23. SZÖKÉS A VILLAMOSON
BELSŐ.
A csata vizes, tépett hősei
a híres palicsi villamoson szöknek.
REISNER: Az a jó uraim, hogy ilyen gyors ez a
villamos. Mire az angolok észbe kapnak, mi már
Szabadkán leszünk.
Szalay rágyújt.
SZALAY: Három-négy szivarkát szívok el, mire
beérünk.
A másik sarokban a legények
kártyát vesznek elő.
KÁRTYÁS: Gyertek, lenyomunk egy-két kört,
amíg Szabadkára érünk.
Nagy zökkenéssel megáll a
jármű. Bíró előreszalad.
A vezető nyugodtan nézelődik.
A polgármester megrázza a vállát.
BÍRÓ: Mi az? Miért állt meg?
VEZETŐ: Késése van a szembejövő kocsinak.
Azt be kell várni.
A polgármester megrázza.
BÍRÓ: Induljon, ember!
A villamosvezető vállat von.
VEZETŐ: A Városi Tanács Utazási Szabályzatát be
kell tartanom.
A polgármester is, mások is
kémlelik, merre tart a másik villamos.
24. AZ ANGOLOK A VÁROSHÁZÁT OSTROMOLJÁK
KÜLSŐ.
A társaság végül beért a városba.
Lekászolódnak a villamosról.
SZALAY: Újra kell szervezni a végső támadást.
A polgármester körülnéz.
Sehol egy lélek. Az ablakok
bedeszkázva.
BÍRÓ: Mit jelentsen ez? Bezárkóztak a polgárok?
A város hivatalos kocsija robog
feléjük. A kocsis már messziről
kiabál.
JÁNOS: Az angolok a városházát ostromolják!
SZALAY: Mit mond?
JÁNOS: Az angolok a városházát ostromolják!
25. A VÉDŐ SEREG
KÜLSŐ.
A városháza egyik udvarán
a védők gyülekeznek.
A sarokban egy hordóra pakolva
az ételt, három rendőr szalonnázik.
Mukits Simon képviselő csodálkozik.
MUKITS: Én Mukits Simon, képviselő vagyok.
RENDŐR: Jó napot, képviselő úr! Kér egy szelet
friss kenyeret?
MUKITS: Az angolok ostrom alá vették a városhá-
zát, maguk meg esznek?
RENDŐR: Ne tessen csodálkozni. Mink sztrájkolunk.
MUKITS: Éppen most, mikor külföldi csizma tiporja
édes hazánk földjét?
RENDŐR: Már két hete be van jelentve a sztrájk.
Nem bírjuk elhalasztani, mert akkor ismét két hetet
kell várni.
Mukits a hordóra ugrik.
A rendőrök kapkodják le az
élelmet.
MUKITS: Mélyen tisztelt polgártársaim! Városi
Hivatalnokok és hívatlan járókelők! Szándékosan
hagytam a fejemen a kalapot, hogy csak azok
előtt emeljem meg, akik védik a szeretett városházát.
Megemeli a kalapot. Éljenzés.
Indítványozom, hogy válasszunk vezért, aki a hős
védők élére áll. Hogy ne legyen veszekedés ekörül,
magamat indítványozom a sereg élére!
Gyenge éljenzés.
Egyúttal köszönetet is mondok a bizalomért, amellyel
kitüntettek, és azt indítványozom, zárjuk be a kapu-
kat, nehogy az ellenség bejöjjön.
Erős éljenzés.
Majd az emeletről nézzük az angolokat!
Hatalmas éljenzés.
25. ÁRULÁS
BELSŐ.
A polgármester szobája.
Az asztalon árválkodik a modell.
Az ablaknál dr. Dembitz áll.
Néz le a térre, ahol az angol katonák
tarackágyúkat sorakoztatnak fel.
Megfordul.
DEMBITZ: Polgármester úr, látta, hogy milyen oszta-
gok érkeztek a térre?
