Oranzs
(1)
A szoba tele volt papírfigurákkal.
Az asztalon, a székeken, a szekrények polcain. A foteleken és a szőnyegen. Mindenféle formájú és színű, papírból hajtogatott figurák. Szárnyaló madarak, nyíló virágok, ugrásra kész békák. Heverésző fekete-fehér pandák. Különböző méretű narancssárga pillangók.
Ez utóbbiból volt a legtöbb.
A narancsszínű pillangók mindenütt feltűntek, uralták a terepet. Oranzs papírlepkék. Kitárt szárnyakkal lebegték be a szoba minden szegletét. A függönyre is jutott egy. A lehelet könnyű csipke redői közé akadva illegette magát az október végi napsütés erőtlen melegében.
Lucy az ágyon hevert felhúzott térdekkel, a feje alá párnát gyűrt, olvasott. A könyvet a szeméremcsontjára állította, és résnyire szétnyíló combjainak támasztotta. A borító hófehér volt, sima és fénytelen. Nem volt rajta se név, se cím.
Elemér a földön ült, a kis kínai teázó asztalka előtt. Egy narancsszínű papírt hajtogatott.
(2)
A félig nyitott ablakban galambok melegedtek, érezni lehetett a szagukat. "Esőben kifejezetten büdösek voltak."
Lucy törte meg a csendet. Kérdezett valamit, mire az oranzs papírt hajtogató ujjak egy pillanatra megálltak. Épp csak annyi időre, amíg egy lepke billent egyet a szárnyaival. Azután dolgoztak tovább, mintha nem hallották volna a kérdést. Mintha a kérdés el sem hangzott volna.
Lucy félrecsúsztatta a könyvet. Felállt, levetkőzött. A virágmintás kis ingblúzt az ágyra ejtette.
A fürdőszobába ment, beállt a zuhanyzóba, engedte magára a vizet. Az égetően meleg vizet, a forró, az elviselhetőség határáig forró vizet. Sokáig. Nagyon sokáig. A bőre egészen kipirult, mellén a bimbók udvara kiszélesedett.
Elemér zavartalanul hajtogatta tovább a narancssárga pillangókat.
A fürdőszoba nyitott ajtaján keresztül hallotta a víz csobogását. Először a fejében érezte, majd a mellkasában, végül az ágyékában. Nem mozdult. Csak belül futott végig rajta ugyanaz a forróság, amely Lucy testére zuhogott. Belül futott végig, fentről lefelé. Az agyától a combja tövéig.
A galambok zajosan csapkodva elrepültek.
(3)
Lucy megtörölközve, meztelenül jött vissza a szobába. A mellei kicsik voltak és hegyesek. "Mint egy patkány feje."
Az ágyhoz lépett, felöltözött. Ugyanazt a bugyit és ingblúzt vette föl, amelyet az imént könnyed mozdulattal dobott az ágyra. Még egyszer belelapozott a könyvbe.
A szobát kezdték lassan átnedvesíteni az alkonyat pasztellszín árnyalatai.
Hideg lett, borzongás futott végig Lucy vékony combjain. A szekrényből egy fehér tréningnadrágot húzott elő, magára kapta, leheveredett az ágyra.
Hevesen verdeső szárnycsattogással tértek vissza a galambok, zajosan tollászkodtak, mély hangon búgtak, turbékoltak. Esetlen fejükkel önittasan bólogattak.
(4)
A szürke árnyalatok fokozatosan halványodtak, távolabb az ég aljára pirkadat kúszott. Lépésről lépésre, centiről centire itatták át a felhőket az égő narancs élénk tónusai. Lángra gyújtották a függönyt, a lehelet könnyű csipkét, a csipke redőit. A redőket, melyek egyikében ott lebegett egy szélesre tárt szárnyú, narancssárga pillangó.
Lucy hasra fordulva aludt, egyik keze a csípője mellett, a másik az ajkainál. Elemér a fotelben ült, hátracsukló fejjel, ruhástul.
A hajnali fények fokonkénti beszivárgásakor, a pirkadat lassú, de visszafordíthatatlan térhódításával párhuzamosan egy szokatlan lüktetés és lobogás villódzott, amely idegen színezettel tette megfoghatatlanná a napfelkeltét.
A konténerek égtek odalent lilás lánggal, az alumínium szeméttárolók, három emeletnyi mélyen. "Lassú lobogás a néptelen utcán."
Mintha egy jól kigondolt terv része lett volna az egész.
