40. A PRÓBAREPÜLÉS
KÜLSŐ.
Sztipán udvara. Este van.
A sötétben az angolok és Sztipán
kihúzzák a gépet a sátor alól.
Egyikük megüti a lábát.
ANGOL: Fuck you…Fuck…
Katica és édesanyja a konyhaablakból
figyelik, mi történik.
MÁNDÓ: Miért a fákat szidja. A vasba ütötte
a bokáját!
KATICA: Miféle fákat?
MÁNDÓ: Állandóan azt hajtogatja: fák, fák…
KATICA: Ugyan, édesanyám, inkább imádkozzon
értük…
MÁNDÓ: imádkozom én. Ocsenás, na nebeszima…
A férfiak beszállnak a gépbe.
41. A MADÁRTÁVLAT
BELSŐ.
Bezárták a gép ajtaját.
A gép orrában Sztipán és Gride.
Hátuk mögött még négy szék van.
Előttük primitív műszerek egy táblára
erősítve.
GRIDE: Reméljük, nem figyelnek ránk a szomszédok.
SZTIPÁN: Minden este csörögtünk, hogy megszokják
a zajt.
GRIDE: Legyen magáé az elsőség. Én csak segítek.
SZTIPÁN: Úgy illik. Isten segedelmivel…
Bekapcsol valamit. A motor berregni
kezd. Megnyomja a kormányrudat.
Kifelé tekintenek. A kamera is.
Az udvar fölé emelkedünk.
ANGOL: My God…
Sztipán lejjebb nyomja a rudat.
GRIDE: Csak óvatosan. Még nem tudjuk, hogy
viselkedik.
A szőlők fölött szállnak.
Látszik a ludasi tó.
SZTIPÁN: Ott a ludasi tó.
GRIDE: Nem Palics?
SZTIPÁN: Majd most jön. S amott a város fényei.
Nem hittem, hogy fölülről nézek majd le a város-
házára. Az adóhivatalra. A polgármesterre.
Gride megérinti a kezét.
Boldogan néznek egymásra.
Az egyik angol megszólal.
ANGOL: It’s enough. Motor …
GRIDE: Igazad van. Ennyi egyszerre elég. Most
meglátjuk, hogyan bírta a terhelést a motor.
Visszafordulnak. Még egyszer
megnézik a tavat. Majd Vucsidol látszik.
Leereszkednek.
Pár pillanatig ülnek mereven.
Aztán üdvrivalgásban törnek ki.
42. MÁNDÓ KÍVÁNSÁGA
KÜLSŐ.
A konyhából kiszaladnak az udvarra
a nők. Mándó Sztipánt öleli meg,
Katica Gride-ot.
MÁNDÓ: Ugye, Sztipán, most már veszel nekem tíz
kapa szőlőt. Nem többet. Holnap háromnapos misét
mondatok. Hál’istennek, hogy ezt is megértem.
Ugye, veszel nekem tíz kapa szőlőt. Megígérted,
Sztipán. És mindjárt rám íratod. Tudom, eddig is
vettél volna nekem, de nem tellett. Ó, de örülök!
Lesz szőlőm! De rám íratod, ugye, Sztipán…
Gride és Katica egymást átfogva
nézik az öregeket.
43. VITA AZ ÜNNEPI MŰSORRÓL
BELSŐ.
A városháza tanácsterme.
Folyik a vita az ünnepi műsorról.
A társaság már beleveresedett.
BÍRÓ: Kedves uraim, drága barátaim! Nyugod-
janak meg, mindenkinek jut elég feladat az
ünnep megszervezésében.
Erdőssy felugrik a helyéről.
ERDŐSSY: Nagyságodnak igaza van, de azért
azt javaslom, hogy válasszunk minden részfeladatra
külön-külön bizottságot.
BÍRÓ: Az isten szerelmére minek?
ERDŐSSY: Szerintem, ne egy ember döntsön arról,
ki tartja az üdvözlő beszédet. Ne egy ember határoz-
za meg, ki szavalja el a Talpra magyart. Ne egy
ember döntsön arról, mi lesz még a műsorban.
