52. FEL A MAGASBA
BELSŐ.
A gép nagyot zökkenve elindul.
Gride nyugtatja a sikoltó Katicát.
GRIDE: Kapaszkodj a fogódzóba, szívem.
Odalép az ablakhoz.
Hárman lógnak a szárnyerősítő kötélen.
SZTIPÁN: Ezek is pont ma bolondultak meg.
GRIDE: Vigyázzon leeshetnek. Akkor maga lesz
bűnös.
Sztipán kikukucskál.
SZTIPÁN: Nem látom őket. Fogódzkodnak?
Gride kukucskál.
GRIDE: Azért ment nehezebben a fölszállás,
mert bal oldalra húznak bennünket. Le kellene
őket szállítani.
SZTIPÁN: Férfiak?
Gride kukucskál. Int kifelé.
GRIDE: Férfiak. Félnek. Kiabálnak, de a motor
hangja erősebb.
Sztipán jobbra húzza a kormányt.
SZTIPÁN: Mindjárt a tó fölött leszünk.
GRIDE: Ott a tó. Fél yard…
SZTIPÁN: Megfürdenek. Lejjebb szállok. Most
rántok egyet rajtuk…
Hirtelen fölrántja a kormányt.
Katica sikolt, Gride megkapaszkodik.
GRIDE: Leestek!
SZTIPÁN: Na, ugye!
GRIDE: De mi megyünk fölfelé! Csak fölfelé!
Mindhárman az ablakhoz tapadnak.
Látszik lenn a távolodó tó.
Ahogy a kilőtt rakétából fényképezik.
Látszik Palics környéke.
Aztán a város. Aztán egész Bácska.
Aztán Közép-Európa.
Aztán a kontinens.
Aztán a földgömb.
Aztán a Naprendszer. Talán a Tejút.
Aztán a csillagos ég.
Szájtátva és dermedten nézik.
Komoly, nehéz zene kíséri a képet.
És akkor hirtelen Jócó szomszéd borzas
feje jelenik meg az ablakban.
Katica sikoltozik, mintha ördögöt látna.
Jócó tátog. Mutogat. Nem kap levegőt.
Gride hirtelen elhatározással kinyitja
az ablakot, berántja Jócót.
Közös erőfeszítéssel becsukják az ablakot.
Mindnyájan tátognak.
Ismét a csillagokat nézik nagy elragadtatással.
KATICA: Gyönyörű.
GRIDE: Sztipán bácsi… A maga gépe többet tud,
mint gondoltam.
Sztipán nézi a világűrt.
SZTIPÁN: Többet, mint én gondoltam.
Katica egy üstökösre mutat.
KATICA: Jaj, az leesik…
GRIDE: Száguld az űr végtelenjében. Lehet, hogy
erre sose tér vissza.
KATICA: Az ott a nap? Hogy-hogy több nap van?
Hány nap van a világon, édesapám?
Sztipán nem felel.
Egyszer csak Jócó vinnyogni kezd.
a széken, ahova Katica leültette.
Hátranéznek.
JÓCÓ: Haza akarok menni.
Elnevetik magukat.
KATICA: Mi is haza akarunk menni.
Jócó nem néz föl, kezét az
arcára szorítja.
JÓCÓ: Vucsidol nem repül. Otthon akarok lenni.
Katica melléje lép.
Vígasztalja.
KATICA: Ne félj, Jócó. Látod én se repültem azelőtt,
és semmi bajom sincsen.
Jócó tovább nyöszörög.
JÓCÓ: Nem tudtam, hogy Vucsidol repül. Nem
akarok a pokolba kerülni.
Nevetnek.
KATICA: Jócó, ez nem a pokol.
JÓCÓ: Ez a mennyország?
KATICA: Az égbolt. Mi most fönn vagyunk a nagy
levegőégben.
SZTIPÁN: Mi a fenének kapaszkodtatok a gépre?
Valaki meghalhatott volna.
Jócó térdre veti magát.
JÓCÓ: Többet nem kapaszkodom. Esküszöm. Csak
vigyél haza, Sztipán.
Katica is az apjához fordul.
KATICA: Édesapám, ideje lesz valóban megfordulni,
mert az egész város várja magát.
Sztipán és Gride összenéznek.
SZTIPÁN: Visszafordulunk. Ha ide eljöttünk,
haza is jutunk.
Sztipán megragadja a kormánybotot.
