Verebes Ernő
Magyar dream on

(„ ... álmodj rétet, kispatakot.” Meg mindent.)

Előhangocska

Mi képesek vagyunk arra, hogy sivár napokon, ábrándjainkból könnyű krémet habarva, s azt angyalporral meghintve, valami magunk feletti valóságból táplálkozzunk, akár púpjából a teve.

Mi is az a dream on?

A dream on a mi egyetemesített paradicsomi drámánk folytonos újrajátszása. Az, hogy még mindig tart, annak köszönhető, hogy a dream on, de még inkább a dream on hard állapotában csökken a tagadás és nő a remény. Ide tartozik még a dream on-light is, mely viszont hosszabb távon és még kellemesebben veri át az embert, mint a közönséges dream on, ám kockázati szintje ugyanolyan magas. A dream on-light , csakúgy mint a dream on vagy a dream on-hard, végül minden esetben halált okoz, akár a dohányzás vagy a mértéktelen almafogyasztás. Ugyanakkor megnyugtató, hogy az elmúlás már nem a dream on része, hisz az emberek többsége igazából akkor csöppen vissza a valóságba, amikor meghal.

A dream on ilyenkor felszívódik, egyesek szerint az agyunk által útra bocsátott, réveteg lélek képében. És vele együtt kel szárnyra reményünk is, hogy egy végső elalvást követő végső felébredés után nem kerülünk a süllyesztőbe, mint tegnap a babfőzelék.

A dream on kezdeti megtapasztalása

– Minden álom sorsa egy-egy bezabálás után pecsételődik meg – állapította meg Ádám, amint az éjszaka közepén izzadtan felriadt. Két dolog miatt volt lelkiismeret-furdalása: amiatt, hogy elővigyázatlan volt, amikor lefekvés előtt bezabált, majd hogy mindezek után, férfiként próbált élete párjához közeledni.

– Bezabálás után nincs dream on, dream on-light meg pláne. Mit is akartam? Enni? – gyötrődött Ádám. – Mindjárt a célt, nem a küzdést? Helytelen sorrend, mely megbosszulja magát! Először teleenni magunkat, azután aratni, azután meg vetni? Először jól elverni a nőt, azután megismerni? Apropó, ki az, aki újra s újra eljátsza itt nekem Évát? Csak nem a saját dream on-om? Tudom, hogy a verés sosem alapul félreértésen, különösen, ha a nőben ott lapul a vadállat! Benne pedig nem is lapult, inkább ágaskodott tegnap este! – ráncolta a homlokát Ádám, miközben valami megbánásszerű érzés kerítette hatalmába.

– Kicsoda ez a nő itt? Színésznő? – kérdezte újra, immár fennhangon, a mellette pihegő meztelen halmot tapogatva. – Az én nagyon nagy vétkem? Az én küzdésem maga? Tovább megyek: az én lelkiismeret-furdalásom dream on-ja? Még tovább megyek: ő én vagyok? Az nem lehet! – üvöltötte Ádám egyenesen az ájultan szuszogó Éva fülébe. – Oldalborda ide vagy oda, én sosem lehetek az, aki maga, vagyis inkább fordítva! Hát nem látja, hogy rossz úton jár, mióta bukott angyalok kígyójának bedőlt? Ez nem lehet a kezdeti tapasztalatlanság eredménye! De akármi is történt, lesz maga juszt is az enyém, az én dream on hard-om, anyám helyett is a feleségem! Először viszont együtt kéne vacsoráznunk, úgy a civilizált!

Ezen aztán maga is elgondolkodott egy kicsit, miközben gyöngyöző homlokát Éva fenékig érő hajával törölgette. Azután a még előttük álló éjszaka reményteli lehetőségeit számba véve, hülyén vigyorogni kezdett.

– Ám legyen, hogy ez a magyar Éva, először csak egy romantikus, sőt, korát messze megelőzve bölcselő író álma volt, ezt igazán megbocsáthatom neki. Éhesen fekhetett le az Imre, hát vérszegény lett az Éva-szerep. De pont itt az átejtés a dream on-nal kapcsolatban. Mert nem oly jelentéktelen ez a nő, ahogy első pillantásra tűnik! – gusztálgatta Ádám alaposan elagyabugyált élettársát – És nem is oly kis szende, hogy évezredek múltán, ne kerekedhetne felül Imrén , . ..vagy aká rajtam, akár most rögtön – morfondírozott tovább, térben is elképzelve a jelenetet.

