bécsi gyors zuhant a mélybe". A Hivatásos Történetíró szerint, miután Matuskát rászorították a "magányos merénylő" szerepének vállalására, a félrevezteő triófőnök ködbe veszett, a "becsapás" megszűnt, de megmaradt Matuska védekezésének elemeként, hogy ő nem tudott a tehervonat félreállításáról, s a bécsi gyors előreengedéséről.
Szeptember 17-én, amikor Márkus Miksa biatorbágyi nyugdíjas vasutas a pesti rendőrség politikai osztályán bejelentette a gyanúját Matuska Szilveszterrel szemben, "ott kinevették őt." Néhány nappal később, mikor Veress Károly pályafelvigyázót behívták a politikai rendőrségre, és ő megerősítette Márkus Miksa közlését, mégpedig Schweinitzer rendőrtanácsos előtt, már komolyan vették azt.
Amikor kiküldték az egyik nyomozótisztet (Hain Pétert), hogy hallgassa ki Matuskát mint gyanúsítottat, a bécsi rendőrség vonakodva, de beidézte a bérháztulajdonost, akinek ekkor még sikerült tisztáznia magát. Október 6-án maga Schweinitzer utazott Bécsbe, és néhány napi kihallgatás után rávette Matuskát, hogy elismerje, részt vett a merényletben. Nem tartható kizártnak, így a Hivatásos Történetíró, hogy Schweinitzer már előbb, akár szeptember 13-án gyanította: Matuska részese a bűnténynek, csak "felsőbb utasításra" útjára kellett engednie, hogy időt nyerve érvényt szerezzenek a statáriumnak.