6. A TANÁCS NEM LÁTJA A REPÜLÉST
BELSŐ.
Az ajtón a hajdú ki, a főkapitány be.
Az élmény hatása alatt rögtön az
ajtóból referál.
SZALAY: Mégiscsak borzasztó, amit ezek a szocia-
listák művelnek. Képzeld el, most koboztam el az
egyiknek a bombáját. Itt ült az ajtóban egy vörös
csomaggal.
Általános megdöbbenés a tagok
között.
Az én eszemen azonban nem járt túl. Már rég mon-
dogatom, hogy az arcképeiket össze kell gyűjteni.
Akkor az őrszemek is felfedeznék őket időben.
A polgármester elhűlt.
BÍRÓ: Egy vörös kendőbe volt kötve?
A főkapitány büszkén.
SZALAY: Képzeld. Mint a zászlójuk.
A polgármester dühösen.
BÍRÓ: Az a repülő volt, amit az egész tanács
kíváncsian vár. Azonnal hozasd vissza! Azonnal!
A főkapitány megsértődik.
SZALAY: De kérlek, ezt a hangot…
BÍRÓ: Szaladj, amíg össze nem törik! Szaladj, ha
tudsz a hasadtól!
A főkapitány kifordul az
ajtón.
7. A GÉP CSÖPÖG
BELSŐ.
A tanács asztalán fekszik a vörös
Kendő, rajta a modell. Csurog belőle
a víz. Sztipán letörten nézegeti.
SZTIPÁN: Kérem, ide többet nem jövök.
Fölemeli a gépet, a víz ömlik
a főkapitány csizmájára.
Itt hagyom a névjegyemet, ha a város szeretne
részt venni az üzletben, majd jelentkeznek
nálam.
Az öreg egy névjegyet dob az
asztalra. A polgármester megkérdezi.
BÍRÓ: Azért talán nem ment tönkre?
SZTIPÁN: A kazán és négy légsűrítő tele van vízzel.
Napokig tart, amíg kiszárítom és újra összeszerelem.
Az öreg összehajtja a kendőt.
Hóna alá veszi a gépet, kimegy.
BÍRÓ: No, ez itt hagyott bennünket.
A főkapitány vállat von.
SZALAY: Tévedni emberi dolog, kérem. Mire leértem,
a bombát már ledugták az esőshordó fenekére.
BÍRÓ: Miféle bombát?
SZALAY: Akarom mondani, ezt a fránya repülőmasi-
nát, vagy mit.
A polgármester int.
BÍRÓ: Folytatjuk a napirendi pont tárgyalását.
A főügyész jelentkezik.
Főügyész úr, mit óhajt?
DEMBITZ: Azt hiszem, nem térnek el a vélemények
abban, hogy most a világtörténelem nagyítóüvege
ránk van irányozva. Ránk van irányozva abban az
esetben, ha a dolog beválik. Ha nem sül el, uraim,
akkor ez a mai tanácsülés a többi tanácsüléstől
semmit se különbözik, hogy ne mondjam, abszo-
lút érdektelensége által tűnik ki.
A tagok sugdolóznak.
BIRKÁSS: Meddig fecseg ez?
ERDŐSSY: Sohasem beszél hatvan percnél
kevesebbet.
Fölnéznek a fali órára.
Az hirtelen előre szalad hatvan
percet.
DEMBITZ: A repülőgép történetére nem akarok
még csak rövid visszapillantást se tenni, hogy
ne raboljam el drága idejüket. Legyen szabad
azonban, és előre bocsánatot kérek, ha száraz
lesz az okfejtésem, legyen szabad konstatálnom,
hogy a repülőgépeknek két fajtáját különböztetjük
meg. Az egyik a léggömb. A másik viszont a repülő.
Az óra még hatvan percet szalad előre.
A tagok többsége alszik.
Technikai részletekkel főügyészi elfoglaltságom
miatt nemigen van időm, de annyi ismerettel
rendelkezem, hogy kijelentsem, Francziskovics
repülőgépe egy mechanikai erővel dolgozó gép.
A polgármester az asztalra csap.
BÍRÓ: Drága barátom, van valami javaslata?
