59. A CIA IS FIGYEL
BELSŐ.
Egy terem tele számítógépekkel.
Egy fiatalember papírlapokat rak
egy idősebb elé.
JOHN: Felhívnám a figyelmét, őrnagy úr, egy hírre.
ŐRNAGY: Mutassa, John.
John fölülre emel egy lapot.
JOHN: Állítólag időutazók jelentek meg Jugoszlávia
egyik északi városkájában. Lehet, hogy humbug az
egész, de néha furcsa esetek válnak igazzá.
Az őrnagy figyelmesen olvas.
ŐRNAGY: Egy kis kalandra vágyik, John?
JOHN: Őrnagy úr?
ŐRNAGY: Azonnal odautazik, utánanéz a dolog-
nak. Értesítse a legközelebbi helyi megbízottat.
JOHN: Értettem, őrnagy úr.
ŐRNAGY: Azonnal induljon, fiam. Túl nagy a tét.
JOHN: Igenis, őrnagy úr.
Gyorsított film.
John lerohan a lépcsőn.
Taxiba ül.
Repülőgépre száll.
A belgrádi repülőtéren taxiba száll.
A taxi Szabadka utcáin száguld.
60. A JAPÁNOK SE TÉTOVÁZNAK
BELSŐ.
Egy japán iroda belseje.
Kicsi. Teli van számítógépekkel.
Egy japán fiatalember jön.
Papírokat lenget.
Japánul megy ugyanaz a szöveg,
mint ami elhangzott Amerikában.
Utána gyorsítottan. Le a lépcsőn.
Taxi. Repülőgép. Belgrádi repülőtér.
Rohanás Szabadka utcáin.
61. A FRANCIÁK SE AKARNAK KIMARADNI
BELSŐ.
Egy francia iroda a francia kémszolgálatnál.
Számítógépek. Masinák.
Francia fiatalember jön.
A párbeszéd franciául ugyanaz, mint
amit hallottunk Amerikában.
Az eredmény is ugyanaz.
Gyorsított film. Csupa rohanás.
Lépcső. Taxi. Repülőgép.
Belgrádi reptér.
Szabadka utcái.
62. A KÍNAIAK SE KEVESEBBEK
BELSŐ.
Egy pekingi iroda.
Számítógépek. Masinák.
A kínai fiatalember kínaiul magyaráz.
Idősebb reagál. Az eredmény megint:
Gyorsított film. Egyre gyorsabbra vágott.
Taxi. Repülő. Belgrádi reptér.
Taxi. Szabadka.
63. ISMÉT A PALICS PARTJÁN
KÜLSŐ.
A palicsi tó a Bagolyvárnál.
A parton egy Audi 100-as áll.
Kiszáll belőle a kapitány és Sztipán.
A kapitány úgy bánik az öreggel,
ahogy a nagybeteggel szokás.
Sztipán elragadtatva nézi a tavat.
SZTIPÁN: Istenem, a Palics ugyanolyan maradt.
Kapitány lehajtja a fejét.
Meg van a Női Fürdő, itt vannak a horgászok.
Köszönöm, hogy hazafelé ide hozott.
Kapitány nem válaszol.
Lehajtja a fejét.
A horgászok mindig itt ültek. Reménykedtek.
Most is ugyanazok a halak vannak?
KAPITÁNY: Nem tudom. Ne haragudjon, én nem
vagyok idevalósi. Nem tudom.
Sztipán mutatja, hogy egyik horgász
halat fogott.
SZTIPÁN: Nagy fogás. Szép hal.
A horgász visszadobja a halat tóba.
De miért dobta vissza? Ezek bolondok?
Kapitány lehorgasztja a fejét.
Mondja, tán szanatóriumot hoztak létre Palicson?
Kapitány nemet int.
Csak fogadásból horgásznak?
KAPITÁNY: A hal nem ehető.
Sztipán megdöbben.
SZTIPÁN: Mi baja?
KAPITÁNY: A tó fertőzött. Lehet, hogy a hal beteg-
séget okoz. Fürdeni se szabad. Vagyis mindenki a
saját felelősségére fürdik. Ha fertőzést kap, maga
az oka.
SZTIPÁN: Nem tudták megőrizni a tavat?
KAPITÁNY: Hiszen itt van. Megőriztük.
