Szorosan roppantja a sietős
Asszony lépésének pillanatnyi
Lélegzetvételét a térbe
És látod az arcot a napsütésben
Amint a tincs az imént csókolt
Archoz tapadva még libben
A hullámzó szemek előtt
Két utcasark között futott
És nem csak egy régi képen
Méhében erjedt az új élet
Egy perccel később halott volt
Talán csak szerelmes lett belé a lövedék
Mint a kő alatti földbe a balsors