BÍRÓ: Kérem, Erdőssy úr, én beterjesztettem a
javaslatot. Minden számról mondhat véleményt…
Birkáss is felugrik.
BIRKÁSS: Ne haragudjon a polgármester úr, de
az ügy fontossága kimondatja velem: itten több
városi vezető is magának vindikálhatja az üdvözlő
beszéd privilégiumát. Gondolom, erről valóban
helyes lenne bizottmányilag dönteni.
BÍRÓ: Csak az időnket veszítjük fölösleges…
Nagy zaj. Mindenki mondja a véleményét.
A polgármester az asztalra csap.
Csendet kérek! Legyen rend!
Egy pillanatra csend támad.
Aztán külön kis körök vitáznak
egymással.
SZALAY: Én is helyt álltam a csatában az angolok
ellen. Én is mondhatnám azt a beszédet.
DEMBITZ: Ha magán múlt volna, az a repülő még
mindig az esővizes hordóban rothadna.
SZALAY: Maga mondja ezt, aki tárgyalást kezdemé-
nyezett a győztes csata fényes győzelme előtt?
Másik kör vitája.
ERDŐSSY: Miért éppen Abrasevits szavalja a Talpra
magyart? Azért, mert ötszázhatvanszor elmondta,
mielőtt berekedt volna?
Megint másik kör.
BIRKÁSS: Ha megint fellép Pietsch Ferencné a
Petike jár című verssel, én főbe lövöm magam. A
Gimnázium énekkarát kell felvonultatni. Nem azért
mondom, mert az én kislányom is ott énekel, de
világszínvonalat képviselnek. És sokkal mutató-
sabbak, mint … Szóval, üdék és fiatalok.
Még egy kör.
REISNER: Azt elvárják tőlem, hogy a saját pénzemen
itassam a külföldi újságírókat. De mikor a nyilvános-
ság elé kell lépni, akkor Reisner maradjon a háttér-
ben. Nekem is jár valami. Mindenki tudja, hogy
évek óta én mondom a legszebb díszbeszédeket.
Igaz? Mondjátok meg őszintén, így van vagy nem
így van?
A terem ajtaján Abrasevits
lép be. Dörgő hangja mindenkit
maga alá nyom.
ABRASEVITS: Uraim, a Felszállás napját két hétre
el kell halasztani. Minimum két hétre.
Csend lesz.
A társaság feléje fordul.
Most jövök az építőmestertől. Nem tudja befejezni
a Pest Szálloda nagytermét előbb. Akármit is
mondtam, ez volt a válasza. A nagyterem, amely
nélkül nem lehet megtartani az ünnepséget, csak
két hét múlva lesz kész! Addig a repülőgép nem
szállhat föl. Meg kell tiltani!
44. KATICA KÉRŐI
BELSŐ.
Nagyszabású bál a Fehér Hajóban.
A vendégek között ott ül Sztipán
mellett Mándó is meg Katica is.
Olyan cifrán öltözve, hogy Janka
Divatterme büszke lehet rájuk.
Az angolok külön asztalnál.
Gride folyton a lányt figyeli.
Az idősebbik Regényi a sarokban
oktatja a fiát.
ID. REGÉNYI: Ne feledd, nem tékozolni, hanem
gyarapítani kell a családi vagyont.
IFJ. REGÉNYI: Nem feledem, apám. Kiről van szó?
ID. REGÉNYI: Hát a feltaláló lányáról természetesen.
Én nem bíztam ebben a találmányban egy cseppet
sem, de ha beválik, a lánynak nagyobb hozománya
lesz, mint Van Derbilt lányának.
A fiú megnézi magának a lányt.
IFJ. REGÉNYI: Kérjem meg a kezét?
ID. REGÉNYI: A helyedben megvárnám, hogy
vasárnap sikerül-e a repülés. Udvarolni azért udvarol-
hatsz neki, elő kell készíteni a talajt a vetésre.
IFJ. REGÉNYI: Egészséges talajnak látszik.
ID. REGÉNYI: Csapj a lovak közé!
A fiatalság körében nagy üdvrivalgás.