DEMBITZ: Tavaly volt szerencsém részt venni a
budapesti aeronauták klubjának fényes bankettjén.
Ott sokféle dolgot megtanultam. Az előétel például
sült rizs volt. Evett itt már valaki ilyen előételt?
Megtanultam, hogy ízletes és nagyon tápláló. A
főszakács elmondta, hogy amennyiben ezt elfo-
gyasztják a résztvevők, sokkal kevesebb fogyik a
a főételekből. Mert a rizs, mint tudják, uraim…
A polgármester arca rángatózik.
BÍRÓ: Kedves főügyész úr! Még húsz napirendi
pontot kell ma megvitatnunk. Ha nem fogja
mondanivalóját rövidebbre, Sztipán bácsi már
a mennyekben röpköd, mire mi hazamegyünk.
Dembitz megsértődik.
DEMBITZ: Kérem, polgármester úr, én abba
is hagyhatom. Éppen a … a legfontosabbnál, a
minél is…
Birkáss nem bírja ki.
Bekiabál.
BIRKÁSS: A rizsfelfújtnál tartott.
DEMBITZ: Miféle rizsfelfújt?
BIRKÁSS: A rizs fontossága a főszakács inter-
pretációjában.
Dembitz révetegen néz maga elé.
DEMBITZ: No, igen. A budapesti aeronauták ki-
mondták, hogy a repülés problémája a mechanikus
repülőgép. Miután pedig a dolog szakszerű oldalát
kimutattam, térjünk rá a lényegre.
A polgármester csenget.
BÍRÓ: Halljuk a lényeget!
Többen fölkiáltanak.
TÖBBEN: Halljuk! Halljuk.
DEMBITZ: Azt javaslom, ne fizessünk az angol
mérnöknek semmit. Ezzel 11.000. koronát megspóro-
lunk. A számításokat bízzuk Csajkás Mihály és
Osztrogonátz János főgimnáziumi tanárokra. Őket
felülbírálja majd Kosztolányi Árpád főgimnáziumi
igazgató.
Többen tapsolnak.
Erdőssy fölpattan.
ERDŐSSY: Már megbocsássanak. Én is ezt akar-
tam javasolni. De szerintem mindenképpen ki kell
nevezni egy bizottmányt, amelynek jeles tagjai
felügyelnék a repülőgép építését. Enélkül a bizott-
mány nélkül a dolog nem megy.
Többen helyeselnek.
TÖBBEN: Úgy van. Úgy van!
ERDŐSSY: A magam részéről Vojnich Purcsár
Márkot és Kádár Eleket javasolom tagoknak.
Most Birkáss ugrik föl.
BIRKÁSS: Engedje meg az úr! Kádár Elek már tagja
a földmérő bizottságnak és a kultúrát serkentő
bizottságnak. Miért lenne Kádár úr minden bizottsá-
gunk tagja? Én javasolom Milassin Illést és Sztipics
Félixet tagoknak.
Nagy fölzúdulás.
Polyákovics ugrik föl.
POLYÁKOVICS: Polgármester úr, engedje meg,
Egy bizottmány semmiképpen sem elegendő.
Rángatják, de nem ül le.
Először is, egy bizottmány állapítsa meg, lehetséges-
e egyáltalán repülőgépet előállítani. Egy másik meg
azt vizsgálja meg, milyen az elmebeli állapotja
Francziskovics István vucsidoli lakosnak.
Általános kiabálás.
A polgármester veri az asztalt.
BÍRÓ: Csönd legyen! Csöndet kérek! Kiűríttetem a
termet! Azonnal hallgassanak el!
8. SZABADKÁN TERJED A HÍR
KÜLSŐ.
A Városháza előtti téren a
vendéglők asztalánál üldögélnek a
polgárok. A rikkancsok hordják az
újságokat. Kiabálnak.
ELSŐ RIKKANCS: Itt a Bácskai Hírlap! Készül az
első repülőgép Szabadkán! Itt a Bácskai Hírlap!
MÁSODIK RIKKANCS: Itt a Bácsmegyei Napló!
A vucsidoli szőlősgazdákat sújtja a magas adó.
