Verebes Ernő: Sardaffas, a hímboszorkány (Filmnovella)
Vadal egy hatalmas, lepukkadt, egyetemi amfiteátrumban áll...
Vadal egy hatalmas, lepukkadt, egyetemi amfiteátrumban áll egy nagy tábla előtt, díszdoktori talárban. Fején szalagos fejfedő, kezében pálca. Csak a csizma a régi, de azt részben eltakarja a fekete selyemköpeny. A táblán ábrák: egy női alak, és különböző állatok láthatók. Az amfiteátrum legfelső sorában Kamill és Illangó, Vadalt hallgatják. Körülöttük, a padokon egerek szaladgálnak.
- A feleségem neve Hliodarszáza. A Netopír család sarja, apja lúdtenyésztő volt északon. Ott tanulta ki a szakmát, summa cum laude. Átváltozás közben a vére is cserélődik. A tartály, vagyis a tömlő - a táblán látható női alakra mutat - innen, a gerincoszloptól, az ingvíínumig terjed. Legjobb, ha nyestbőrből készítik, ugyanis annak könnyen odailleszthető, hosszúkás alakja van. Szóval hamis az az állítás, miszerint feleségem, az átváltozáshoz bálnatetveket, vagyis lidércrákokat - laemonipoda - fogyasztana.
Kamill lekiabál a felső sorból:
- Jómagam pedig, éppen az ön, mindig különböző módon, és különböző helyekre ürítő felesége miatt szegődtem el a kúriába, cselédnek! A faluban olyan híremet keltette, amilyen nem méltó egy lányát becsülettel nevelő apához!
Vadal megrovóan néz fel, aztán folytatja:
- A lúdtenyésztés különböző fortélyai is apósom nevéhez fűződnek. Itt van például a lábbal való lúdtömés technikája. Igaz, ez csak egy hibrid fajtánál alkalmazható, melyet a württembergi parasztok tenyésztettek ki, sokéves génkísérleteik eredményeképpen.
- Hallottam róla! Amikor az ember, tömés közben a liba fülébe kapaszkodik - Kamillt egyre inkább irritálja az a tudálékosság, melynek szellemfátyla ott lebeg a fejük felett. Illangó is a pillanat bűvkörébe kerül:
- A szárnyasoknak melegebb a vérük mint az emberé, ezenkívül a bélflórájuk másmilyen fermentáló anyagokat tartalmaz, tehát...
- ...tehát kloakájuk van, és fosnak - szakítja félbe Kamill. - De, mondja csak, tulajdonképpen miért hiányzik önnek a felesége? Hiszen két hosszú évig ugróegér volt a Rádzsásztáni sivatagban, majd közvetlenül az elpusztulása előtt sikerült vöröspandává változnia. Akkor ön úgy vélekedett, hogy bárcsak maradna még ott legalább öt esztendeig, hátha elefánt lesz belőle, s így haszonállat fejében hazahozhatja...
Vadal, pálcáját a talár mögé dugva vakarja a hátát.
- Tévedésből került oda. Buttadeus rossz hajóra dobta fel azt a tarisznyát, amibe egérként tettem bele. Eredetileg Dél-Franciaországba szeretett volna utazni, hogy ott flamingóként - phoenicopterus roseus - rákocskákra vadásszon.
Kamill és Illangó, a lejtő padsorok között, a katedra felé indulnak. Vége a játéknak.
- Vagy úgy - Kamill szinte negédes - Buttadeus, az imbolygó vadász már akkor is itt keringett a környéken?
- Igen. Akkor azt mondta, Transzmániából jön.
- Transzmánia? Szép hely... Azok a havasok!...
Illangó megdöbbenve néz Vadalra:
- Valóban egy egér volt a felesége?
*
A falu tere. Vadal egy kövön ül, láthatólag fáradt. Kamill a biciklijére támaszkodik.
- ...és miféle hírt vár maga most Hliodárszázától?