Megjelent az ajtóban Pertich
Kálmán, aki vadonatúj úrvezető ruhában
érkezett. Gumirozott ruha, gumisisak,
hatalmas porszemüvegek.
Nevetve integet a többieknek,
de rögvest Katica elé térdel.
Az pironkodva nézi, tördeli
a kezét, nem tudja, mit tegyen.
PERTICH: Édes leányasszonyom! Új automobilom
van. Van új ruházatom is. De nagyon egyedül
vagyok ám abban a fránya automobilban. Kérem
a kezét, kettesben kellemesebb utazni, mint egyes-
egyedül.
Nagy nevetés körül.
Nem tréfálok, édes leányasszonyom. Ha az ön
Atyja is egyetért a dologgal, én kérem a kezét.
Tétováznak a fiatalok.
Nem tudni még, tréfa ez vagy
komoly a dolog.
Óhajtja, hogy tőle is megkérjem a kezét?
Gride fel akar állni, de egyik
társa visszahúzza.
A fiatalok társaságából kiválik
Medgyánszky János.
Odalépdel Sztipán elé.
MEDGYÁNSZKY: Kedves Sztipán bácsi! Ne vegye
rossz néven, ha a fiatalság játszik. Én bizony nem
játszom, én komolyan kérem az ön kedves leánya,
Katica kezét. Nem muszáj erre rögtön válaszolnia,
Holnap majd eljövök, megismerkedünk, elbeszél-
getünk. Nem is sejtettem, milyen virágszálat rej-
teget Vucsidol. De most már tudom, versengek
érte.
A teremben csönd támad.
Sztipán a fejét vakarja.
Mándó oldalba löki a lányát.
Gride-ot fogja a társa.
A főispán emelkedik szólásra.
BEZERÉDY: Engedjék meg, urak és hölgyek, hogy
a megye nevében szíves szavakkal üdvözöljem
körünkben egyik kiválóságunkat, a világhírű föl-
találót, Vucsidol büszkeségét, Francziskovics
Istvánt. És persze kedves családját is, a szerény
Mándó asszonyt, és a szépséges leányt, Katicát.
Szeretnék nekik, úgy is mint főispán, úgy is mint
Tisztelőjük, nagy szerencsét kívánni. Vivát!
Kitör az üdvrivalgás.
HANGOK: Vivát! Éljen!
Pertich föltápászkodik.
Medgyánszky hátra vonul.
Mándó asszony sugdos.
MÁNDÓ: Lányom, válogathatsz a bárók között.
KATICA: Hagyjon, anyám. Én már választottam.
MÁNDÓ: Ne siesd el a dolgot, lányom. Ha sietsz,
úgy jársz, mint én. Tíz kapa szőlőért is egy életen
át kell könyörögni.
A főispán int a zenészeknek.
BEZERÉDY: A fiatalság táncolni akar. Ácsi!
Megszólal a zene.
A fiatalemberek többsége Katica
asztala felé indul. Körülveszik,
táncra kérik, de a lány Gride-nak
nyújtja a kezét, amikor az angol
odaér.
Félközel. Táncolnak és suttognak.
GRIDE: Hisz nekem?
KATICA: Szeretem.
GRIDE: Akkor egy forduló után kitáncolunk a hátsó
ajtón.
KATICA: Figyelnek bennünket.
GRIDE: Még egy forduló a teremben. Aztán jön
velem?
Közel. Gride komoly arca.
Katica szemei.
KATICA: Megyek.
Az ajtó felé táncolnak.
Kiperdülnek az udvarra.
Gride kézen fogja a lányt,
vezeti.
45. LÁNYSZÖKTETÉS
KÜLSŐ.
A vendéglő előtt. Az ajtónál áll
Pertich automobilja. A sofőr almát
eszik. Gride odavezeti a lányt.
GRIDE: A Pertich úr automobilja?
SOFŐR: Igen.
GRIDE: Maga a Pista sofőr?
SOFŐR: Igenis, parancsára.
GRIDE: A Pertich úr azt üzeni, menjen be, vacsoráz-
zon maga is.
SOFŐR: Igenis, kérem alássan.