Gride továbbra is kinéz az ablakon.
GRIDE: Senki sem fogja elhinni ezt az élményt.
Senki. Én se hiszem. Csak látom.
Sztipán a műszereken igazít.
SZTIPÁN: No, akkor megyünk a városháza elé.
Isten segedelmével.
53. MEGÉRKEZÉS
KÜLSŐ.
2000. októbere.
Szabadka főterén a megszokott élet folyik.
A szökőkút körül fiatalok ülnek.
Az emberek sietnek. A színház sarkán
két rendőr ácsorog.
Aztán zavar keletkezik, az emberek fölfelé
mutogatnak. A kamera lassan arra fordul.
A könyvtár épülete előtt leszállt a repülőgép.
EGY JÁRÓKELŐ: Nézd, milyen furcsa helikopter!
MÁSIK JÁRÓKELŐ: Nem helikopter ez, hanem
repülőgép.
EGY JÁRÓKELŐ: Biztosan valamilyen reklámot
fölvételeznek itt.
MÁSIK JÁRÓKELŐ: Hallottam, hogy repülőteret
akarnak építeni Szabadkán. De azt nem, hogy a
főtéren lesz.
A gépet lassan körülveszik a kíváncsiskodók.
Kinyílik az ajtó, először Sztipán száll ki,
majd Jócó, aki a földre veti magát,
megcsókolja az aszfaltot.
Gride lesegíti Katicát.
JÓCÓ: Csak még egyszer hazajussak Vucsidolba.
Sztipán a lányához fordul.
SZTIPÁN: Milyen fura maskarába öltöztek.
KATICA: Én is azt nézem, itt nincs se díszemelvény,
se ünneplő emberek.
GRIDE: Úgy lehet, tovább tartott a repülés, mint
azt mi gondoltuk.
SZTIPÁN: Meg kell keresni Bíró polgármestert,
bocsánatot kell kérnem tőle a késésért.
Gride az egyik fiatalemberhez lép.
Elveszi tőle a Magyar Szó című újságot.
GRIDE: Excuse me, sir… For a moment…
A fiú elengedi a lapot.
What day is today?
Nézi a címlapot.
Nem lehet. Ez vicc lehet.
A fiúhoz fordul.
Sorry, sir… Milyen nap van ma?
A fiú félénken nevet.
Gride kiabál.
The date… Milyen dátum?
Katica elveszi tőle az újságot.
KATICA: Képzeld, édesapám. Azt írja, hogy ma
2000. október tizedike van.
SZTIPÁN: Én csak a Bácskai Hírlapot olvasom.
Azt is csak hétvégén.
A fiú kíváncsian.
FIÚ: Maguk filmeznek? Melyik tévének dolgoznak?
Közben Jócó fölfedezi, a kaszája
ott maradt az egyik szárny kötelei között.
Boldogan szorítja magához a nyelét.
JÓCÓ: Meg van a kaszám. Látjátok? Itt a kaszám,
nem veszett el.
SZTIPÁN: Bemegyünk a polgármesterhez. Ő meg-
mondja, mit tegyünk.
Gride a fiú kezébe nyomja az újságot.
Elindulnak a téren át.
54. GYANÚS SZEMÉLYEK
KÜLSŐ.
A városháza egyik bejárata felé közelednek.
Az emberek megbámulják őket.
KATICA: Itt minden megváltozott.
GRIDE: Attól félek, annak az újságnak igaza van.
SZTIPÁN: Minden újság hazudik. Majd elmondja
a polgármester, hogy mi történt.
GRIDE: Ő nem hazudik?
A bejáratnál álldogáló rendőrhöz
fordul.
Bocsánat, biztos úr, a polgármester benn van a
hivatalában?
A rendőr végigméri.
RENDŐR: Ne razumem. Šta kažeš?
Sztipán segíteni akar.
SZTIPÁN: Az angol úr azt kérdezi, a hivatalában
találjuk-e Bíró Károly urat?
A rendőrnek gyanússá válnak
a furcsán öltözött idegenek.
RENDŐR: Nem ismerem.
Sztipán magyaráz.
SZTIPÁN: Hát a polgármester. Vár bennünket.
RENDŐR: A polgármestert Kasza Józsefnek hívják.
Gride bólogat.
GRIDE: Kilencvenöt évet ugrottunk az időben.
RENDŐR: Kérem az igazolványokat.
