Balogh István: Ezüst halacskám története 1.
Ahogy az egyik évszak a másikon áttűnik, úgy lesz opálos az én szerelmem, habár az én feleségem megcsal, mondja Störr kapitány, s úgy lesz csúszómászó világnak égboltozatán a halandó, teszi hozzá Piszkos Fred, és mindkettőjük előtt megtermékenyül a Szent Óceán. Aztán pedig születik a nagy viselésből egy tengeri herkentyű, amely óriáskígyóra, gyíkra, sárkányra és asszonyra is hasonlít, s melynek hossza fejétől a farkáig száztizenhét láb, farkától a fejéig viszont kettőszázegy láb.
(Nohát, Uram, mindez hány könyök?)
Asztal sarkába ütöttem könyököm, belémnyilallt, áramütés volt, kiáltás volt, megette a fene az egészet!
(Kicsiny halacska, ezüstlélek, forrás habjában született, most ért az első zubogóhoz!)
Nem jut eszembe más, ilyen kegyetlen ütés után, csak az öreg Kohn, a legöregebb, mert ő mindenről az eszembe jut, annyi történet van róla. Az öreg Kohn a félszeg fiával nem tudott mit kezdeni. Mert a Kóbi fiú a harmadik korosztályból is kiszabadult (a fiatal Ferenc Jóska idején), és ment is tüstént megkérni a Pepi Halbsohl kisasszony kezét. Azt kérdi erre az öreg Halbsohl:
- Mondja, ifjabb Kohn úr, maga nem lett katona?
- Nem én! - válaszolt büszkén a Kóbi.
- Akkor magának biztosan van egy testi hibája, mit titkolja el?
Felelt erre a mi Kóbink:
- Halbsohl úr! Nekem éppen annyi hibám van, mint a Pepi kisasszonynak! Ha ő lett volna a sorozóbizottság előtt állni köteles, ő is az én hibámmal szabadult volna!
Az öreg Halbsohl aztán kikiabálta a zentai világnak, mi is az ifjabb Kohn untauglichsága, dehát ez már régen volt, sok évekkel az első nagy háború előtt, s akkor még a Pepi kisasszony is kívánatos volt, de utána nem lett az, mert olyanná vált, mint az aszalt füge, s állandóan sápítozott, papa, te elüldözted tőlem az ifjabb Kohnt, pedig milyen szép fiakat nemzett volna nékem!
Halbsohl papa levegőt sem kapott, pedig szívta volna, mert az ifjabb Kohn hat fiút nemzett Grün Rézikával sikeres házasságában, lányt csak hetedikként, viszont aztán sorjában hét lány született náluk, szépek mindahányan, mint a tündérek!
Störr kapitány mosolyog, Piszkos Fred somolyog.
Óceánokon, tengereken kétárbocosok sikongnak.
(Kicsiny halacskám most ért a második zubogóhoz.)