A sofőr eldobja az almacsutkát.
Bemegy a vendéglőbe.
Az angol kinyitja az ajtót,
beülteti a lányt a kocsiba,
aztán maga is beül.
KATICA: El kell mennünk?
GRIDE: Nincs más megoldás. Kértem az apjától
a kezét, de azt mondta, várjak. Látta most, egész
hadsereg kérője akadt, mióta azt hiszik, nagy lesz
a vagyon.
Csók.
Az angol beindítja a kocsit.
Robognak Szabadka régi utcáin.
46. FELFEDEZIK A SZÖKÉST
BELSŐ.
A vendéglőben befejeződik a tánc.
A fiatalok helyükre ülnek, zajonganak.
Medgyánszky odalép Mándó asszonyhoz.
MEDGYÁNSZKY: Asszonyság, kérem. Én a Katica
kisasszonnyal szerettem volna keringőzni.
Mándó zavarba jön.
MÁNDÓ: A Katicával? Az ám! De hol a Katica?
Sztipán is nézelődni kezd.
SZTIPÁN: Itt ült melletted. Hová lett?
MEDGYÁNSZKY: A fiatal angol mérnökkel táncolt
utoljára.
Sztipán felkel, a zenekar felé
siet. A cigányoktól kérdezi.
SZTIPÁN: Nem láttátok a lányomat?
NAGYBŐGŐS: Kitáncolt az ajtón, kérem alássan.
SZTIPÁN: Kimentek együtt?
NAGYBŐGŐS: Igenis, kérem alássan.
Sztipán visszafordul. Ordít.
SZTIPÁN: Megszöktek! Az angol megszöktette a
lányomat!
A terem végében Pertich
észreveszi a szintén gumiruhába
öltözött sofőrt.
PERTICH: Hát te mit keresel itt?
Sofőr felugrik.
SOFŐR: Vacsorázok, ahogy a nagyságos úr üzente.
PERTICH: Kivel üzentem?
SOFŐR: Azzal a külföldi úrral, akinek a karján az a
szép hölgy volt.
PERTICH: Hol az automobil?
SOFŐR: Kinn áll az ajtó előtt , nagyságos úr paran-
csára.
Pertich és a sofőrje kiszaladnak
a vendéglő elé. A tér üres.
Mögöttük lohol ki Sztipán.
PERTICH: Eltűnt az új automobilom!
SZTIPÁN: Elveszett a lányom!
Gyorsított film.
Sztipán füttyent egy hatalmasat.
Kiszalad utánuk Medgyánszky.
Egy konflis jön elő a sötétből.
Mindhárman kocsira ülnek.
A konflis száguld Vucsidol felé.
Kihúzzák a repülőgépet a sátor alól.
Benzint töltenek bele.
Beszállnak Sztipán mellé.
Fölszáll a gép.
Pertich egy távcsővel nézi az utat.
Mutogat. Lenn a földön látszanak
a kocsi fényei.
Topolyára ér a szökevények kocsija.
Megáll a hotel előtt.
A lányt kisegíti a kocsiból Gride.
Leszáll melléjük a repülőgép.
Kiugrik a két fiatalember.
Pertich a kocsiját vizsgálja.
Sztipán a lányát kapja el.
47. GRIDE ELNYERI A LÁNY KEZÉT
KÜLSŐ.
Sztipán maga mellé rántja a lányát.
Gride utána lép.
SZTIPÁN: Ezt kellett megérnem? Elszökteted a
házigazdád lányát?
Gride széttárja a kezét.
GRIDE: Feleségül akarom venni.
Sztipán az öklét emeli.
SZTIPÁN: Ebben a hotelben?
Katica teátrálisan az apja elé perdül.
KATICA: Apám, mi szeretjük egymást!
Sztipán keze lehanyatlik.
SZTIPÁN: Ha szereted, legyetek egymásé. De azt
rendesen, templomban, pap előtt, ahogy kell.
Katica örömében a nyakába veti magát.
KATICA: Édesapám!
Gride melléjük lép. Mosolyog.
A kezét nyújtja.