Sztipán nézi a tavat, sírni kezd.
Zokszó nélkül sír. Csak a könnyei csorognak.
64. A VÁROSI TANÁCS MINDIG VIHAROS ÜLÉST TART
BELSŐ.
A városi tanács ülése.
Kasza József vezeti.
Éppen arról vitatkoznak,
milyen ünnepségen köszöntsék
a kilencvenöt év után hazatérteket.
SIFLIS: A Vajdasági Magyar Szövetség nevében azt
javasolom, hogy egyszerű, de bensőséges ünnepsé-
get szervezzünk. Üdvözölje őket a polgármester,
majd adjunk lehetőséget nekik, hogy a nyilvánosság
előtt beszámoljanak élményeikről.
Felugrik az egyik felháborodott
képviselő.
VUNJAK: A polgármester a VMSZ képviselője. Azt
javasolom, ha egyik pártnak joga van szerepelni,
akkor legyen erre joga a többinek is. A Szocialista
Párt nevében magam fogom köszönteni a jövevénye-
ket.
A másik.
SEPSEY: A VMSZ nem léphet fel az egész magyar
közösség nevében. Mint a magyarság másik számot
tevő pártjának képviselője azt indítványozom, húz-
zunk sorsot, ki köszöntse őket a küldöttség tagjai
közül.
A polgármester rendre inti a
felszólalókat.
KASZA: Felhívom a képviselő urak figyelmét, az
egész világ szeme rajtunk van. Itt most történelmi
eseményről beszélgetünk, hagyjuk a pártpolitikát.
Vunjak nem hagyja magát.
VUNJAK: Köszönjük a polgármester úr figyelmeztető
szavait. Mi is tudjuk, miről van szó. A nyilvánosság
kisajátításáról van szó.
Harmadik képviselő emelkedik
szólásra.
SZABÓ: A Szabadkai Polgárok Szövetségének az
a véleménye, hogy a város polgársága nevében vagy
egyik közismert tudósunk vagy egyik művészünk
kapjon főszerepet.
Siflis le sem ült.
SIFLIS: Jellemző az urak véleményére, hogy végig
sem hallgatták előterjesztendő javaslatom egészét,
máris bírálják azt.
Vunjak nemet int.
VUNJAK: Visszautasítom ezt a hangot. Jogunk van
kimondani, amit gondolunk.
Csatlakozik hozzá Sepsey.
SEPSEY: Nemcsak a VMSZ-nek lehet igaza!
Általános zúgolódás.
A polgármester csenget.
KASZA: Csendet kérek! A város egyik szép ünnepét
rontjuk el, ha veszekszünk. Kérem, a képviselő
urakat, legyünk konstruktívak.
Nagy fölháborodás.
HANGOK: Mi konstruktívak vagyunk! Mi jót akarunk!
Szót kérek! Javaslatom van!
Megszólal az elnöki csengő.
65. VUCSIDOL A RÉGI
KÜLSŐ.
A vucsidoli ház előtt áll meg a kocsi.
A ház nem változott.
Előtte görbe akácfa villanykaró.
A tetején tévéantenna.
Sztipán kíváncsian nézi.
KAPITÁNY: Ez az a ház?
Sztipán bólint.
Sokat változott?
Sztipán nemet int.
A kapitány is hallgat.
Sztipán a kaput simogatja.
Rekedten.
SZTIPÁN: Ez ugyanaz a deszka. Ismerem a gör-
cseit. Ismerem a fogását…
Elcsuklik a hangja.
KAPITÁNY: Már várják. Az unokája megígérte, nála
élhet.
Sztipán értetlenül.
SZTIPÁN: Nála? Ez az én házam.
A kapitány vállat von.
KAPITÁNY: No, igen. Jogilag bonyodalmas egy
ügy… A lényeg az, itt lakik majd.
A házból kiszalad egy kisfiú.
Odajön a kerítéshez, bámészkodik.
SZTIPÁN: Téged hogy hívnak?
DÉDUNOKA: Ne razumem nista. Ko si ti?
Sztipán megdöbben.
SZTIPÁN: Nem tud magyarul.
A kapitány vállat von.
KAPITÁNY: Pedig ez a dédunokája. Mondtam már,
Régen nem létezik az Osztrák-Magyar Monarchia.
