Krokod Iván és kedves barátai, E. Uspenski ötlete alapján színpadra alkalmazta Kristian Pepino, fordította Kopeczki László, kézirat, Szabadka, 1988.
1999. október 8.
Nem szeretem azokat a vitákat, amikor bölcselő asztaltársaságok annak esnek neki, hogy Rejtő akkor most ponyva vagy mégsem... Még a Szögi Csabához címzett fogadóban sem. Vagy talán ott a legkevésbé. Hiszen, valószínűleg, ha egy kicsit keményebb körömmel kapargatjuk meg a felszínt, felhámlik, felsejlik, hogy egyes ilyen beszélgetések szinte még a Mojóból datálódnak (régi, szép idők...), vagy esetlegesen egynémely esetben a Saloonba helyeződtek át. Mert:
Történt pedig, hogy egynémely tóth atyafiak, jó palócok, Mezey és Réthy Niggerek pincéri (ti. kiszolgálószemélyzeti), ötvenhatos lábméretű pufajkásokat megszégyenítő kegyetlenkedések miatt kitagadták magukat addigi törzshelyükről, hét db. törzsi fő ősi példáját követve, vérszerződve nyesték fel izmoktól dagadó karjaik erét, így szentesítették (avatatlan külső szemlélő - avagy: a közvélemény - könnyűszerrel akár vörösbornak is néhezhette volna, mi folyik ott le a torkokon...) örök távolmaradásuk e messze földön híres korcsmai vizektől és tüzektől, épp csak a tüzes víztől és tüzes italoktól, tűzről pattintott zsenge kis menyecskéktől nem... Resre sült bőrű leányzatok karmaiból nem akarván menekülni, esténként ettől fogva a Saloonba helyezték át restre sült bőrüket. Önmagában ez a tény maga volt az illúziók Patyomkina...
Potyogtak szét dolgaink, s életünk dolgai, megszokásaink és berögződéseink, meggyőződéseink büszke ormai, meggyőzhetőségünk sárba taposva már akkor is években mérhető visszatekintés-távlatokat vázolva, azaz sarkítva és szakítva ki belőlünk, írtóztató ritmusra váltva át, mintha valami dealerhez lépnénk csak oda a Futaki sarkán, úgymond piacolásból hazafelé, vagy akárha Tarzant keresnénk, de csak utcákkal és kapualjakkal odébb találhatnánk rá (minduntalan csüggedő ajakkal), vagy ott sem, mert lista alapján gyűjtik ma már be a piac forgatagából a "feketézőket", holott igazándiból már nem is az a "fekete" - s nem is a kávé! -, hosszú esztendőkben mérheti már ez a szakma is a nem adózott, nem beteg- és korántsem nyugdíjbiztosított távlatot. Kofák portékájává vált a valuta, a tojás, a baromfi, a paprika, a paradicsom, a káposztafejek, a hagyma, a spenót, a sárgarépa, a gyükér, a gurábli, a tudomisén-micsoda mellett...
Nem, arra, hogy megigyunk valamit, azokban a hetekben sem tellett. Illúziók sorvadtak el (nemcsak az illumináción...; pardon, azok az agysejtek voltak...), illúziók fakultak ki, illúziók porlottak széjjel, illúziók törtek meg, mint a jéglapok, s hulltak alá élettelen szilánkokká morzsoltatva a jégtörők, a páncélosok, a mindörökkön-örök Patyomkinok orrán, oromzatán, orcátlanul, arcukat s ábrázatukat vesztve.
Kételyek eloszlatása végett: a kantarion az orbáncfűvel azonos, a hajdučka trava a cickafarknak felel meg, a beli slez pedig egyebekben a fehér mályva, s mindezekhez társul hívhatjuk kedvünkre a citromfüvet, a zsáját, a bodzát, a kamillát, a kakukkfüvet és a martilapút (partilapút avagy lókörműfüvet) - latinul tussilago farfara, németül huflattich, oroszul pedig (fonetikus átiratát követve:) maty-i-macsjena...
Már... csak azért gondolom, mert azért bizton volna döbbenet, álzuhatag (egy-egy tőzsdekrachnál vészesebb...), ha alkalmasint hasonlóképp bekrokkantanánk - ahogy belénkrokkantgatnak már hetek óta zörgetőn -, s "a kezdeményezőkészség teljes hiányáról" sem tanúskodna, ha Réthy kollégát idézve fel, csak egy szerény bögrényi forralt vizet rendelnénk majd...