Pertich és Medgyánszky lógó
orral ülnek az autóban.
48. ELŐKÉSZÜLETEK
BELSŐ.
A városháza folyosója.
Dr. Dembitz jön, egy papírlapot
ránt elő, olvassa, majd fennhangon
mondja a szöveget.
DEMBITZ: Tisztelt meghívottak! Kedves Vendégeink!
Nagyrabecsült Föltaláló! Nagy napra virradtunk ma…
Megcsóválja a fejét.
Ceruzát ránt elő. Javít.
A kamera átsiklik a másik folyosóra.
Ott Szalay főkapitány. Egy kis tükröt
ránt elő, felső zsebéből kicsi ollót.
Nézi magát, nyisszant a bajuszából.
SZALAY: Kedves barátaim! A technika korát éljük.
Most már nemcsak a művelt Nyugat, mi is letettük
az obulusunkat a technika oltárán.
Megismétli a bajusznyírás jelenetét.
A kamera besiklik az ajtón.
A polgármesternél ott a kislánya.
A gyerek képezi a hallgatóságot.
Bíró szavalópózban.
BÍRÓ: A nép kebelében nagy szív dobog. A nép
kebeléből szállt föl a sóhaj, az újat és a nagyot
akarás sóhaja. A nép teremtette meg a repülő-
gépet. A rideg valóságtól való elszakadásnak
ezt a jelképét. Az égben való szárnyalásnak a
csodáját.
Megáll. A kislány tapsol.
KISLÁNY: Brávó, papa! Brávó!
Bíró büszkén mosolyog.
BÍRÓ: Tetszett?
KISLÁNY: Igen, papa.
BÍRÓ: Mégiscsak tud a te papád valamit.
KISLÁNY: Kár, hogy nem lehet érteni.
BÍRÓ: Úgy érted, szárnyaló, magasröptű?
KISLÁNY: Úgy van, papa. Pedig a mama azt
mondta, tapsoljak, akármilyen hülyeséget is
beszélsz.
A kamera tovább siklik a hosszú
folyosón. Egy másik teremben
ketten beszélgetnek.
REISNER: A belépti jegyek ára öt korona.
POLYÁKOVICS: Hogy merészelünk pénzt kérni
valamiért, amire az adófizető polgárok pénzét
költjük?
REISNER: Én vagyok a főszervező, én mondom
meg, lesz-e belépti díj.
POLYÁKOVICS: Milyen jogon szedünk be pénzt?
REISER: Ettől jobb alkalom többé nem lesz, hogy
a város ötvenezer koronájából egy kis részt
visszaszerezzünk. Azt mondom: első sor tíz korona.
Második sor nyolc korona. Állóhely öt korona.
POLYÁKOVICS: Ebből botrány lesz.
REISNER: Ebből pénz lesz. Ez előadás. Spektáku-
lum. Látványos produkció. Fogjanak hozzá a
nyomtatáshoz.
A kamera tovább siklik.
A harmadik szobában
Mamusich beszélget a préposttal.
MAMUSICH: Végül is mit döntöttek, atyám?
PRÉPOST: Sokat vitatkoztunk rajta, lehet-e
alkohol italt szentelt vízként kezelni. Végül is
titkos szavazás utján úgy döntött ez a mi kis
zsinatunk, hogy a kivételes alkalomra való
tekintettel, most lehet.
MAMUSICH: Nagyszerű döntés, atyám.
PRÉPOST: Nem vagyok meggyőződve róla, fiam.
MAMUSICH: Higgyen nekem, atyám. A szentelt
bort hordóból fogjuk árusítani, a helyszínen
fogyasztható… Más előnyei is vannak.
PRÉPOST: Például?
MAMUSICH: Például jóval drágább lesz, mint a
szentelt víz. Ahogy megbeszéltük, ebből az
egyházi alapítványok is részesülnek.
A kamera visszasiklik az
előbbi terembe, ahol Reisner
most Kosztolányi Árpáddal,
a gimnázium igazgatójával tárgyal.
KOSZTOLÁNYI: Mivel szolgálhatok én?
