Csányi Erzsébet: Világirodalmi kontúr

Irodalom: halandzsa

A híg beszéd ereje Boccacciónál

A halandzsa az irodalmi műben nem semmitmondó szószaporítás. A felduzzasztott redundancia mint kifejezési eszköz, hatáseffektus valójában nagyon is lényegi sajátossága a művészi megnyilatkozásnak. Ha tematikus, cselekményszinti mozzanatként jelenik meg, tulajdonképpen csak nyomra vezet bennünket, olyan nyomra, amelynek követése az irodalom természetrajzának fontos vonalait domborítja ki.

Boccaccio néhány novellájában a körmönfont beszéd, a félrebeszélés az események csúcspontját képezi. A hiszékeny, szájtáti közönséget rászedik, elámítják, adakozásra bírják, méghozzá a leg-olcsóbb módon: puszta szavakkal. A szó, a szócséplés hatalmát maga a kalandos történet példázza. A szélhámos szónok mondandóját úgy csűri-csavarja, hogy a zagyvaság zenéje, lendülete fontosabbá válik, mint a közlés tartalma. A kivételes felvilágosultság, a szellemi fölény Boccaccio szerint olyan erény, amely még akkor is jutalmazandó, ha erkölcsileg alantas buzgalommal párosul. Az ostobák becsapása és jóízű kikacagása a reneszánsz kori racionális amoralizmus tünete. Az ész fesztelen diadalának eszköze ezekben az elbeszélésekben a híg beszéd.

A hígítás, a ködösítés, a homályba vonás elsősorban negatív nyelvi strukturálást, fogyatékosságot jelent. Boccaccio adomája példázza azonban, hogy mindez a művészetben hatóeszközként is működtethető. Egyugyanazon stilisztikai jegyek tudatos halmozása, a túlzás, a kidomborítás formái a kívánt hatás elérésének, a jellegadásnak az eszközei.

Nincs művészet túlzás, torzítás nélkül. Ebbe a létmódba illeszkedik bele a halandzsa mint nyelvi fogás, képletesen foglalva össze mindazt, ami a művészi látásmód egészére érvényes.

A halmozás-fokozás, a tükörképszerű leképezés, a ritmusképzés, a belső rímek a műalkotás minden pórusát áthatják: a szerkezet összeillesztett elemeit, a jellemek kialakítását, a stiláris mozzanatokat egyaránt. Ez a szervesség, egységesség nem jöhetne létre művészi önreflexió nélkül. A mű rejtetten és nyíltan, folyamatosan törekszik az önleképzésre, az öngerjesztésre, az önvariálásra.

Mi más lenne tehát, ha nem halandzsa?