– Tudja, mi az a kerék? – fordult hirtelen a még mindig öntudatlan Évához – megmondom, mielőtt közbevágna: a kerék, az olyan almaszerű valami, amibe maga beleharap, mielőtt feltalálná. Íme, az asszony tragédiája! S azt is el kell mondanom, hogy az udvarlásnak még a gondolata is távol áll tőlem. Tudom, rajtam kívül úgysem válogathat. Ezért most magába is csíphetnék – szörcsögött bő nyáladzással Ádám – de ehelyett, hogy lássa kivel van dolga, tüstént nőül veszem, immár a saját akaratomból!

Erre már Éva is megmozdult, mondhatni, egy pillanat alatt magához tért. Ájulás volt, nincs. Ádám viszont a helyzet magaslatán volt.

– Jól van, ne visítozzon, nem bántom! Majd akkor emelje a hangját, ha én is kiabálok magával. A lábát emelje, küzdelme úgyis hiábavaló. Mert célom van magával, Éva. De figyelmeztetem, nehogy visszaájuljon! S már rá is mozdult nőjére, miközben elégedetten motyogta:

– Közben semmi dream on. Csak az istennői rejtély megfejtése!

Így zajlott Ádám első, másodjára már sikeres próbálkozása.

A dream on visszavág

A félrenyelés, vagyis amikor cigányútra megy, sajátos pályát ad a falatnak. Akárcsak Ádámnak az az út, amit az első harapás után maga is bejárt.

Ádámot tévútra vitték, az almacsuma viszont elakadt az első kanyarban. De mindkettőt eltérítették, ez tény. Lucifer az első terrorista, aki megvezet egy egész emberiséget. Vagyis, annak akkor még csak a reményét. És ez a remény egyrészt Ádám, Éva szövetségese, másrészt Éva, Lucifer szövetségese. De Ádám amellett, hogy szövetséges volt, még hiú is volt, s hiúsága talán még nagyobb volt, mint az emberiségbe vetett hite. Szeretett volna látni tudni, repülni tudni, érezni tudni, szeretni tudni és tudni tudni . S ez utóbbi lett az ő reménységének a végzete, habár a tudni tudás bűne Éva lelkén szárad, akármennyire is furcsának tűnik ez ma. Ádám csak belement abba, amit Éva felkínált neki, s így van ez azóta is. A tudás, mára már csak unalmas és öncélú munkálkodások eredménye. Az eredendő tudást elfelejtettük, nem úgy, mint az eredendő bűnt.

Akkoriban született a dream on is, a napi fárasztó nyomulások után. Ádám ugyanis belemenős volt, viszont belemenősségét Éva, tapasztalatai alapján, csupán egyféleképpen értelmezhette. Mert, ami ezzel kapcsolatban számára feltűnt, az nem Ádám szorgalma és munkaéhsége volt, hanem elemi ösztöne (basic instinct). Mondhatnánk tehát, hogy a szorgalmat és munkaéhséget pótló dream on mint az élet megrontója, még Káin előtt jött világra. Létrejöttét olyan felkiáltások előzték meg, mint: "hozzál már vizet", vagy "hányszor mondtam, hogy a lenyúzott bőröket ne hagyd a barlangban", s így tovább. Ha akkoriban lettek volna feltalálók, a dream on feltalálója Lucifer lett volna. Luciferből így viszont csak házi barát lett. Dream on-os megközelítésből ez a barátság ugyanúgy többféleképpen volt értelmezhető, mint Ádám nemi indíttatású belemenőssége . Egyrészt illúziókon alapult, hisz Lucifer a maga módján már az első emberpárt is szerette. Viszont ugyanezen ördögi szeretetből válhatott később társadalmi tradícióvá a házasság, valamint a szociokapitalizmusnak nevezett, egész társadalmakat papírvékonyan beterítő érzelmi lepedő, mint az önmagunktól való megkímélés szeretetének intézménye, hovatovább, ha tudjuk, hogy ezen ördögi barátságnak íratlan szabályai is voltak, tudhatunk arról is, hogy ugyanezt később, írott formában, már szerződésnek nevezi az emberiség. A házasság szintén, mint a feltétlen szeretet Luciferi transzformációja, az önmaguktól másokat kímélni igyekvő, ugyanakkor irányukban pozitív erkölcsi szempontok által közelítő, jobbik esetben ellentétes nemű emberek rezdülékeny lelki állapotává vált. Azt, hogy ennek a nagyon is érzékeny mérlegnek a mutatóját ma is Lucifer kaján tekintete irányítja, sajnos még mindig kevesen tudják. Az ördögi dream on tovább hódít. De vajon hol az isteni?