REISNER: Hát, kérem, szeretném, ha a repülő
felszállására szállítana az igazgató úr vagy
hatszáz fehér ruhás fiút…
KOSZTOLÁNYI: Nem lesz az kicsit sok?
REISNER: Akkor ötszázat.
KOSZTOLÁNYI: Az is sok.
REISNER: No mindegy, legyen négyszáz.
KOSZTOLÁNYI: Minek az a sok diák?
REISNER: Részint, hogy éljenezzenek, részint, hogy
virágot szórjanak a feltaláló lába elé.
KOSZTOLÁNYI: Elég lesz húsz egyenruhás fiú?
REISNER: Legalább ötven legyen. De mind fehér
ruhában.
KOSZTOLÁNYI. Miért éppen fehérben?
REISNER: Igaza van. Legyenek feketében. És
jó torkú gyerekeket válogasson, tudniillik én is
beszélni szándékozom, akkor nagyon éljenezzenek…
49. A BROWN BANKHÁZ SZABADKÁN
BELSŐ.
A fogadó terme.
Az újságírók várják Mr. Brown
nyilatkozatát. A bankár hűséges
inasa, James kíséretében érkezik.
JAMES: Üdvözlöm önöket, uraim! Örömömre
szolgál, hogy érdeklődnek a Brown Bankház
ügyletei után. Engedjék meg, hogy bemutassam
igazgatónkat, aki személyesen is eljött ide, hogy
részt vegyen a Felszállás Napjának megünneplé-
sében. Mister Brown!
A bankár szerényen meghajol.
Az újságírók fényképezik.
GUARDIAN: Igaz, Mr. Brown, hogy ön indította
a palicsi háborút?
MATIN: Igaz, hogy már megalakult a Stephen
Repülő RT az ön tőkéjével?
FIGARO: Igaz, hogy Szabadkán is hajlandó
fiókot nyitni?
James integet, hogy várjanak.
JAMES: De, uraim! Igazgatónk minden kérdésükre
válaszol. Csak türelem.
A bankár mosolyog.
BROWN: Üdvözlöm önöket, uraim. És önt is, kedves
hölgyem, a szakma egyetlen női képviselőjét.
A Brown Bankházat minden érdekli, ami a haladást,
az emberi élet jobbulását, országaink boldogulását
érinti. Ezért érkeztem ma én is ide. Jól sejtették,
szeretnénk állandó képviseletet nyitni e városban.
Miért ne működhetne itt is olyan színvonalon,
ugyanolyan szolgáltatásokkal, mint Londonban.
A város vezetőségével megegyeztünk. Mindkét
fél érdeke ez…
A kamera az ablakon át a
térre les, ahol gyülekezik a nép.
Bankom hajlandó befektetéseket eszközölni ebben
a szép jövőjű városban. Miért ne gyártanánk a
repülőgépeket itt is, meg ott is? Közösen?
50. A FELREPÜLÉS NAPJA
KÜLSŐ.
A téren nagy a zsibongás.
Helyet hagytak középütt a gépnek.
A hely üres, kötéllel vették körül.
Mellette emelvény, rajta zászlóerdő.
Az előkelőségek érkeznek.
A polgármester az óráját nézi.
BÍRÓ: Meg kellett volna már jönniük.
BEZERÉDY: A miniszter úr mindjárt itt lesz. Ne
feledd, először én üdvözlöm a megye nevében.
BÍRÓ: Természetesen, főispán úr. A protokollt
be kell tartani, ha törik, ha szakad.
A műkedvelőket özv. Almássyné
és Birkássné vezetik. Az utóbbi
lehajol az egyik kislányhoz.
BIRKÁSSNÉ: Mikor szavalsz, ne rángasd a
copfodat, értetted?
A gyerek bólint.
Ha elfeledkezel magadról, utána én rángatom meg,
teljes erőből!
Almássyné ránt rajta.
ÖZV. ALMÁSSYNÉ: Ne itt! Néznek bennünket.
Mosolyog, és puszikat küld.
A kereskedők beszélgetnek.
NÁNAY: Sose gondoltam volna, hogy Sztipánon
keresek ezer koronát tisztán. Gáláns volt. Mára
egész Vucsidolt felöltöztette.