Ez itt nem Magyarország. Szerbül beszél a gyerek.
SZTIPÁN: Bunyevác. Nem szerb.
KAPITÁNY: No, ideért a mi korunkba. Már maga is
ezen kötözködik.
A gyerek közelre jön.
DÉDUNOKA: Deda? Ti si deda?
Sztipán elsírja magát.
SZTIPÁN: Hol van Mándó?
Körül néz. A kapitány nem szól.
A gyerek is csak bámul.
Itt a házam, de nincs a feleségem. Tegnap még itt
volt…Hova lett Mándó? Hova lett az életem?
A lába összecsuklik.
A kapitány melléje ugrik.
KAPITÁNY: Hívjál valakit, öcskös. Rosszul lett a
deda. Sztipán bácsi! Térjen magához!
Veregeti az arcát.
66. A NEMLÉTEZŐ TALÁLMÁNY ÁRA
KÜLSŐ.
Gride egy trafikban cigarettát vásárol.
Melléje áll James II.
Suttog.
JAMES II. Gride úr…
A mérnök meglepődik.
Elmosolyodik.
GRIDE: Ön angol?
JAMES II: Természetesen, sir. Brown urat képvi-
selem.
GRIDE: Ó, a jó öreg Brown…
Elakad.
Miket mondok, hiszen ő már… Ez egy mai Brown.
James II. bólint.
JAMES II: Mai Brown, sir, de a cég a régi. Számítunk
az ön közreműködésére továbbra is.
Gride széttárja a karját.
GRIDE: Sajnos, nem tudok semmit a lényegről.
JAMES II: A találmány a mienk!
GRIDE: Higgye el, nem alszom azóta. Töröm a fejem,
hogyan lett időgép a masinából…
James II. közel hajol.
JAMES II: Ne próbáljon átejteni! Az életével játszik.
67. A FRANCIA IS JELEN VAN
KÜLSŐ.
Az egyik szabadkai bolt előtt.
Katica kíváncsian nézi a ruhákat.
Ő maga is mai divat szerint öltözött.
Melléje lép a francia fiatalember.
FRANCIA: Asszonyom, az ön édesapja hol van?
KATICA: Tessék?
FRANCIA: Asszonyom, ne vegye tolakodásnak,
csak azt szeretném közölni, mi hajlandók vagyunk
a legmagasabb árat kifizetni.
Katica meglepődik.
KATICA: Ki maga?
A francia egy névjegyet ad át.
FRANCIA: Ezt a számot bármikor hívhatja. A világ
leggazdagabb asszonya lesz, ha felhív.
68. SAJTÓÉRTEKEZLET
BELSŐ.
A városháza díszterme.
Tömve újságírókkal.
Kíváncsi emberek tolonganak
az ajtónál. Az emelvényen Siflis
és a négy időutazó. Sztipán és Jócó
igazi parasztruhájukat viselik.
SIFLIS: Hölgyeim és uraim! A világsajtó nagy
érdeklődéssel fogadta, hogy városunkban
megjelent négy ember, akikről már régen meg-
feledkeztünk, akikről még a krónikák se számoltak
be, akik kilencvenöt évvel ezelőtt eltűntek.
Az időben utaztak ők. S most itt vannak velünk.
Jócó hirtelen térdre veti magát.
JÓCÓ: Haza akarok menni! Sztipán, segíts!
A fényképészek fotóznak.
A kamerák Jócóra irányulnak.
SIFLIS: Bocsássanak meg neki, idegileg megviselte
mindaz, ami történt vele.
JÓCÓ: Ez nem a mi világunk, Sztipán. Ez csak
hasonlít rá. Nekem ez pokol. Nincs meg a szőlőm,
azt mondják, a szövetkezet kivágta. Miféle szövet-
kezet? Tegnapelőtt még megvolt.
Sztipán szeméből folynak a könnyek.
Kézen fogja Jócót. Megöleli.
És hol van Júle? Fiatalabb és erősebb, mint én, nem
tűnhetett el a semmibe?
69. ITT VANNAK A KÍNAIAK IS
BELSŐ.
A női vécébe lép be Katica.
Írja az ajtón: DAMEN.
Mikor belép, egy pillanatig üres az előtér,
két lépést tesz, valahonnan felülről
egy kínai nő ugrik elébe.
KATICA: Jaj! Honnan jött?