SZTIPÁN: Milyen igazolványokat?
RENDŐR: Az angol adja ide az útlevelét.
SZTIPÁN: Nincsen nekem semmiféle igazolványom.
A rendőr már veszi is elő a
tokivokit.
RENDŐR: (a rádióba) Gyanús személyek a város-
háza parkfelőli oldalán. Rabszállítót kérek.
Sztipánék csodálkoznak.
SZTIPÁN: Egy dobozba beszél.
KATICA: Ami fütyül. Meg muzsikál, hallottad?
GRIDE: Kilencvenöt év múlt el, értitek?
A rendőr ideges.
RENDŐR: Honnan valók? Mind külföldiek?
Jócó megfordul, és szaladni kezd.
JÓCÓ: Én megyek Vucsidolba. Engem nem érdekel
a polgármester.
A rendőr sípol.
A sarok felől bekanyarodik egy szirénázó
rendőrkocsi. Jócó éppen nekirohan.
Elkapják, berakják a rabszállítóba.
RENDŐR: Gyerünk, mindnyájan beszállnak az
autóba. Majd a kapitányságon magyarázkodjanak.
Ellenkezés nélkül mennek a kocsi felé.
SZTIPÁN: Nem egészen értem, mit mond. Ti
értitek ezt a nyelvet?
A rendőr hátba löki.
RENDŐR: Nem beszélgetünk!
55. A RENDŐRSÉG KÉMEKET FOGOTT
BELSŐ.
A kapitány szobája.
Sztipánt hallgatja ki.
Sztipán keze nincs bilincsben, de
széke mögött ott áll az őt előállító rendőr.
KAPITÁNY: Neve?
SZTIPÁN: Francziskovics Sztipán.
KAPITÁNY: Született?
SZTIPÁN: Vucsidolon.
KAPITÁNY: Születési éve?
SZTIPÁN: Ezernyolcszázötven.
A kapitány fölnéz.
KAPITÁNY: Engem akarsz bolonddá tenni? Arra vár-
hatsz! Hol vannak a papírjaid?
SZTIPÁN: A számításokat otthon hagytuk Vucsi-
dolon. Nem gondoltam, hogy érdekelnek rajtunk
kívül mást is.
KAPITÁNY: Szóval otthon hagytátok?
Felugrik és megkerüli az asztalt.
Elkapja Sztipán gallérját, az arcába hajol.
Kinek a kémje vagy? Ki küldött? Ki találta ki ezt a
képtelen történetet?
SZTIPÁN: Nekem is gyanús maga.
A kapitány felnevet.
KAPITÁNY: Én vagyok gyanús?
SZTIPÁN: Furcsa, hogy nem tud magyarul. Aki
Szabadkán rendőrkapitány, annak tudnia kell
magyarul. Magát hogy hívják?
A kapitány felnevet.
KAPITÁNY: Azt hiszed, titok a nevem? Vučurević
a nevem. Mond neked ez valamit?
Sztipán a fejét csóválja.
SZTIPÁN: Ha igaza van a bolond vejkómnak, akkor
veszettül emlékeztet ez az egész egy száz évvel
ezelőtti helyzetre. Akkor meg azzal gyanúsítottak,
hogy cucilista vagyok.
KAPITÁNY: Te szocialista vagy?
SZTIPÁN: Még jó hogy nincs nálam semmi, mert
belemártották volna az esővizes hordóba, mint
száz évvel ezelőtt a bombát.
A kapitány nagyot ugrik.
KAPITÁNY: Bomba? Hol a bomba? Azonnal mond
meg, hol a bomba?
Sztipán keserűen mosolyog.
SZTIPÁN: Ha száz év elmúlt és nem változott semmi,
mennyi időnek kell elmúlnia, hogy végre valóban
megváltozzanak az emberek?
56. FOGADÁS A POLGÁRMESTERNÉL
BELSŐ.
A polgármester szobája.
Ma is ugyanaz.
Kasza József az asztalnál ül.
Előtte a fotelben a kapitány.
Az ajtó előtt felsorakozva a
négy időutazó. Bilincsben.
Mellettük egy fegyveres rendőr.
KAPITÁNY: Azt hiszem, pártalapon szervezett
szabotázs akcióról van szó. Naivnak látszó
történet, ami rosszul is végződhetett volna.
KASZA: A repülőgépet megvizsgálták?
