Szilágyi Máté: „látod anyánkat és én látom apánkat / tükröződünk a szélvédőn // mint mellékutcák feláldozható ábrái / testek egy guruló dobozban” | Smit Edit: „Fekete kutya / padunk alatt a parkban.” | Bozsik Péter: „A levegőégben / tűzlovat korbácsol egy / régi árnya a múltnak” | Csík Mónika: „porhanyós hegyet / túr a vakond – világok / találkozása” | Rušdija Ruso Sejdinović:: „A díszegyenruhás muzsikusok indulókat játszottak. Megdöbbenésének nem volt határa. Hát épp induló kell ide? Összehasonlította saját dallamával. Keserűen mosolygott. Ezzel a mosollyal az arcán haladt tovább, hagyta maga mögött a tömeget. Úgy érezte semmi keresnivalója ezen az eseményen, jobb egyedül, gondolta. Mintha egy súlyos palást fedné, testén láthatatlan burkot észlelt, amelynek fedezékéből kilátott, ám ami őt láthatatlanná és érinthetetlenné tette a külvilág számára.” | Debreczeny György: „itt talán tervszerű tévedés történhetett / mert így megy ez napról napra / a szétnyomott légy graffiti a falon”

És még: „apám kifaragja és csillagdává duzzasztja magát / szerepe annyi hogy csodálom benne az éjt / meghalt” | „a lovak megpatkolják saját magukat / abban a karámban amit nagyszüleink építettek”

XXV./4.: Pontosan 16 quadrans
XXV./3.: Nanotechnológiai csodák
XXV./2.: Bársonyból és műanyagból
XXV./1.: Fény leszel
XXIV./6.: Egy másik árnyék
XXIV./5.: Gonoszság odabent
XXIV./4.: Home office
XXIV./3.: Napszítta tablók
XXIV./2.: Klóros viasznyomatok
XXIV./1.: Aki szárnyal
XXIII./12.: Kibírta a 35 °C-ot
XXIII./11.: Címtelenül araszol
XXIII./10.: Viszi karkosarát
XXIII./9.: Ezüstdrót artéria
XXIII./8.: Márványfényévekre
XXIII./7.: Narancs égen

© Címképgrafika: Beszédes János