Weiner Sennyey Tibor versei

XXXVII.
Nagypéntek és húsvét

Talán nem véletlen hogy NAGYPÉNTEK ÉS HÚSVÉT
Környékén hullott ki a múlt tulipános
Ládikójából hervatag nárciszok közül
Családom génbe vésett jelmondata
Alta non alte! Alta non alte!
Nekünk közel egy évszázad kell hozzá
Jézusnak három nap is elég volt
Fenségesen nem magasan! - ez a jelentés
Ennek kell élő emlékezetének lenni
Mert van tavasz és van feltámadás


XXXVIII.
Éhség a költészetre

Éhség lakozik benned ÉHSÉG A KÖLTÉSZETRE
Az eszmélés reggelei a tulipánba végződő
Napsugarak vagy egy napkitörés
Amely aranyesővé szelídül a kertben
Vagy távoli csillagok fénylő kihunyása
Mi itt egy idős ember haldoklásában
Fakad ki porból és hamuból nap
Bolygó fény víz élet születése
Csillagporból és csillaghamuból
Vagy te is kedvesem ki ágyamban álmodsz
Bolyongó fény sír fel mikor ébredsz
Hallom szerelmet szorító ujjaid suttogását
Madárlétre emlékező tollakkal bélelt
Tonnányi paplanok alatt pilláid lángban
S pislantásaiddal melegíted a kertet
Tulipánba végződvén a reggeli ébredés
S elszunnyad benned egy percre az éhség

hétfő, 2006. április 17.