Meghökken. A teremben senki.
Egyedül maradtam. Ezek mind a háború őrületébe
estek.
Visszafordul. Lenn az angolok
között áll James is, a Brown Bank
megbízottja.
Integet neki. James visszaint.
Dembitz elhozza az asztalról
a modellt, mutatja. James igent int.
Dembitz mutat lefelé, ott találkoznak.
26. TITKOS TÁRGYALÁSOK
BELSŐ.
Dr. Dembitz és James a kapu alatt találkoznak.
A főügyész a hóna alatt viszi a modellt.
James egy üveg skót whiskeyt hozott.
Sugdolódznak.
DEMBITZ: Jó, hogy megláttam, James.
JAMES: Elég jó szeme van, sir.
DEMBITZ: Véget kell vetni az őrületnek, James.
JAMES: Úgy látom, ön megteszi, sir.
DEMBITZ: Tud maga angolul, James?
JAMES: Yes, sir.
DEMBITZ: Maga angol, James?
JAMES: Skót vagyok, sir. Megérezte a hangsúlyo-
mon?
DEMBITZ: A skót whiskey miatt kérdem.
JAMES: Egy kis figyelmesség a skót vidékről, sir.
DEMBITZ: Itt a repülő, vigye. Úgysem tudunk mit
kezdeni vele.
JAMES: Ön értelmes ember, sir.
DEMBITZ: Kezdeményezzen béketárgyalásokat,
James. Akkor meg lesz a formája a békekötésnek.
Ért engem, James?
JAMES: Tökéletesen, sir. Megteszem, sir. Megyek is
már, sir.
27. FEHÉR ZÁSZLÓ
KÜLSŐ.
Fehér zászló leng.
Mikor kiszélesedik a kép:
Sztipán viszi a zászlót, ami nem más,
mint egy asztalkendő, hosszú nyelű
meszelőre kötve.
Az angolok is abba hagyják a tüzelést.
A főkapunál megjelenik Bíró polgármester.
BÍRÓ: Mit óhajt kend?
SZTIPÁN: Legyen béke.
BÍRÓ: De hát akkor ki győzött?
SZTIPÁN: Mindkét fél győzött. Méginkább én
győztem, mert megépül a repülő.
BÍRÓ: Tárgyaljunk a Fehér Hajóban.
SZTIPÁN: OK. Tárgyaljunk.
28. BÉKETÁRGYALÁSOK
BELSŐ.
Igaz kocsmai hangulat a Fehér
Hajóban. Már mindenki megitta a
„kezdő adagot”. A tárgyalóasztalnál
egymás mellett ülnek az angol
főtisztek és Szabadka vezetősége.
BÍRÓ: Azt mondta, hogy Szabadka polgárai a
legjobb harcosok?
Az angol tábornok bólint.
TÁBORNOK: Azt mondtam, sir. Én jártam Trans-
vaalban, halomra lövöldöztem a búrokat. Én
jártam Indiában, halomra lövöldöztem az indusokat.
Nem akarok túlozni, de önök kitettek magukért.
Bíró a nyakába borul, és összenyálazza.
BÍRÓ: Ön túl objektív, tábornok úr. Anglia a leg-
méltó…méltsá… méltányosabb ország a világon.
TÁBORNOK: Azt mondta, méltányos?
BÍRÓ: Erre megesküszöm, sir.
A tábornok megpuszilja.
TÁBORNOK: Soha életemben nem felejtem el ezt,
Mylord. Ezt se, meg a törköly pálinkát se.
BÍRÓ: Néhány hordóval a hajóra vitetek, sir.
Hevesen ölelkeznek.
Sztipán emelkedik szólásra.
Pisszegés.
HANGOK: Csönd legyen. Halljuk!
Sztipán se áll túl szilárdan a
lábán. Magasra emeli a modellt.
SZTIPÁN: Egye fene, épüljön a város pénzén az
első repülőgép. Legyen a dicsőség Szabadkáé.
