1. FŐCÍM
A film FŐCÍME alatt repülőgépről vagy
helikopterből készült felvételek.
Először a szabadkai Városházát látjuk.
A torony gyorsan közeledik, majd az épület
felső szintje látszik, aztán a város látképe.
Vigyázni kell, hogy a kép ne árulja el a mát.
Sárguló búzamezők fölött száguldunk, aztán
a palicsi nádas, majd a tó vize fölött.
Látszik a híres és jellegzetes palicsi Víztorony,
aztán ismét a mezők, majd egy picike falu.
Régi házak, nádtetők és poros utca.
A kis falu a Vucsidol.
2. A NAGY TALÁLMÁNY
KÜLSŐ.
1905. áprilisa.
A városháza toronyórája.
Négyet üt.
Az Otthon Kávéház előtti asztalok.
Egy öreg bácsi hatalmas vörös kendőbe
kötött valamit cipel. Mikor a kávéház asztalai
mellé ér, megbillenti a kalapját.
SZTIPÁN: Jó napot, uraim!
Az asztaltársaság tagjai közül csak
egy köszön vissza.
MAMUSICH: Jó napot, Sztipán bácsi.
Az öreg elhalad.
Ez az öreg Sztipán Vucsidolból. Kitűnő kortesem volt.
Azóta nem láttam. Nem tudom, mi a fenét keres
a városban.
Az öreg a Városháza elé ér.
A kapun nem lehet bemenni, mert a
rendőrök két részeget akarnak betolni
talicskával. A két részeg keresztben fekszik.
A kapuban posztoló rendőr nevetve nézi
kollégái kínlódását.
SZTIPÁN: Hé! A polgármester úrral akarok beszélni.
RENDŐR: Nincs hivatalos óra. Gyüjjön kora reggel.
SZTIPÁN: Engem külön kihallgatáson fogad.
RENDŐR: Próbájja meg.
A két részeget becipelték,
Sztipán felmászik a lépcsőn.
Az ajtón felirat: Bíró Károly polgármester.
Kopog.
Erre hatalmas éljenzés hallatszik
Visszahőköl.
Megint kopog.
Megint hatalmas éljenzés hallatszik.
Némi tétovázás után harmadszor is kopog.
BIRÓ: (hangja) Szabad!
3. A POLGÁRMESTER ÉLMÉNYE
BELSŐ.
Sztipán belép a hivatalba, ahol egy
küldöttség tagjai tartózkodnak.
Már elmenőben. A polgármester
elemében van, még egy szónoklat.
Tisztelt küldöttség! Nem szeretek magamról beszélni.
Nem szeretek ígéretek tenni. Nem szeretek szónokol-
ni. Szeretek cselekedni. Szeretem az ígéretemet
betartani. Szeretem a város javát mindenek fölé
helyezni. A kérést megvizsgálandom, ha lehet,
teljesítendem.
A küldöttség zajosan helyesel.
KIABÁLÁS: Úgy van! Éljen a polgármester!
A polgármester kezet fog az
öttagú küldöttséggel, majd
becsukja mögöttük az ajtót.
Megtörli a homlokát.
BÍRÓ: Mit óhajt?
Sztipán óvatosan az asztalra
helyezi a batyut, majd a belső
zsebéből egy nagy lepedő papírt vesz elő.
SZTIPÁN: Kérvényt hoztam.
A polgármester elveszi, szemüveget tesz
föl, olvassa.
BÍRÓ: Maga az a Francziskovics István?
SZTIPÁN: Én vagyok.
A polgármester körüljárja, mint egy
csodát vagy egy őrültet szokás.
BÍRÓ: Azt írja, hogy feltalálta a repülőgépet.
Sztipán büszke.
SZTIPÁN: Feltaláltam.
BÍRÓ: Azt írja, hogy elkészítette a mintáját.
SZTIPÁN: Elkészítettem.