Felismerhető hangsúllyal.
KÍNAI: Kínából. Ne feledje, mi vagyunk a jövő.
Egy tekercs selymet nyom Katica kezébe.
Ezt ajándékba hoztam. Emlékeztető.
Mi vagyunk a legnagyobbak. Nemsokára mi leszünk
a leggazdagabbak is. Mondja meg a férjének,
velünk kössön üzletet. Érti?
70. TAGTOBORZÁS
BELSŐ.
A városháza folyosója.
Sztipán kivezeti a teremből a szipákoló
Jócót. Nem is vigasztalja, csak átöleli
a vállát. A folyosó végéből gyors léptekkel
ér melléjük egy elegáns úr.
ELEGÁNS: Uraim! A nemzet érdeke, hogy önök
betagozódjanak a Horvát Szövetségbe.
Nem felelnek. Nem is értik.
Önök le sem tagadhatják, hogy bunyevácok.
A népszerűségük segíti majd a munkánkat. Nálam
vannak a tagsági könyveik, mindjárt a kezükbe
adom őket.
Barna bőrtáskáját kinyitja.
De a folyosó másik oldaláról
odaér egy magas férfi.
MAGAS: Uraim, ne hallgassanak rá. Az igazi
érdekeinket a Demokratikus Közösség védi. Minden
igaz hazafi a Demokratikus Közösség tagja. Mi
számítunk önökre. Nekünk szükségünk van önökre.
Az elegáns bekattintja a táskáját.
ELEGÁNS: No, tűnj innen! Nem látod, tárgyalok az
urakkal? Ne avatkozz bele!
A magas nem vesz tudomást
ezekről a szavakról.
MAGAS: Ne hagyják magukat csőbe húzni. Ha
hithű katolikusok, ha igazszívű horvátok, akkor csak
csak egy utuk van: a Demokratikus Közösség.
Az elegáns eléje lép.
ELEGÁNS: Menj innen, te átkozott!
A magas meg akarja kerülni.
MAGAS: Uram, elállta az utamat. Erre nincs joga!
Vitatkoznak egymással,
Sztipán továbbindul Jócóval.
Az szipogva kérdi:
JÓCÓ: Mit akarnak?
SZTIPÁN: Az ő világuk. Az ő küzdelmük. Az ő
vitájuk. Nem érdekel.
JÓCÓ: Ugye, ez nem a mi világunk? Nem az igazi
Vucsidol? Az igaziban ott van Júle!
71. A RÉGI REPÜLŐGÉP AZ ÉRDEKLŐDÉS KÖZPONTJÁBAN
KÜLSŐ.
A főkapitányság udvara.
A rendőrautók között áll a repülőgép.
A külföldi újságírók buzgón fényképezik.
Többen mikrofont tartanak Gride elé.
GRIDE: Láthatják, korabeli találmány. Nem volt
időm áttanulmányozni, mi a különbség a ma alkal-
mazott technikák, és a Sztipán úr műszaki megol-
dása között.
Az újságírók kérdésözöne
következik.
POLITIKA: Hogyan válhatott a repülőgép időgéppé?
LE MONDE: Mi teszi lehetővé az időutazást?
THE SUN: Az ön jelenléte bizonyítja, hogy lehetsé-
ges az idő dimenziójának a meghódítása. Ön volt
az idea megvalósítója?
Gride tehetetlenül tárja
szét karjait.
GRIDE: Ezek azok a kérdések, amelyekre nem
tudom a választ. De ígérem, arra szánom az életem,
hogy ezt a választ megkeressem.
72. KIÉ A REPÜLŐ?
BELSŐ.
A polgármester irodája.
A kapitány és Kasza kávéznak.
KAPITÁNY: Parancsot kaptam, hogy a repülőt
azonnal szállítsam Belgrádba.
KASZA: A Műszaki Kar tanárai kérték, hogy holnap
átnézhessék. Szerintem, azért van Szabadkának
egyeteme, hogy az ilyen ügyekben részt vegyen.
A kapitány legyint.
KAPITÁNY: Kit érdekel, hogy mit gondolunk itt
Szabadkán? A rendőrségnél szubordináció van.
Pofa be, parancsot teljesítsd.
Kasza kortyol a kávéból.