KAPITÁNY: Bevontattuk a hangárba. Holnap
szétszedik a mestereink. Sajnos, alig érnek rá,
mert annyi a vámon elkobzott lopott autó, amit
át kell nézni, hogy…
Széttárja a karját.
Gride reagál.
GRIDE: Polgármester úr, ne engedje bántani a
repülőgépet!
A mellette álló rendőr akkorát
ránt rajta, hogy elesik.
Térden állva könyörög.
Ne engedje egy istenért se!
Kasza kíváncsi lesz.
KASZA: Miért ne? Az a rendőrség dolga.
GRIDE: Időutazást tettünk, és én sem értem, hogy
miként. Valami módon időgéppé vált a Sztipán
repülőgépe.
A rendőr rácsap tenyérrel.
RENDŐR: Elhallgass!
Katica rákiált a rendőrre.
KATICA: Ne bántsd az embert, ő a vendégünk.
KASZA: Időgép? Olyan nincs.
GRIDE: Én se hittem, de mi fél óráig voltunk a leve-
gőben, és mire visszaértünk, eltelt kilencvenöt év.
A rendőr ránt egyet a mérnökön.
KASZA: Hagyja csak, azért fogadtam őket, mert
kíváncsi voltam rá, mit mondanak.
Gride föltápászkodik.
GRIDE: Ha avatatlan kezek szétszedik a szerkezetet,
lehet, hogy az emberiség sose többé nem tudja meg
az időutazás titkát.
Kasza elmosolyodik.
KASZA: Gondolja, hogy az emberiségnek szüksége
van rá, hogy ide-oda utazgasson az időben? Mint
egy Wells-regényben?
GRIDE: Nem vehetjük magunkra a felelősséget,
hogy ebben a kérdésben döntsünk. Polgármester
úr, ahhoz a géphez csak tudósok, igazi szakértők
nyúlhatnak…
A kapitány fölényes.
KAPITÁNY: Na, látja, polgármester úr. Maga megfej-
tette, a gépben van a bomba. Ha tegnap felrobbant-
ják, ki tudja, hány halott marad a téren.
Jócó hirtelen zokogva letérdel.
JÓCÓ: Én nem vagyok a bandájukban. Engem vár
a Júle. Le kell szüretelni a szőlőt, mert kárba vész.
Én nem akartam repülni…
Rendőr feléje szalad.
RENDŐR: Elhallgass!
Kasza leinti.
KASZA: Csak hagyja! Maga kicsoda jóember?
Jócó sír.
JÓCÓ: Az én szomszédomban készítették a repü-
lőt, de észrevettük, hogy nem tojnak a tyúkok.
Zavarta őket a zúgás. Akkor azt mondta Júle anyja,
hogy rontást hoznak ránk. Attól lett gyönge a
termés. Vucsidol nem akart repülni… Haza akarok
menni…Én csak haza akarok menni…
Kasza kíváncsian ránéz a kapitányra.
KASZA: Jártak velük Vucsidolon?
A kapitány legyint.
KAPITÁNY: Maga hisz nekik?
57. FELRÖPPEN A HÍR AZ IDŐUTAZÓKRÓL
BELSŐ.
A Szabadkai Tévé esti Híradója.
Vass Andrea szerkesztő vezeti.
Egyszerű stúdió. Félközel.
ANDREA: Furcsa repülőgép ereszkedett le tegnap
a város főterére. Sokan helikopternek vélik, mert
a főtérre csakis függőlegesen ereszkedhetett le.
Kép: a kíváncsi tömeg bámulja
A Városi Könyvtár előtt veszteglő gépet.
A riporter (ne is mondjam: Vass Andrea)
kettőjükkel elbeszélget.
ANDREA: Maga jelen volt, mikor leszállt a repülő?
FÉRFI: Igen, kávét ittam annál a szélső asztalnál.
ANDREA: Megijedt?
FÉRFI: Nem. Nem volt félelmetes. Kicsit fütyült.
Meg furcsa volt. Szokatlan szerkezet. Azt hittem,
sárkányrepülő.
Vágás. Másik járókelő.
ANDREA: Maga is itt volt akkor?
NŐ: Nem voltam. Akkor érkeztem, mikor a maska-
rások kiszálltak belőle.
ANDREA: Színészek voltak?
