Budapest
Már nem kérek menedéket
Nekifeszítem homlokom a szélnek
Arcom záporban megmosom.
Nem szégyellem
Sokat ittam.
Azt mondtad,
egy részeg nőnél
nincs rosszabb látvány.
Akkor már végképp
nem tudtam,
mit kellene tennem ahhoz,
hogy láss.
Ezért ittam.
S mivel
a tehetetlenség
nemcsak a férfiak privilégiuma,
nem szégyellem.
Szépséghiba
Én mindig pontosan célzok. Jó lövő vagyok.
Arról nem tehetek, hogy a férfiak sajnos
halhatatlanok.
Vallomás P. Gy.-nek
Itáliában jártam.
Hetekig fürödtem Dante nyelvében.
Mégis
vidám, olasz barátaimat
szomorú belenyugvással néztem.
Mert sosem fogják érteni
Aranyt, sem Kosztolányit.
És sosem fognak érteni téged.
A cinizmusod, a kétségbeesésed,
az alkoholizmusod, a gázba burkolt életed.
ragyogó rímeid, az öniróniád,
söralátétekre írt soraid,
beázott mennyezeted,
a Dunában úszó jégtábláid.
Mert míg Dante kísérővel,
lépésről, lépésre haladt át a poklon,
addig te az életed élted ott.
Hogy közben verseid a purgatórium falára vésd.