De azt kikötöm, hogy abba se tanács, se obtyina,
se semmiféle bizottmány bele ne szóljon. Én egy
szegény föltaláló vagyok, de amennyi mérget nekem
ott a városnál föltálaltak, nem lehet lenyelni. Sok itt
por, még több a homok, de szeretem ezt a földet. Na!
Éljenzés. Az angolok fölállnak.
Eléneklik a God, save the King!-et.
Velük énekelnek a szabadkaiak is.
29. SAJTÓÉRTEKEZLET
BELSŐ.
A polgármester és a föltaláló közös
sajtóértekezletet tart. A teremben
megjelentek a Matin, a Neue Freie Presse,
a Times, a Figaro, a The Grafic, a L’illustration
újságírói. Mindnyájan kis táblácskákat
viselnek, anyalapjuk nevét hordják.
BÍRÓ: Köszöntöm a sajtó illusztris képviselőit.
Amint látják, felkészültünk az angol mérnökök
fogadására.
TIMES: Igaz, hogy az angol csapatok fejvesztve
menekültek a csantavéri kisbicskások elől?
FIGARO: Igaz, hogy ez a gép negyvennyolc óra
alatt körberepüli a földet?
MATIN: Igaz, hogy Szabadka világvárossá kiáltja
ki magát?
A polgármester lecsendesíti
őket.
BÍRÓ: Uraim, a mai nap eseménye az angol mérnö-
kök érkezése. Hallgassák meg a föltalálót.
Sztipán föláll, a hatalmas
fényképezőgépek villognak.
SZTIPÁN: Mindjárt jön a vonat, érkeznek a mérnö-
kök. Tőlük függ minden.
MATIN: A Bárányban nincs több hely. Ketten alszunk
egy ágyban máris.
SZTIPÁN: A vucsidoliak ellátják a mérnököket. A
hellyel nem lesz gond.
30. FOGADÁS
KÜLSŐ.
Óriási méretű kapu. A felirata:
ISTEN HOZOTT.
Hatalmas tömeg. A város előkelőségei
díszmagyarban. Dr. Reisner a beszédét
gyakorolja. Nekiütközik a kapufán lógó
sonkának. Felnéz, sonkák sora, borral telt
palackok sora lóg a kapuról.
REISNER: Én mondom az első beszédet.
DEMBITZ: A város nevében én beszélek.
Lökdösik egymást.
SZALAY: A hivatalos szervek engem bíztak meg.
BÖLCSKEY: Az értelmiséget és a tudósokat
illeti meg az elsőbbség.
ANTUNOVITS: A Szabadság Párt a legtömegesebb
Szabadkán.
MUKITS: Viszont a Demokrata Pártnak van választott
parlamenti képviselője.
Ismét lökdösik egymást.
Mozdony fütyül.
Az állomás épületéből három
egyszerűen öltözött alak lép ki.
Sietnek.
BÍRÓ: Uraim, a város üdvözölni akarja önöket.
GRIDE: Bocsánat, uram, de bennünket vár a munka.
A város asszonyai is elébük
állnak. Koszorút hoztak.
BIRKÁSSNÉ: Meg akarjuk hívni önöket szalonunkba.
GRIDE: Bocsánat, nagyságos asszony, dolgozni
jöttünk.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Egy előadás a Színkörben
a tiszteletükre.
BIRKÁSSNÉ: Egy bál a Bárány fogadóban.
GRIDE: Megbocsássanak, de késében vagyunk. A
vonat teljesen ismeretlen okokból hat óra húsz percet
késett.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Ígérje meg, hogy eljön a
bálra.
GRIDE: Ha meg lesz a gép. Első és egyetlen felada-
tunk a repülőgép.
Csalódott moraj.
A tolvajok a sonkákat lopják
a díszes kapuról. Két atyafi a borosüvegeket
szedi le, isznak is belőlük.