Igaz-e, hogy bortermelés helyett gépeket fognak
gyártani? Itt a Bácsmegyei Napló!
Mamusich és társasága int
a rikkancsoknak. Azok rohannak
a friss lapokkal.
MAMUSICH: Bácskait adjál, te gyerek!
A másik nem fogadja el ezt
a lapot.
JENEY: Én Bácsmegyeit kérek!
Kifizeti.
A harmadik társuk megrázza
a fejét.
KOVACH: Én megvárom a Szabadkai Friss Újságot.
MAMUSICH: Az szokás szerint késik.
KOVACH: Itt lesz vele a gyerek öt perc múlva.
MAMUSICH: Egy becske sörbe?
KOVACH: Állom.
A frissen vásárolt lapokat
szétterítik, de már jön is a
harmadik rikkancs.
HARMADIK RIKKANCS: Megjelent a Szabadkai Friss
Újság! Megjelent a Szabadkai Friss Újság!
Kovach elégedett.
KOVACH: Ma este Mamusich számlájára iszunk. Adj
egy lapot, fiú!
Kifizeti. A gyerek óbégat.
HARMADIK RIKKANCS: Szenzációs találmány Sza-
badkán. Miért veszekszenek a Városi tanács ülésén
a szabadelvűek és a kormánypártiak?
Ő is olvas.
MAMUSICH: Tudtam, hogy okos ember az öreg
Francziskovics, de hogy feltalálja a repülőgépet…
Nem gondoltam volna.
Kovach fölényesen.
KOVACH: Nem is talált föl semmit. Cukkolja a városi
vezetőséget. Ennyi az egész.
MAMUSICH: Ha egyszer azt mondta, megvan a gép,
én elhiszem neki.
KOVACH: Soha nem száll az föl.
MAMUSICH: Egy becske sörbe.
KOVACH: Egy becske sörbe! Kezet rá!
Kezet fognak.
A másik asztaltól átszól Birkáss.
BIRKÁSS: Nem akarok beleszólni, se döntőbíró
lenni, de szerintem a léghajó lehetséges, a
repülőgép az smafu.
MAMUSICH: Márpedig, ha az öreg Sztipán egyszer
feltalálta… Lefogadja egy becske sörbe?
Birkáss felugrik, odalép.
BIRKÁSS: Egy becske sörbe!
Kezet ráznak.
Minden asztalnál ugyanez.
HANGOK: Egy becske sörbe? Egy becske sörbe!
Kezet ráznak a fogadók.
9. LONDONBAN MINDENRE FIGYELNEK
BELSŐ.
A Brown Bankáz igazgatói szobája.
A szekrényre, az ajtó tetejére, a
székekre is rá van vésve: Brown Bank.
Az igazgató szivarozik, és olvassa az
újságokat. A mellette levő asztalról veszi
fel őket. Most éppen a Bácskai Hírlap kerül
a kezébe. Átfutja a címeket. Megakad a
szeme egy híren. Fölnéz.
A komornyik egy teástálcával a kezében
áll mellette. Mozdulatlanul.
Ránéz.
BROWN: Mit csinál ön, James?
JAMES: A teáját hoztam, uram.
BROWN: Tegye le a tálcát, James.
JAMES: Igenis, uram.
Az igazgató rábök a Bácskai Hírlapra.
BROWN: Olvasta a Bácskai Hírlap mai számát,
James?
James leteszi a tálcát.
JAMES: Még nem olvastam, uram.
BROWN: Nézze ezt a keretes hírt, James.
JAMES: Igenis, uram.
Együtt olvassák hangosan.
EGYÜTT: Francziskovics Sztipán vucsidoli lakos
feltalálta a repülőgépet, amelynek elkészítéséhez
ötvenezer korona segítséget kért.
Egymásra néznek.
BROWN: Érti ön ezt, James?
JAMES: Igen, sir.
BROWN: Nagy pénzt szimatolok, James.
JAMES: Az ön szimata csalhatatlan, sir.
BROWN: Ön elutazik, James.
JAMES: Igenis, sir.
Brown a szekrényhez lép.
Pénzköteget vesz elő.