SZENES JANKA: Én se panaszkodhatok. Több
ruhát eladtam nekik, mint máskor egész évben az
egész városnak. Arról én nem tehetek, hogy
úgy áll rajtuk, mint tehénen a gatya.
Két komoly úriember suttog.
ELSŐ ÚR: Mondd, te hiszel abban, hogy repülni
lehet?
MÁSODIK ÚR: Csöppet se hiszem. Istenem, de
röhögök, ha ez a nagy felhajtás botrányba fullad.
ELSŐ ÚR: Sokba került ez nekünk.
MÁSODIK ÚR: Azt szeretném, ha a polgármester
meg a főispán úr összepofozkodnának. Az minden
pénzt megérne!
51. A NAGY REPÜLÉS
KÜLSŐ.
Sztipán udvara.
Kinn áll a gép. Az angolok már
ünneplő ruhában, de még törölgetik
a gépet. Mándó előkelően felöltözve
egy hintóba száll a kapu előtt.
MÁNDÓ: Hol van a Katica?
Sztipánon repülősruha.
Olyan, mintha Pertichtől lopta volna.
Ez a lány egész nap bujkál a vőlegényével.
SZTIPÁN: Nem tudom, kitől örökölte a módit.
MÁNDÓ: Tán az apja vére van benne.
Hirtelen öt-hat szomszéd jön az utcán.
Egyiküknél kasza, másikuknál kapa.
Össze-vissza kiabálnak.
SZTIPÁN: Ezek mit akarnak? Hozzám nem
férnek be.
A szomszédok haragosak.
A legmérgesebb a kapu elé áll.
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
SZTIPÁN: Jó napot, szomszéd! Mi a baj?
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
Az asszony hátulról lökdösi.
JÚLE: Mondd meg neki! Mondd meg neki!
SZTIPÁN: Mit kell nekem megmondani?
JÓCÓ: Ittend többet nem lesz repülés!
SZTIPÁN: Nem sokáig az biztos. Hiszen gyárban
készül majd a repülőgép. Nem udvarokban.
Az asszony félreállítja Jócót.
JÚLE: A repülőtől leszáradt a szőlőnk. A repülés
miatt nem volt eső. A repülő zúgásától nem tojnak
a tyúkok.
Sztipán elmosolyodik.
SZTIPÁN: Ugyan, szomszédasszony. Nem hiheti
komolyan, amit itt elmondott. Nem vagyok én
boszorkány, hogy rontást hozzak a környékre.
Amazok morognak. Jócó
ismét előre nyújtja a kaszát.
JÓCÓ: Én aszondom, hogy…
SZTIPÁN: Hallottam, szomszéd. Maga aszongya,
hogy ittend többet nem lesz repülés.
Odafordul Mándóhoz.
Ti csak induljatok, majd mi ott leszünk a téren.
A kocsis rálegyint a lovakra.
MÁNDÓ: Katicát el ne felejtsd!
Sztipán a szomszédokhoz.
SZTIPÁN: Nyugodjanak meg. Azt hittem, bejönnek
a városba, megnézik az ünnepséget.
JÚLE: Nem érdekel az bennünket. De a szőlő, az
érdekel. A tyúkjaim érdekelnek. Abból élünk mink.
SZTIPÁN: Jól van. Ma elviszem a repülőt, nem
zavarom magukat.
Elfordul tőlük, elindul a gép
felé. Alig tesz néhány lépést,
Jócó berúgja a kaput.
JÓCÓ: Szétverem a masinát, akkó nem repül.
A többiek lökdösik.
JÚLE: Ne csak mondjad, tegyük meg!
Nagy lármával elindulnak.
Sztipán szaladni kezd.
Az angolok riadtan futkosnak.
Sztipán beugrik a gépbe.
A hátsó széken Gride csókolódzik
Katicával. Zavartan válnak szét.
Sztipán nem törődik velük.
Bekapcsolja a motort.
Szinte azonnal indít.
Kinn az udvaron két szomszéd
üldözi az angolokat.