Elismerően bólogatnak, csettintenek.
31. KÉSZÜL A REPÜLŐGÉP
KÜLSŐ.
A vucsidoli utca.
A kamera bekukucskál Sztipán bácsi ablakán.
Gyorsított film.
A mérnökök rajzolnak.
Sztipán bácsi magyaráz.
James kirohan a házból egy levéllel.
Száguld a vonat.
Londonban kézbesíti a postás a küldeményt.
A gyárban készülnek az alkatrészek.
Vagonokba rakják őket.
Száguld a tehervonat.
A szabadkai pályaudvaron szekerekre rakják
a ládákat. Ökrösszekér rohan Vucsidol felé.
Kirakják az alkatrészeket.
32. IDILL
KÜLSŐ.
Sztipán háza.
A lánya úgy tesz, mintha takarítana
az udvaron. Bekukucskál a szobába.
Gride rajzol. Fölnéz. Találkozik a szemük.
Elmosolyodnak. Katica elfut.
33. ÜZENET
BELSŐ.
A tisztaszobában Sztipán
olvassa a Times-ot.
Bejön Katica.
KATICA: Édesapám, kész az ebéd.
SZTIPÁN: Hanem, lányom.
KATCA: Tessék, édesapám.
SZTIPÁN: Azt mondja nekem ez a finom angol
úr, hogy neked többet kéne enned. Merthogy olyan
vékonyka vagy. Azt hiszem, igaza van.
Katica elfordul. Titokban elmosolyodik.
Csak aztán fordul szembe az apjával.
KATICA: Aztán mi köze van neki az én termetemhez?
Sztipán meglepődik.
SZTIPÁN: Úgy látom, törődik veled.
34. A MULATSÁG
BELSŐ.
Műkedvelő előadás az angolok tiszteletére.
Sztipánék meg az angolok díszhelyen ülnek.
Bevezetőt Özvegy Almássyné mond.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Kedves vendégeink! A nem-
zetközi találkozó tiszteletére műkedvelőink legszebb
és legemlékezetesebb számait válogattuk össze. A
szavalatokat és énekszámokat Szabadka legnagyobb
tehetségei adják elő. Először azonban hangozzon el
az üdvözlő beszéd, amelyet dr. Békeffy Sándor
mond el.
Nagy taps. Az angolok is tapsolnak.
Csak Vojnich báró agara ugat.
Békeffy hajlongva érkezik a színpadra.
BÉKEFFY: Uraim és hölgyeim! Kedves vendégeink!
Az agár ütemesen ugat.
Kuss! Valaki vigye ki a dögöt.
Vojnich báró szeretettel simogatja
kedvenc agarát.
A mi kis hazánk, Szabadka és környéke, mindig
vendégszeretetéről volt ismert. A mi embereink
szelídek és béketűrők.
Az agár ugat.
Az anyja istenit annak az állatnak, hát még mindig
itt van?
Az agár vonít.
Ebben a történelmi pillanatban is bebizonyosodott,
hogy városunk az együttműködésért harcol. A köl-
csönös bizalom és felebaráti szeretet ömlött el a
városon.
Az agár ugat.
Nem mehet ez így tovább, vagy eltávolítják a dögöt,
vagy abbahagyom az egészet.
Özvegy Almássyné a kutyánál
terem.
ÖZVEGY ALMÁSSYNÉ: Báró úr…
Vojnich megragadja a kutya nyakörvét.
VOJNICH: Nem képes elviselni a beszédeket. Külön-
ben szelíd állat, esküszöm. Csak a legyeknek árt.
Meg a szónokoknak…
35. SÁTOR AZ UDVARBAN
KÜLSŐ.
Sztipán udvarában nagy sátrat vertek.
Olyan, mint egy hatalmas lakodalmas sátor.
Alatta állítják össze a gépet.
Bekukucskálunk alája. Van mit látni.
Gyorsított film.