NŐ: Olyan furcsán voltak öltözve. Mint egy kosztü-
mös filmben. Az egyik megcsókolta az aszfaltot,
ahogy a pápa szokta. A másik meg angolul
gagyogott.
Stúdió.
ANDREA: Az az érdekes, hogy ma délelőtt a repülő-
gép utasait fogadta Kasza József polgármester is.
Következő felvételünk a fogadás után készült.
Kép: a városháza folyosója.
Két-három kamera dolgozik.
Kinyílik az ajtó, háttal jön ki a
rendőr, s mögötte sorban a többiek.
Mikor a rendőr megfordul, már
dolgoznak a kamerák.
RENDŐR: Nincs itt mit fényképezni! Azonnal
hagyják abba!
Először majdnem nekimegy az
operatőröknek, aztán visszaszalad
a polgármesteri hivatalba.
GRIDE: I’m Arthur Gride, constructor from London.
I have a message for Mr. Brown in London. I’m
heare. For Brown Bank in London…
A kapitány is kiront a hivatalból.
KAPITÁNY: Nincs engedélyük ezt fényképezni.
ÚJSÁGÍRÓ: Igaz, hogy a múltból érkeztek hozzánk
jövevények?
A kapitány el akarja venni tőle
a mikrofont. Az újságíró nem adja.
Sajtószabadság van, kapitány úr! Kik ezek az embe-
rek? Mit kerestek a polgármester úrnál?
Jócó bömbölve leborul.
JÓCÓ: Én nem akartam repülni! Én semminek se
vagyok az oka. Haza akarok menni Vucsidolba!
A kapitány a rendőrre ripakodik.
KAPITÁNY: Vezesse őket a dutyiba!
Stúdió.
ANDREA: Egyelőre nem sikerült többet megtudni a
furcsa utasokról. Várjuk a polgármester közleményét.
A repülősök megjelenése Szabadkán sokakat az
ismert sportolóra, Szárits Jánosra emlékeztetett,
akinek szobra ott áll a … téren.
Kép: a szobor a propellerrel.
Egyesek úgy vélik, az időutasok között magát
Szárits Jánost láthatjuk. Egyelőre csak találgatunk,
reméljük, holnapra többet tudunk.
58. LONDONBAN MOST IS FIGYELNEK
BELSŐ.
A Brown Bankház igazgatói szobája.
Ugyanaz. Már láttuk.
Az igazgató szivarozik és olvassa az
újságokat. A mellette levő asztalkáról
veszi fel őket. Most éppen a Magyar Szó
kerül a kezébe. Megakad a szeme egy híren.
Fölnéz. A komornyik mellette áll.
A kezében a teástálca.
Mr. Brown II. ránéz.
BROWN II. Mit csinál ön, James?
JAMES II: A teáját hoztam, sir.
BROWN II: Tegye csak le a tálcát, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Az igazgató mutatja a Magyar Szót.
BROWN II: Olvasta a Magyar Szó mai számát,
James?
JAMES II: Még nem volt szerencsém elolvasni, sir.
BROWN II: Nézze ezt a keretes hírt, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Együtt olvassák hangosan.
EGYÜTT: Időutazók érkeztek Szabadkára. Kasza
József szabadkai polgármester fogadott négy
személyt, akik azt állították magukról, hogy száz évet
ugrottak az időben. Az időutazók között van egy
angol fiatalember is, aki Gride mérnöknek nevezi
magát. A négyes egy furcsa repülőgéppel szállt
le tegnapelőtt a város főterén.
Egymásra néznek.
BROWN II. Érti ön ezt, James?
JAMES II: Igen, sir.
BROWN II. Ebben a mi pénzünk van, James.
JAMES II: Az ön szimata csalhatatlan, sir.
BROWN II: Azonnal oda megy, James.
JAMES II: Igenis, sir.
Brown II. az órájára néz.
BROWN II. Most négy óra van. Ötkor indul a gép
Budapestre, fél hatkor Belgrádba. Egyiket még
eléri. Az az időgép a mienk, James.
JAMES II: Igenis, sir.
BROWN II: Meg kell szerezni mindenáron. Menjen,
James.
JAMES II: Igenis, sir.
Gyorsított film.
James leszalad a lépcsőn.
Beugrik egy taxiba.
Rohan London utcáin.
James beszáll a repülőgépbe.
A gép száguld a felhők felett.
James beszáll egy taxiba.
Rohanás Szabadka utcáin.
A CIA is figyel...