- A teámhoz az épp elég!
S ha megkérdeznék:
- Milyen tea ez? - semmiségekbe sem bonyolódnánk szívesen.
- Hát mi lenne?! - vonogat a váll. - Bodza, édes fiam, bodza (fekete bodza - a vajdasági boltokban: zova - Horvátországban: bazga - sambucus nigra, hollunder, gemeiner, buzina csornaja):
"Fekete bodza, fái bodza. Sambucus nigra L. (15. ábra).
A bodzafélék (Caprifoliaceae) családjába tartozó, mindenhol elterjedt, helyenként nagy állományban termő cserje vagy néha fa.
Levele páratlanul szárnyasan összetett, rendszerint 5 levélből áll. A levélkék hosszas tojásdadok, kb. 10 cm hosszúak, kihegyezettek, fűrészes fogúak. Virágzata az ágak végén álló, szétterült, dús virágzatú bogernyő. A virágok aprók, sárgásfehérek, jellemző, kellemes illatúak; május-júniusban nyílnak. Termése 5-8 mm átmérőjű, gömbölyű, feketéslila színű, lilásvörös vagy zöld nedvű, három csontáru bogyó. Íze édes-savanykás.
A bodzának üdén nyíló virágzatát és az érett termését kell gyűjteni. A bodzavirág gyűjtését és megszárítását nagyon gondosan kell végezni, hogy az eredeti szép világossárga színét megőrzött áru váljék belőle. A virágzatokat a legrövidebb kocsányrésszel kell gyűjteni, nehogy az úgyis felesleges, hosszú kocsányok még a megszárítást is hátráltassák. Tehát közvetlenül az elágazások kedeténél kell a virágernyőket a kocsányról lecsípni. A virágzatokat minél rövidebb időn belül meg kell szárítani, mert ez a biztosítéka az eredeti világos színük megőrzésének.
A friss virágot nem szabad a gyűjtőzsákba erősen begyömöszölni, mert összezúzódik, s amikorra megszárad, már meg is barnul. A huzamosabb ideig zsákban vagy halomban tartott, befülledt virágokból sem lehet már szép, világos színű árura számítani.
A szárításra tágas és jól bemelegedő padlásokat kell kiválasztani. A padlásteret jól ki kell használni, ezért célszerű egymás mellé és egymás alá sűrűn kifeszített dróttal vagy zsineggel behálózni, s majd a virágzatot azokra felaggatni. Így szárítható meg a bodzavirág a legrövidebb idő alatt és a legjobb minőségben. A padlás padozatára, valamint szárítókeretekre is lehet teríteni, de sohasem rétegesen, hanem a virágzatokat szétterülten egymás mellé helyezve.
A virág akkor kellően száraz, ha a próbánál a vastagabb kocsányok is pattanva eltörhetők. Kb. 6 kg friss virágból lesz 1 kg száraz.
A drog (Sambuci flos) izzasztó glikozidát, rutint, kevés illóolajat, quercetint, nyálkát, cukrot, cseranyagot, gyantát, kolint, szambunigrin kéksavglikozidát, emulzinenzimet tartalmaz.
Teája hűléses betegségekben használt izzasztó, vizelethajtó, köhögéscsillapító, vértisztító és enyhe hashajtó hatású. A bodzavirág tea sok embernek mindennapi reggeli vagy üdítőitala is, mert íze kellemes, még melegít is. A bodzavirág borban áztatva annak muskotályszerű ízt kölcsönöz.
A bodzabogyót érett állapotban kell gyűjteni. Szintén fürtösen kell szedni és ugyancsak felaggatva megszárítani. Szárítható napon is; nagyobb arányú gyűjtésnél pedig téglagyári szárítót célszerű igénybe venni.
A bogyót "borsszárazra" kell szárítani, majd a kocsányokról lemorzsolni. A bogyókhoz hullott kocsánytöreket többszöri átrostálással lehet eltávolítani. Kb. 5 kg fürtösen szedett friss bogyóból lesz 1 kg száraz, kocsányaitól megtisztított áru.