KASZA: Köztes megoldás is van. Kettő is. Eljöhetnek
Szabadkára és kérhetnek engedélyt a gép átnézésé-
re. Másrészt meg gondok adódhatnak a szállítás
körül. Mondjuk két napig. Addig a Műszaki Kar
tanárai átnézik a gépet.
A kapitány bólogat.
KAPITÁNY: Hol az én hasznom?
KASZA: Javul a város és a rendőrség vezetőségének
viszonya.
73. AMERIKAI AJÁNLAT
BELSŐ.
Szállodai szoba.
Most itt alszik Gride és Katica.
Csak a férfi van benn.
Kopognak.
GRIDE: Ki az?
HANG: Roomservice.
GRIDE: Tessék.
Az amerikai lép be.
Egyik kezében saját táskája,
másikban egy laptop.
Maga kicsoda?
Az amerikai közvetlen ember.
AMERIKAI: Az amerikai NASA-tól jöttem. Űrutazá-
sokkal foglalkozunk. Voltunk a holdon. Hallotta?
GRIDE: Igen. Mit óhajt?
AMERIKAI: Fölkínálom a lehetőséget, hogy nálunk
folytassa a kutatásait.
GRIDE: Angol vagyok. Vagyis…
AMERIKAI: Vagyis skót. Nem nemzetben gondolko-
dom. Minden tekintetben nálunk a kutatás egyetlen
lehetősége. Azt ajánlom, erről nyugodtan kérdezze
meg angol kollégáit. Hoztam ajándékba egy laptopot.
Rajta van egy külön program a nálunk folyó kutatás-
ról. Nézze meg!
Gride a fejét fogja.
GRIDE: Ne ilyen gyorsan! Nem tudom, mi a laptop.
Az amerikai szétnyitja.
AMERIKAI: Nézze. Kézi számítógép. Itt kapcsolom
be. Ha itt megnyomom, kinyílik a NASA programja.
GRIDE: Nem tudom kezelni.
AMERIKAI: Két perc alatt megtanulja. Ezt még
egy hülye is tudja kezelni olyan egyszerű. Ne féljen
tőle. Azonkívül itt lakom a 307-ben, átszól értem,
mindent megmutatok.
GRIDE: Őszintén szólva, én nagyon angolpárti
vagyok.
AMERIKAI: Nem baj. Nem sietünk sehova. Menjen
haza Angliába, nézzen körül, maga fog nekem
jelentkezni. Majd meglátja. Használja egészséggel!
Kifelé indul. Gride nézi a laptopot.
Az amerikai visszaszól az ajtóból.
A 307-es szobában vagyok.
74. A MAI VILÁG REJTELMEI
BELSŐ.
Sztipán házának a szobája.
Sztipán alszik a dunna alatt.
Fölriad. A szeme a szemközti falon
függő képre esik. A fényképen ő és Mándó.
Retusált, megszépített, igazi falusi fotó.
Nézegeti, s egyszer csak kék fény vibrál
a képen. Működik a sarokba állított tévé.
Felül. Nézi.
A választásokra készített propagandafilm.
Először Vukovár ostromát látjuk.
Szétlőtt város. Romok. Egy öregembert
talicskában menekítenek.
Aztán a krajinai szerbek menekülését.
Végtelen sor traktor és szekér a menekülőkkel.
Egy kisfiú vezeti a traktort, amelyre öt asszony
kapaszkodik. Aztán az albán menekülők
következnek. Gyalog mennek a hegyeken át.
Szamárháton egy öregasszony. Gyerek lóg
egy férfi hátán. Most bombák robbannak.
A NATO repülőgépei felszállnak a hajókról.
Omlanak a hidak. Aztán tüntetők jönnek
Belgrád utcáin. Megütköznek a rendőrökkel.
Ég a belgrádi parlament épülete.
„Győztünk!” hirdetik a plakátok.
Sztipán sír.
Bejön a szobába a dédunokája.
Nézi az öreget.
Kilenc-tíz év körüli kisfiú.
DÉDUNOKA: Deda, te sírsz?
Sztipán igent int.
Miért sírsz?
Sztipán kifújja az orrát.
Megvert valaki?
Sztipán megrázza a fejét.
SZTIPÁN: Mond, te nézed a képet?
DÉDUNOKA: A televíziót?
SZTIPÁN: Igen. A televíziót.