Munkások rakják össze az alkatrészeket.
A mérnökök a tervrajzokon vitatkoznak.
Gride átrajzol valamit.
A gép egyes részeit külön vizsgálják.
Sztipán magyaráz a modellel a kezében.
36. A VUCSIDOLI BICSKÁSOK
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Esteledik.
Katica megfejte a tehenet.
Beviszi a sajtárt a konyhába.
Gride odasettenkedik.
GRIDE: Miss Katica!
KATICA: (hangja) Mindjárt kész a vacsora.
GRIDE: Miss Katica, akar velem sétálni?
Katica kiszalad az ajtó elé.
KATICA: Sétálni?
Elmosolyodik.
Nem Londonban vagyunk. Nincs park Vucsidolon.
GRIDE: Sétálni szabad?
A lány leveti a kötényét.
KATICA: Sétálni a szőlősorok között lehet. Ha éppen
nagyon akar sétálni az úr.
GRIDE: Nagyon… szeretném.
Kisétálnak a házból.
Az angol a lány kezét szeretné
megfogni, de Katica elhúzza.
KATICA: Tejszagú.
GRIDE: Szeretem a tejet.
A lány nevet.
KATICA: Nem is issza soha.
GRIDE: Nem inni. Szagolni.
Hirtelen négy vucsidoli fiatalember
ugrik eléjük. Nyitott bicska van a
kezükben. Katica fölsikolt.
PÉRÓ: Hogy meri megfogni az úr a menyasz-
szonyom kezét?
Gride a lány elé lép.
GRIDE: Kicsoda ez az ember, Miss Katica?
KATICA: Ő egy szomszédlegény. A másik három
is.
Péró sértődötten.
PÉRÓ: Még az óvodában nekem ígérted a kezed.
KATICA: Négy éves kislány voltam, Péró. Ne bo-
londozzatok a vendégemmel.
Péró előrelöki a bicskát.
PÉRÓ: Mi vagyunk a vucsidoli bicskások. Most
megnyírjuk az angol bőrét.
Körbe veszik az angolt.
KATICA: Elég legyen a tréfából.
PÉRÓ: Te a feleségem leszel, vagy meghalok.
Gride maga mögé tolja a lányt.
A bicskások fenyegetőznek a
késeikkel.
Mindketten meghaltok, ha ellenállsz.
Gride hirtelen előreugrik, állon
csapja a legközelebbi legényt.
Az összecsuklik. Gride forgolódik,
hasba üti a másikat, a harmadik
kezéből kirúgja a kést. Azok elszaladnak.
Péró marad vele szemben, de rövid
bokszolás után, az is eliszkol.
KATICA: Meghalt ez?
Gride megnézi a fekvőt.
GRIDE: Elájult. Holnap már mulat a bálban.
KATICA: A mérnök úrnak semmi baja?
GRIDE: És a kisasszonynak?
KATICA: Látja, milyen veszélyes a séta Vucsidolon?
GRIDE: Még nem láttam sötétben Vucsidolt.
Katica hozzá simul.
KATICA: Most mit lát?
GRIDE: Most nagy boldogságot érzek.
Megcsókolják egymást.
37. UTOLSÓ SIMÍTÁSOK
BELSŐ.
A sátor belsejében készen áll a gép.
A mérnökök és Sztipán még egyszer
körülvizsgálják.
SZTIPÁN: Hasonlít az elgondolásomra. Kicsit más.
GRIDE: Csupán azt változtattuk meg, amit a számí-
tások követeltek.
SZTIPÁN: Más a kormányrendszere, mint amit
elképzeltem.
GRIDE: Ki kell próbálni, miként működik. Ha Sztipán
bácsi is úgy gondolja, holnap éjjel titokban felszáll-
hatunk. Végzünk egy próbarepülést.
SZTIPÁN: Még ne mondjuk meg senkinek, hogy
készen áll a gép.
GRIDE: Még korai.