BÍRÓ: Azt írja, hogy ötvenezer koronát kér a
teljes nagyságú repülőgép kidolgozására.
SZTIPÁN: Ötvenezer korona elég lesz.
BÍRÓ: Azt írja, hogy a minta is irányítható.
SZTIPÁN: Teljesen megbízható.
BÍRÓ: Azt írja, hogy hajlandó bemutatni.
SZTIPÁN: Hajlandó vagyok.
A polgármester kétkedve figyeli.
Kitör.
BÍRÓ: Hát mutassa meg! Hadd látom. Mutassa.
Az öreg az asztalhoz sétál.
Óvatosan szétbontja a kendőt.
A kendő fölött egy kisméretű repülőmodell.
Abban különbözik a mai gépektől, hogy
a szárnyát mozgatja, mint a madár.
Van propellerje elől is, hátul is.
A polgármester elképedve nézi.
Sztipán büszkén mutatja.
SZTIPÁN: Ezt kell megcsinálni nagyban, akkor
több embert tud vinni.
BÍRÓ: Szép. Nagyon… Érdekes. De az ötvenezer
korona sok pénz.
SZTIPÁN: Nem kívánom ingyen. Viszont még pontos
számításokat kell végeztetni, alkatrészeket elké-
szíteni. Mérnökök munkája szükséges. Vucsidolon
a kovács nem tud segíteni.
A polgármester az ujja hegyével
megérinti a gépet, aztán elkapja a
kezét, mintha megsütötte volna.
Sztipán mosolyog. SZTIPÁN: Egy angol mérnök teljes évi fizetése
is benne van a kalkulációban. Megígérte, hogy
hogy eljön, de ingyen nem várhatom tőle.
A polgármester eltátja a száját.
BÍRÓ: Egy angol mérnökkel levelezik.
SZTIPÁN: Már így is sokat segített a tanácsaival.
A polgármester megint a gép fel
nyúl, de nem meri bántani.
BÍRÓ: Azt állítja, hogy ez repül.
SZTIPÁN: Arra megy, amerre én akarom. Akarja
látni?
A polgármester hevesen bólogat.
BÍRÓ: De még mennyire. Akarom. Persze, hogy
akarom.
Az öreg beállítja a gép egyik
műszerét. Aztán gyufát vesz elő.
BÍRÓ: Nem robban?
SZTIPÁN: Ne féljen, polgármester úr. Most fel
fog menni az ablak sarkáig, aztán visszaereszkedik
az asztalra. Csak tessék nyugton figyelni.
Az öreg meggyújtja a gázt.
A polgármester egyáltalán nem nyugodt.
BÍRÓ: Mégse madár ez. Nem is méhecske.
Mitől zümmög?
Sztipán mosolyog.
SZTIPÁN: A motor dolgozik. Üljön le, figyeljen.
De a polgármester nem ül le.
Sztipán átkapcsol egy kis kart,
süvítő zaj hallatszik,
a gép fölröpül a levegőbe. Bíró
polgármester villámgyorsan a földre
veti magát. Onnan pislog fölfelé.
A gép köröz a szobában, neki indul a
saroknak, az ablak felé száll.
A polgármester feje megjelenik az
asztal széle felett, onnan követi
a modell röptét. Az visszaér az
asztalhoz, mire a polgármester
nyüszítve az asztal alá bújik.
A gép leereszkedik, Sztipán odalép.
SZTIPÁN: Megállítom.
Kikapcsol rajta egy gombot.
A gép áll az asztalon.
A polgármester lassan feltápászkodik.
Nézi a gépet.
Mechanikusan.
BÍRÓ: Én nem szeretek sokat beszélni.
SZTIPÁN: A további munkához pénz kell.
BÍRÓ: Én nem szeretek ígérgetni.
Sztipán bebugyolálja a modellt.
Én nem szeretek szónokolni.
SZTIPÁN: No, akkor másutt kereskedem.
