Balogh István: Ezüst halacskám története 2.
...most ért a második zubogóhoz.
- Ha körülnéz, azt látja, hogy erre szökőár imádkozott, fák ordítottak égnek, madarak vijjogtak, én meg elvesztettem kordbársony nadrágom, gatyában dicsőítettem az Urat, de örülök, mert életben maradtam!
- Szökőár nem imádkozik, uram!
- Ön hallomásból ismeri az életet! Szökőár imádkozik, asszony megcsal, halak visonganak, papok hazudnak, apácák defloráltak!
- Ön hülye!
- Az lehet. De ez nem zárja ki annak igazát, amit az előbb elmondtam.
Störr kapitány meg Piszkos Fred keselyűcsőrű feminin csalogányai csattognak, csalfák e csalogányok, vagy olyanok, mintha csalfák lennének. Feleségekre hasonlítanak.
(Halacskám, ezüsttükör, elért a harmadik zubogóhoz.)