Andrija Radulović versei

HAVAS FOGADÁS

Jaj, mennyire vadregényes
hó nélkül és szán nélkül

Egy üveg bor tüze mellett
prémben a kedves
nyárson a nyúl

Künn a lovak
a fenyők alatt
abrakuk a holdvilág

Esztendőre kényes lesz majd
mind a négy

Erdőszélen farkas sétál
vagy az ablakon benéz

Fogadjunk

MESE

A tó
mezején
holdfény kazaloz

A tündérek zokszó nélkül
szolgálják e képet

A törpék odavonták a szekeret
pónikat és vadludakat
kerítést emelnek falat
különös télire való gyűlik
ugyancsak csöndben

Ám amint a világ ajtaja
csikordul
az első kételytől
a mese szertefoszlik

Se egy tégla
se egy szalmaszál
se tollvonás

A KÉMÉNYSEPRŐ

Gagarint már mindenki elfeledte
A szerencse kegyeltjét
A borostyán vadméheit
A lódarazsat és a fehér gólyát

A Párducot mindenki szerette

Látni a tetőn

Egy lányt titokban ölelt
És farkával a kémény mentén
Az újhold gerezdjeit
hozzá leengedte

Hogyha hagyták volna
Nem dőlne ma ennyire a füst
Az égtájak felé

Házuk színültig
Telt volna
Kéklő fénnyel

A PÉK

A tréfát félre téve az övé a világ dolga
éjfélkor birtokba veszi atyai lapátját

Áldott amikor zsömlyét
pogácsát hosszú cipót feszít

Költők kártyások szeretők
éjszakai baglyok verik hajnalban az ajtót

Álomittasan kel fel a strucc és osztja
az élesztőt akár a tömjént

És az egész utca magasra dagad
és minden kenyérillatú lesz

(Beszédes I. fordítása)