DÉDUNOKA: Nézem ám. Mindent. A Tom és Jerryt,
a Batmant, a sorozatokat, a híradót.
Sztipán megsimogatja a gyereket.
SZTIPÁN: Ezt mind kitalálják?
DÉDUNOKA: Ezt?
Megfordul. A tévén éppen az
egyik tömegsírt tárják fel.
Ezt nem találta ki senki. Ide temették a legyilkoltakat.
SZTIPÁN: De miért gyilkolták le őket?
DÉDUNOKA: Ezek itten muzulmánok voltak. Amazok
meg, akiket az elébb láttál, azok albánok.
SZTIPÁN: És miért gyilkolták őket?
DÉDUNOKA: Mert nem akartak elmenni.
SZTIPÁN: Honnan?
DÉDUNOKA: Hát a házaikból.
SZTIPÁN: Én nem értem… Sok mindent nem
értek…
DÉDUNOKA: Én mindent tudok. Te csak kérdezz
meg engemet. Most hagylak aludni, mert anya
azt mondta, ne zavarjalak.
Megfordul.
A képernyőn ismét elindult
a választási film. Vukovár.
Akarod nézni vagy kapcsoljam ki?
SZTIPÁN: Kapcsold ki, és gyere ide.
A gyerek kikapcsolja a tévét.
Odafut Sztipánhoz.
Adj egy puszit.
A gyerek átöleli, megcsókolja.
A másik felére is.
Megfordítja a fejét. Kap még puszit.
Ő is lassan, szertartásszerűen megcsókolja
a dédunokát.
Vigyázz magadra. És ne nézd a híradókat, ha nem
muszáj. Jó?
A gyerek azt kiáltja:
DÉDUNOKA: JÓ!
És kiviharzik, csak úgy csattan az ajtó.
Sztipán arcán könnyek csorognak.
75. ÜZEMKÉPES A REPÜLŐGÉP
KÜLSŐ.
A rendőrfőkapitányság udvara.
A kék rendőrautók között áll a repülőgép.
A kerítés mellől nézik Sztipán és Jócó.
Utóbbi kezében húszliteres tartály.
Napkelte. A vöröslő fényben a kapuhoz
mennek. Az őr alszik a bódéjában.
Kopognak neki. Dörzsöli a szemét.
RENDŐR: Mi az? Mit akarnak?
SZTIPÁN: Át kell vizsgálni a repülőgépet.
RENDŐR: Senkit se szabad beengednem. Ma
az egyetemről jönnek a tanárok, hogy megnézzék.
SZTIPÁN: Éppen azért jöttem ilyen korán, hogy
előkészítsem.
RENDŐR: Maga?
SZTIPÁN: Én vagyok a gép feltalálója. Én vagyok
Francziskovics Sztipán. Nem hallott rólam?
Engem maga a kapitány vitt az új kocsiján. Nem
tudja?
A rendőr kijön a bódéból.
Nézegeti a két jövevényt.
Sztipán a Petrich-féle gumiöltönyt
viseli, Jócón ünneplő, de régies ruhája van.
RENDŐR: Nekem azt mondták, senki a gép közelébe
ne menjen.
SZTIPÁN: Ne is menjen. Vigyázni kell rá. Nem pedig
aludni mellette.
RENDŐR: Hát elszunnyadtam… Hajnalban.
SZTIPÁN: Értem én. Csak most föl kell tölteni a
gépet, átnézni, hogy a tanár urak ne jöjjenek hiába.
Gondolja, fölébresztettük volna, ha rosszat
akarnánk?
Rendőr nem tudja, mit válaszoljon.
Kinyitja a kaput.
RENDŐR: Jöjjenek be. Értsék meg, én is félek.
Bemennek az udvarra.
Sztipán körüljárja a repülőt.
Megnézi a köteleket, a propellereket.
JÓCÓ: Minden rendben van?
SZTIPÁN: Nem tört el semmi. Működni fog.
Kinyitja az ajtót.
Hozzad a petróleumot. Most föltöltjük a motort.
A rendőr téblábol mellettük, aztán
visszamegy a bódéjába. Ásít egy nagyot.
JÓCÓ: Elég lesz húsz liter?
SZTIPÁN: Azt csak bízd ide. A világ végére
elröpülünk, ha kell.