38. A BIZOTTMÁNY SZAGLÁSZIK
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Megérkezett a
háromtagú bizottmány, hogy ellenőrizze
a munkálatokat.
SZALAY: Nos, látom, áll a sátorban a gép.
SZTIPÁN: Igen. A főkapitány úr figyelmét semmi
sem kerülheti el.
Szalay büszke saját magára.
Dembitz fontoskodik.
DEMBITZ: Mivel Szabadka sokban hozzájárult a
találmány megvalósításához, szeretnénk
méltó ünnepséggel köszönteni az új gépet. Ezért
lenne jó megtudni, mikorra várjuk a dolog végét.
ANTUNOVITS: Akkorra az egész város fölkészül.
Az a nap lesz a Fölrepülés Ünnepe. Már bizottságok
dolgoznak az ünnepi program részein.
DEMBITZ: Magam is egy megfelelő beszéd szövegét
írom.
Sztipán közömbös.
SZTIPÁN: Meg vagyok hatva. Majd értesítem az
urakat.
A főkapitány egy vasgerendába
ütközik.
SZALAY: Hogy a fene… Mi az ördögöt hajigáltak
szét az udvaron?
SZTIPÁN: Szakításpróbát végeznek a mérnök urak.
Minden anyagot kipróbálnak, mekkora súlyt és
megterhelést visel el.
Szalay gőgösen.
SZALAY: A kobakom sokat elvisel, de ez az anyag
nagyon kemény volt.
39. SZTIPÁN BEVÁSÁROL
BELSŐ.
Sztipán egy rőfösboltban.
A kereskedő jó néhány fajta
szövetet hajtott ki eléje.
NÁNAY: Nagyon örülök, hogy éppen hozzám tért be
először, Sztipán.
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: Tíz évvel ezelőtt is itt vettem ruhára valót.
Nánay hajlong.
NÁNAY: Sok minden megváltozott azóta. Nem aka-
rok dicsekedni, de ez az üzlet is nagyobb lett azóta.
SZTIPÁN: Hála istennek, a választék még a régi.
Nánay meglepődik.
NÁNAY: Finom új angol szöveteim vannak. De nem
erre gondoltam, hanem arra, hogy Sztipán azóta
világhírű feltaláló lett. Meg hogy dúsgazdag ember…
Sztipán felkapja a fejét.
SZTIPÁN: Dúsgazdag?
Nánay hamiskásan mosolyog.
NÁNAY: A találmány kincset ér. Remélem, szabadal-
maztatta?
Sztipán az ujjával válogat a
szövetek között.
SZTIPÁN: Igen, erről gondoskodtak az angol
ügyfelek. Ők igen szigorúan veszik a szabályokat.
Nánay megkönnyebbül.
NÁNAY: És a találmány a maga nevére van
beíratva?
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: Igen. Erről megjött a dokumentum is.
Mándó elzárta a fiókba az adócédula mellé.
Nánay hajlong.
NÁNAY: Akkor válasszon bármit itt ebben az üzlet-
ben, Sztipán. Korlátlan hitele van nálam.
SZTIPÁN: Csak meg ne hallja a Mándó, annak
is új ruhára fáj a foga. Már két éve.
NÁNAY: Őt vezesse Szenes Janka Divattermébe.
Janka asszony szólt is nekem, hogy szívesen
látná magukat az esedékes bevásárláskor.
Sztipán csodálkozik.
SZTIPÁN: De hát honnan tudták, hogy nálunk
esedékes lesz a bevásárlás?
Gyorsított film.
Sztipán hatalmas köteg szövettel
a karjában jön ki az üzletből.
A kocsiderékba rakja. A kocsi szalad.
Másik üzlet előtt áll meg.
Sok csomaggal jön ki.
Ismétli ötször-hatszor.
A teli szekér elvágtat.
Az üres szekéren Mándó és Katica érkezik.
Ők is ugyanígy bevásárolnak.
