Fenyvesi Ottó
Maximum Rock & Roll

&
Vadnak születtünk.
Kosnak, baknak, oroszlánnak,
bikának. Vízöntőnek, mérlegnek,
skorpiónak. Szűznek.
Sárkánynak, lónak, disznónak.
Szépek voltunk és hamvasak.
Mi voltunk az égen a csillagok.

&
Még messze volt Amerika.
Messze volt Sziám és Indokína.
Lehetett kólát inni, sztriptízt nézni,
hosszú hajat viselni, körmöt festeni.
Lehetett békésen egymás mellett élni
egy vaksötét, halálra ítélt országban.
Dúlt a konszolidáció, válság válságot követett.
Már megtojtak Kennedy tyúkjai.
A hidegháború jógagyakorlatozott.
Mindenki szabad akart lenni.
Ködöt virágzott a tavasz. Lilát és feketét.
A birkákból tej és vér csorgott,
a hegyekben nóta szólt, szilvapálinka
csörgedezett a patakban.
A gitárosok és az énekesek azt kiabálták:
boldogan akarnak élni.
A fűben feküdtünk, az éjszaka édes volt,
szerelemre való. Szívtuk a dohányt és
hosszan bámultunk egy
kőből faragott pillangó után.

&
Vadnak születtünk.
Ráknak, halnak.
Ikernek, nyilasnak.
Papucsállatkának.
Tigrisnek. Bakancsnak.
Hittünk a mennyországban,
hittünk a csókoknak, a könnyeknek.
Ültünk a harmatos virradatban.
Tankok vigyáztak a békére
és senki nem akart az NDK-ba szökni.
Vadnak születtünk,
szarvasnak, őznek, csodának.
Álltunk talpig kottákban.
Várt ránk a rock and roll
a kopaszkutya és Amerika,
a Fillmore East – New York City.
Hot Lanta. Statesboro Blues.
Néhány sor kihagyva.
Allman Brothers Band.

&
Valahol Little Richard énekelt.
Álltunk szétvetett lábakkal.
Fogtuk az akkordokat,
feszítettük a húrokat.
Egy lány haját simogattam.
Hosszú volt és hidrogénszőke.
Szorítottuk egymást.
Álltunk szétvetett lábakkal
a keserű ízű sárga fényben.
Nem akartuk egymást elfeledni.
Hivatkoztunk szerelemre,
az anyánkra, a helyi színekre.
Esküdöztünk a hetvenes évekre.

&
Talpfáról talpfára, talpfáról talpfára.
Menetelés a síneken.
Mártély után a Balaton.
Hideg volt a rúzs az ajkadon.
Talpfáról talpfára.
Várt rám a Balaton,
a sötét éjszaka.
Sötét volt a távol,
hol egykoron a költő kóborolt,
és fejét a sínekre hajtotta.
A távolban talán Szabadi
és Szárszó csillogott.
Sötét volt Aliga és Világos,
a múzsák alászálltak a tó vízére.
Várt az éjszaka, vártak a rímek.
Egy tejcsárda a két mikrofonhoz.

&
Vadnak születtünk.
Kopasznak. Kutyának,
ebnek. Porszemnek.
Igennek, nemnek.
Kurucnak, labancnak.

&
Hány óra? Mindjárt hét, mi van ma? Kedd, papucs. Jaj, hol a papucsom? Pontos időjelzés, reggeli krónika, Kossuth Rádió. Palesztina. Tűzpárbaj. Meggyilkolták, kivégezték, lelőtték. Afganisztán. Romba dőlt, elsüllyedt, kigyulladt, belecsapott a villám. Lelépett egy mozgó villamosról, cserbenhagyta áldozatát. Melegfront érkezik. It's Never Rains in Southern California.

&
Ouzo, Elektra, szirtaki.
Egy nyúlfogú lány egész nap
Arisztotelészről nyafogott,
miközben a háttérben
tenger csillogott.

&
Vadnak születtünk.
Tücsöknek, hangyának.
Harkálynak, papagájnak.
Hogy elmondjuk fűnek-fának.
Mértéket veszünk a mértéktelenségről.
Ugyanaz a hangsúly, ugyanaz a kontextus.
Génhibás immanencia.
Zöld nadrág, sűrű levegő.
Bécs felé rohan a Balkán Express.
Leányfülben két szép függő.
A nyakában pulóver.
Tövig bugyi-vugi.
Ugyanaz a fajsúly,
ugyanaz a ritmusszelence.

&
Sorokat találtam benne aláhúzva:
„A XXI. században a művészetet a technológia és a pornográfia váltja fel.”
Andy Warhol

&
Hagyd a posztmodernt másra!
Nem szeretem többé a szád.
Nem szeretem a köldököd.
Nem szeretem a trikóid színét.
Nem szeretem őket.
Nem szeretem a lapockád.
Nem szeretem,
ahogy tartod a ceruzát.
Nem szeretem a tomporod szőrzetét.
Nem szeretem többé.
A homlokod. A hónaljad.
A szemölcsöt a hátadon.
Nem szeretem a szemed színét.
A lapockád.
Nem szeretem.
Ahogy fogod a ceruzát.
Nem szeretem.
Nem.
Óh, nem!

&
Elvonult a vihar,
elszálltak a múzsák.
Elmentek messzire, délre.
Magukkal vitték a nyár dallamát.
A tócsák tükrében egy csokor
napfény hervadozik.
Elmentek a múzsák.
Elmentek Electric Ladylandbe.

&
Sorokat találtam benne aláhúzva:
„Már nyugodtan gondolok rád.
Álmodom ugyan még néha veled,
de reggelre homályba tűnik a szád.”
Nagy Gáspár