Weiner Sennyey Tibor
Fogócska

Kecske lucerna után fut, a kecske után fut a farkas:
fönn az ekét daru űzi - bolondulok én teutánad!

Vadász a farkas után fut, a vadász után fut a leány:
Pilóta égen szánt kéket - így repülök én teutánad!

Férfi a leány után fut, a férfi után fut az asszony:
Nem ettem egy hete semmit - csak ez marad már teutánad!

Asszony a gyermek után fut, pereg a gyermek után a könny:
Elázik minden a földön - egyre csak sírok teutánad!

Könny után indul a szív meg, a szív nyomán zúg fel dobogás:
Recseg a testben a gép is - így lettem roncs én teutánad!

Dobogás után jön a csönd is, a csönd elől fut az ember:
Szólni kéne a bajokról - némává lettem teutánad!

Az ember után fut a föld, a Föld után fordul a Hold meg:
A holdat a nappal űzi - álom sincsen már teutánad!

Hold után fut ki a tenger, a tenger után fut a hullám:
Víz belemar a fövenybe - hiába kapok teutánad!

A hullám után futok én, árva árnyam kúszik utánam:
Füst az eget betakarja - mikor nem nézek teutánad:

Ott állnál, kezedben a síp, vagy a rózsa, vagy piros alma,
de én már indulnék ismét, gyönyörűszép új saruimmal.