A dream on felülkerekedik saját magán

– ...becsukódik már a szemem – motyogta elalvás előtt Ádám, s ekkor a Jóisten megteremtette számára a csendet. Nem azt, amely mindenek előtt volt, hanem a már létező világ csendjét. Egy jóllakott csendet. Ádám álma már a szárnyát bontogatta. – Dream on , Ádám – suttogta az Úr –, a rémálmok is álmok. Semmi sem mozdult, a teremtését ki sem heverő, fiatal univerzum is aludt még. De azt, hogy e fiatal univerzum magát Ádámot álmodta-e, senki sem tudja, mint ahogy azt sem, vajon Ádám álmodhatta-e magát az univerzumot. Érdekes lett volna, mi tagadás, egymás kölcsönös megálmodása, mert egy pozitív interferencia esetén, egy teljes és maradéktalan dream on megszületését álmodhatnánk ma tovább, az idők végezetéig. Amit bizton tudunk az az , hogy Ádám valóban álmodott, mert Éva arra riadt fel, hogy élete párja hegyeket görgetve horkol. (Lám, a dream on is lehet valós, különösen akkor, ha valakit a férje, vagy kije, még alvás közben is idegesít). Erre, hegyes kis könyökével oldalba vágta őt, mire Ádám felordított. Frissen begyógyult sebe, ahonnan az az egy szál borda hiányzott, újból felszakadt, jelentős vérfoltot hagyva a nászágyon. Egyszerre ültek fel, s merően egymásra néztek. (Éva, közben a foltra is odasandított). Odafentről égzengésszerű, tompa moraj hallatszott. – Látod, haragszik rád az Úr, hisz ő is csak férfi! – kezdte volna Ádám, de Éva, a mutatóujját a magasba emelve csendet intett. És Ádám, habár egy bánatos hang sem hagyta el a száját, tudta, hogy akkor és ott, ők ketten már nem azok egymásnak, akik addig voltak. Mert megjelent közöttük valami, amire Éva felfigyelt, és ő, Ádám, nem látta mi az, nem értette, mire figyelhetett fel Éva, mert fogalma sem volt arról, hogy neki bármit is észre kell vennie . Bambán bámult maga elé. Valami zöldszínű, finom feszültség remegett a levegőben, melynek hatására Ádámnak egy idő után megkordult a gyomra, hímvesszeje pedig lustán megmozdult a lába között.

– A szexuális éhség! – pattintott Ádám, felismervén testének immár jól látható igényét, s mivel néhány nap után amúgy is kezdte idegennek érezni Évát, sőt, haragudott is rá, amiért az oldalba vágta őt, fogta magát, és rövidebb küzdelem után szépen, módszeresen maga alá gyűrte.

Később, ahogy kinn világosodni kezdett, halk derengéssel vonva be az egymás mellett félálomban pihegő emberpárt, Ádámban megszületett a felismerés, hogy lám, még ezt is, ezt a maga alá gyűrést, mint később annyi minden mást, csak egyetlen cél érdekében tette és teszi. A nap, az emberiség jövendője, ott mosolygott felettük.

– Most már jöhet a dream on – futott át a férfi agyán, s álmában lett szerelmes, hisz ezt a szót még nem ismerte.