BÍRÓ: Én nem szeretek hencegni…
SZTIPÁN: Isten áldja, polgármester úr!
BÍRÓ: Én csak a város érdekét nézem…
Mit beszélek? Várjon! Holnap tanácsülés lesz.
Jöjjön el tíz órára. Be kell mutatni a mintát, úgysem hinné
el senki a szavamat.
SZTIPÁN: Jól van. Holnap itt leszek.
Sztipán elindul.
A polgármester maga elé dünnyögi.
BÍRÓ: Én mindig betartom a szavam… Miket
beszélek? Viszontlátásra, Sztipán bácsi!
Mire fölnéz, üres a terem.
4. A VÁROSI TANÁCS VIHAROS ÜLÉSE
BELSŐ.
A tanács ülése folyamatban van.
A tagok mindegyikének véleménye van.
ERDŐSSY: Én kérem szépen, gimnázium tanár
vagyok.
Türelmetlen arcok.
TÖBBEN: Tudjuk, tudjuk!
ERDŐSSY: Nem tudhatok mindent az áramlás-
elméletről. De nekem nagyon furcsa, hogy vucsi-
doli parasztember találja fel a repülőgépet. Meggyő-
ződésem, hogy inkább az ötvenezer korona bezse-
belése a cél, mintsem az aerodinamika törvényeinek
megreformálása.
A polgármester leinti.
BÍRÓ: Kérem, az én szavam garantálja, hogy az
masina repül.
A tagok zajonganak.
Egyikük fölugrik.
BIRKÁSS: A madár az repül. A tehén nem. Miként
tudna egy szilárd anyagból álló szerkezet a levegő-
ben fönnmaradni? Ennek megválaszolására egy
eminens tagokból álló bizottság megválasztását
javasolom.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Uraim, repül vagy nem repül, az nem kérdés.
Azt megnézzük. Saját szemükkel győződhetnek meg
a tényállásról. Helyeslik?
A tagok zajosan.
BIRKÁSS: Azt szeretném én látni.
ERDŐSSY: A huszadik századba léptünk, uraim.
Sok minden változott, de a természet örök törvényei
megmaradtak. Ezt én garantálom.
Kiabálás.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Hajdú!
A hajdú előáll a sarokból.
HAJDÚ: Igenis!
BÍRÓ: Vezesse be a folyosóról az öreg Sztipánt.
HAJDÚ: Igenis, polgármester úr!
5. SZTIPÁN GÉPE TÉVEDÉS ÁLDOZATA LESZ
BELSŐ.
Sztipán a folyosón üldögél.
A hosszú folyosó végén két rendőr posztol.
A sarkon befordul a főkapitány.
Kardját csörömpölve húzza a kövön.
Mikor meglátja Sztipánnál a vörös
csomagot, kimered a szeme.
SZALAY: Maga mit keres itt?
SZTIPÁN: Ezt a gépet hoztam.
SZALAY: Maga szocialista?
SZTIPÁN: Micsoda? Nem értem, kérem.
A főkapitány odainti a rendőröket.
SZALAY: Fiúk, hozzám!
A rendőrök rohannak.
Elkobozni a bombát! Lefogni az öreget.
A két rendőr visszahőköl.
Nem mernek a bombához nyúlni.
Pista, te elveszed. Parancs!
A Pista nevű reszkető kézzel
veszi el az ellenkező Sztipántól
a csomagot.
Az esőshordóba vele. Szaladj! A víz talán lefojtja
A robbanótöltetet.
A rendőr rohan.
Szóval, maga szocialista. János, megfogja, sehova
se engedi! Amíg referálok a polgármester úrnak,
addig szigorú őrizetbe vegye!
A rendőr megragadja az öreget.
RENDŐR: Igenis!
Szalutál, közben elengedi Sztipánt.
A rendőrkapitány int.
Újra elkapja Sztipán karját.