A drog (Sambuci fructus v. bacca) gyümölcssavakat, C-, C2-(I), és A-vitamint, cukrot, 3% cseranyagot, nyomokban illóolajat, valamint antociánfestékeket tartalmaz. A friss bogyóból készült lekvárt, kipréselt nedvet vagy a száraz termésből készült teát enyhe hashajtóként, izzasztóként és vizelethajtóként használják. A bogyókból bort és pálinkát is készítenek.
A bodzacserje levele (Sambuci folium) cseranyagot, gyantát, szambucin-alkaloidát, szambunigrin kéksavat, valamit A-provitamint tartalmaz. Teáját reumás bántalmak ellen, továbbá vizelethajtónak, izzasztónak és lázcsillapítónak használják. Koszorúér-betegségben szenvedők időnkénti légszomjának csillapítására is ajánlják." (Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények, ötödik, átdolgozott és bővített kiadás, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1977.)
S a vitában a pincér megragadva grabancunk, erős izma megfeszül, kirángat a sarokból, az asztal mögül, s testünk akaratlanul, mégis vonaglón hagyja el helyét a radiátor tövében, ott az Unicumos plakát alatt, s csüngünk karján szótlanul, ledöbent mosollyal, mint csőrkikezdte, rothadó gyümölcs a fán... No, most baszd, Krokikám!
Mert addig még rendben is volna - ahogy a nejem a fejemhez vágta a minap, tinap, őknap... (még mindig jobb, hogy ezt, mintha repülő csészealjakat kellene kerülgetnem szambamód...) -, hogy nem kritika ez, mert nem is annak szántuk... Mišićka a példa rá.
Az utolsó tangó Szabadkán!
- No, Soma, teee... Ne légy már oly Potyadék!
- Cickafarkfű (közönséges - hajdučka trava, achillea millefolium, schafgarbe, gemeine, tyiszjacselisztnyik obiknovennij)...
- És az anyuci jól van?
Mer' ha nem...!
Bár az igazsághoz tartozik, hogy szépirodalom címszó alatt sem kéne ennyit kertelni mán...
- De, anya, ha szeretem...!!!
Tűrjünk fel mindent. Amink van... Gatyaszárat, ingujjat, egyebet... Mert egyebet már amúgy sem igazán tehetünk. ÉS EGY HÉT ALATT MEG VAGYUNK!
Fogva bár, de törve nem! - üzenték haza a magyar hadifoglyok egy korabeli fényképfelvételen a Tolnai Világlapjának hasábjain.
Meg vagyunk mi is. Meg LESZÜNK! Egy hét alatt...
Persze, a whiszkyssel kevéssé vetekedhetünk, de a gatyóson azért mindenesetre - bátran, nagy-dicsőségesen, remekbeszabottan, nagyra-értékelhetően, zseniálisan, megdicső-ülőfélben, széles gesztikulációval, jambikus lejtésű alfarhang-demonstrációval, triceps-fitogtatással, szakértő-megfintorogtatással, önimádat-hitoktatással stb... meg úgy nagy általánosságban azért mégiscsak -- túlteszünk.
Hát ezt iszom én!
EZT neked!
S a benfentesek tudni vélik: a gatyós is ivott - csakhogy ő betörés előtt mindig egy-egy unicumot gördített le stílusosan egy az alsónadrágjához mérten méltón kétes tisztaságú pohárból. Ugyan már, hiszen mi is lehetne ehhez képest a mi teánk?! Döbbenet: ?! Még egy: ?! Megint: ?! Újra: ?!
Ja, hát lehetne bodza, cickafark s egyebek. Citromfű! De hiába, hiszen akármi is, nem tudom már felidézni, megmondani (mert - ha jól emlékszem - a sztoriból ezt a tételt ő is kifejeltette egykoron), "hát-van-a-mosdónál-egy-bögre-s-abból-a-bögréből-apád-rámmosolygot"-alapon csak annyit mondhatok, hogy Valek egykomám, szörnyűlködém, s ha már Tenyeres legutóbb Talpassá avanzsálhatta át magát, ezúton nyilvánosan is kérem, sugalmazom, diktátumom - ha kell, erőszakkal is - a gyakorlatban is alkalmaztatom: Réthy niggerként fikciós szereplővé emelem, hogy így s ekként tengesse aprócska kis életét; csak egy teafiltert markolt fel otthonról, a konyhaszekrény ajtaját csak óvatosan, mintegy sunyin, mások számára észrevétlen nyitva meg, résnyire (hogy ezzel is a kedvembe járjon...), a doboz feliratát nem nézte meg... Hát, miután a bögre forraltvizet megkapta, Zoli kiszolgálószemélyzetileg szinte már-már tökéletesen, a megfelelő mértékű alázatossággal oda az asztalra eléje baszarintortta, némi áztatási idő lejárta után már csak a szag... az illat alapján állt volna módjában azonosítania... ha eszébe jutott volna bármi ehhez fogható...