BROWN: Most négy óra van. Fél ötkor indul a
vonat. Itt van önnek ezer font sterling. Ha még
kell, sürgönyözzön. Ha még százszor annyi kell,
akkor is sürgönyözzön. Ön elmegy Szabadkára,
minden opciót megvásárol nekünk. Érti, James?
JAMES: Igen,sir.
BROWN: Menjen, James.
JAMES: Megyek, sir.
A következő képsor gyorsított film.
James leszalad a lépcsőn.
James beugrik egy taxiba.
A taxi rohan London utcáin.
James fölszáll a vonatra.
A vonat rohan Anglia mezőin.
James fölszáll egy hajóra.
A hajó száguld a tengeren.
James másik vonatra száll.
A vonat száguld a mezőkön át.
James egy konflisra száll.
A konflis rohan Szabadka utcáin.
10. A BIZOTTSÁG ELINDUL
KÜLSŐ.
A Városháza előtti vendéglő
asztalánál söröznek az urak.
Szalay főkapitány, Dembitz
főügyész és Antunovits Andor.
A város hivatalos kocsija meg a
kocsis a fák alatt, a hűvösben
várakozik.
DEMBITZ: Tegnap volt anyósom születésnapja.
SZALAY: Ne magyarázkodj, nekem se felelt meg
a tegnapi nap. Tegnap ugyanis felpróbáltam az
új egyenruhám.
DEMBITZ: Meg vagy elégedve Staubbal?
SZALAY: Meg. Kicsit bőre szabta, de azt állítja, majd
belehízok.
DEMBITZ: Az öreg érti a szakmát.
ANTUNOVITS: Még egy-egy korsóval?
DEMBITZ: Köszönöm, én nem kérek, melegünk
lesz, mire kiérünk Vucsidolra.
ANTUNOVITS: Egy jó hideg sör sose árt.
Szalay fölhajtja a maradék sörét.
SZALAY: Induljunk hát, nézzük meg, mit csinál
az a… Majdnem azt mondtam, szocialista! Pedig
a polgármester úr győzöget, hogy csak föltaláló,
semmi köze a szocialistákhoz.
ANTUNOVITS: Hát, jó! Ha senki sem tart velem,
én is lemondok a korsómról. Menjünk lassacskán.
A kocsihoz sorakoznak.
Szalay felszól a szundikáló
kocsisnak.
SZALAY: János, tudja, hol lakik az öreg Franczis-
kovics?
A kocsis csak bólint.
Szalay felmászik a kocsiba.
Na, akkor odamegyünk. Vucsidolra.
11. MEGISMERJÜK VUCSIDOLT
KÜLSŐ.
Vucsidol. Picike falu. Homok.
A kocsi egy kékre festett kapu
előtt állt meg. Az urak a kapu
előtt ácsorognak.
Antunovits kopog.
Még egyszer kopog.
Kinyílik az ajtó, feketekendős
bunyevác asszony áll mögötte.
Mándó néni, Sztipán felesége.
ANTUNOVITS: Adjon Isten, jóasszony! Itthon van-e
ura.
Mándó nagyon lassan.
MÁNDÓ: Itthon.
ANTUNOVITS: Lehet vele beszélni?
Mándó vállat von.
MÁNDÓ: Há-á-át.
ANTUNOVITS: Én Antunovits Andor pénzügyi ta-
nácsnok vagyok a városból.
Mándó megvonja a vállát.
A főkapitány tolat előre.
SZALAY: Én vagyok a főkapitány.
Mándó válat von.
Most dr. Dembitz következik.
DEMBITZ: Én vagyok doktor Dembitz Lajos, fő-
ügyész. Hallott már rólam?
Mándó csak a vállát vonogatja.
SZALAY: Bemehetünk végre?
Mándó félreáll.
MÁNDÓ: Hát éppenséggel bemehetnek.
Az urak bevonulnak, s mikor
a gangon az ablak elé érnek,
angol beszédet hallanak.
JAMES: (hangja) I belive You Mister Sztipán. I
belive You.
Egymásra néznek.
SZTIPÁN: OK Mr. James. I wish the mashine is
finished…
A főkapitány kitárja az ajtót.
Betoppan a szobába.