De nem jutott. A tea észrevétlen illatozhatott... Magában... Árván... Véresen... (Ha csepp lett volna: Béresen...) S nem vígasztal már semmi más - igaz, ugyan, a tudat -, hogy apósom, a biológia rejtelmeiben jártasan, engem legalább arról felvilágosított, hogy mit iszok. Most már csak rám vár az a feledat, hogy ezt a tudást a kiszolgálószemélyzetnek továbbadjam én.
Hát, erre most akkor iszunk, egészségedre, Krokikám, és koccintunk is, akármivel (még akkor is, ha sörözöl...), ahogy az a barátokhoz illik is.
***
"Közönséges cickafark, orvosi cickafark, egérfakúfű, ezerlevelűfű. Achillea millefolium L. (23. ábra)
A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó, legelőkön, réteken, utak mentén, parlagokon az ország minden részén, sok helyen tömegesen előforduló jellemző illatú, szőröktől szürkészöld évelő növény.
Szára egyenes, 30-60 cm magas, egyszerű vagy elágazó. Tőlevelei 20-30 cm hosszúak, nyelesek, lándzsás kerületűek, 2-4 cm szélesek, 2-4-szer szeldeltek; a levélszeletkék porcos szálkahegyűek. A szár levelei felfelé kisebbedők, az alsók rövid nyelűek, a felsők ülők, 2-3-szor szeldeltek. Virágzata 3-5 mm átmérőjű fészkekből összetett sátorozó buga. A fészkekben szürkésfehér korongvirágok és fehér pártájú karimavirágok vannak; júniustól őszig virágzik.
A cickafarknövényből háromféle drogot kell előállítani: virág- (Millefolii flos), fű- (Millefolii herba) és levéldrogot (Millefolii folium).
A cickafarkvirágot üde nyílásban kell gyűjteni: a virágzati ernyőket úgy kell szárukról lecsípni, hogy tetejüktől számítva, szárrészükkel együtt ne haladják meg az 5-6 cm hosszúságot.
Fűárunak a növény virágzó, leveles szárai legfeljebb 30-40 cm hosszúságban vághatók le. A levélárut a tavaszi tőlevelek gyűjtésével állítják elő. A friss anyagok beszáradási aránya 3,5-4:1.
A cickafarkvirág több, a cickafarkfű kevesebb kék színű, azuléntartalmú illóolajat tartalmaz (0,1 - 0,5%). A drogokban van továbbá achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, akonitsav, aszpargin, egy glikozida, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát stb. A levéldrog kékolajat, illetve azulént nem tartalmaz. Csakis az orvosi cickafark és az alakkörébe tartozó, morfológiailag egymástól többé-kevésbé eltérő, de mindig fehérvirágú fajok tartalmaznak azulénes kékolajat: cickafarkolajat. Ezért gyógynövényként a sárgás, rózsás vagy lilás színű virágú cickafarkok egyike sem használható. Az illóolaj 8-10% azulént tartalmaz.
A cickafarkolajjal gyulladást megszüntető kenőcsök készülnek, pl. a szem kezelésére, valamint arckrémek, bőrápolók. Az azulénes kenőcs a gyulladást nem fojtja el, hanem a lefolyást gyorsítja.
A cickafark drogjai, teái étvágyjavítók, emésztést serkentők, görcsoldók, epe- és májműködést elősegítők, menstruációs zavarokat megszüntetők, húgyszervi és légzőszervi bántalmakat gyógyítók, vérnyomáscsökkentők. Visszértágulás, gyomor- és bélhurut, valamint prosztatabántalmak ellen is ajánlják. Főzete külsőleg fogíny-, szem- és általában gyulladásokra öblögető és borogatószer. A cickafark drogját magában vagy más, hasonló célú gyógynövényekkel keverékekben használják." (u.o.)
***
(Zene.)