Ismét vonatfütty, ezúttal hosszabb, mintha általa állandósulna a távolság. Vadal megrezzen:
- Valamit rebesgetnek, miszerint a lápon, nemsokára egy lúdvérrel táplálkozó Góliát jelenik meg, aki kiolt minden vízi életet. Ő fog uralkodik a dombháttól egészen a lápon túlig, és időnként villog, meg fütyül. Végül úgy eltünteti ezt a mocsarat, mint temetőcsősz a hullát.
- Nahiszen...
- De mi lesz velem? Pákászaimmal, magam is munkanélkülivé válok. Ha pedig nincs mocsár és nádas, hová menekülhetnék, ha akutizálódik bennem a horror vakui? És hol van még a Toricelli higanyoszlopa, mely az üres teret fizikailag képes megmagyarázni!
A lány, visszavág:
- A tériszony nem válhat hevennyé, hanem a lélektani háttértől függően, periódikus attack-okban jelentkezik.
Kamill hangja vészjósló tompasággal kong:
- Hogy egy Szellem-Góliát születik? Az csak egy lidérc lehet. Bolygótűznek is nevezik: ignes fatui. Sokan tanulmányozzák majd. Bessel, a csillagász, vagy a kievi Knorr... Filopanti, a filozófus Bolognából, de nem utolsósorban Tschudi, a Brazil Tudományos Akadémia tagja.
*
Ismét a lepukkadt amfiteátrum. Kamill áll a katedrán, vállán talár, mely a púp helyén ki van vágva. A táblán rengeteg ábra, a rajzok zölden foszforeszkálnak. A terem dugig megtelt szedett-vedett hallgatókkal. Közöttük, egymás mellet, Vadal és Illangó ül. Kamill kopog a pálcájával.
- ...a lényeg, hogy szerves anyagok rothadásánál egy hidrogénnel és foszforral teli légnemű test képződik a vízfelületen, mely a levegőn magától meggyullad. S ahol ez bekövetkezik, ott egyszerre zöldeskék árnyalatban kezd derengeni a vízfelület, sőt - s ezért is hívják bolygótűznek - e vészterhes lidércfény vándorolhat erre-arra, futkoshat a látóhatáron, hogy azt hinné az ember, meghibban strixek és strigák, éji szárnyasok, ciromba baromfiak, hegyesfülű sukkubusok, vagy vörhenyes vulkán-szusszanások rohangálnak a lápon - megtörli homlokát, majd révetegen folytatja - ...de ezt még senki sem tudja.
- Egyszer azt álmodtam, hogy egy láp-lecsapoló szolgája vagyok. Akkor láttam mindezt...
Szeme különösen csillog.
*
Ismét a tér. Egy cserép hull le az egyik ház tetejéről, s közvetlenül a púpos cseléd mellett darabokra törik. Kamill felrezzen, egy bottal a púpját kezdi vakarni.
- ...de mondhatom, az avas szalonna segít a dolgon. Attól nem érezni a mocsár bűzét.
Vadal Illangóra sandít.
- És másmilyen bűzt se?
Illangó a távolba réved. Varázslatosan szép.
- Hazavezetem Benjámint.
- Miért bántja a lányt? - Kamill megrovóan néz Vadalra - önnek is vannak megmagyarázhatatlan kipárolgásai.
Illangó elindul a téren át. A közelben, egy köpenybe burkolt női alak látszik elosonni, de hirtelen, mintha hasba vágták volna, szótlanul elterül a földön. Illangó ekkor ér oda. Segíteni próbál az asszonynak. Az felnéz, néhány pillanatig egymásra merednek, majd a nő, elhárítva a segítséget, elvonszolja magát.
Kamill a zsákot rendezgeti a biciklijén, majd lassan megszólal:
- Nemcsak Hliodárszáza tudott meg egyet mást a kúriában! ...én is. Az úrasszony maholnap szülni fog. Az apa kétséges. Nem látta senki. A legfurcsább jel - zsákjából elővesz egy gyűrött újságot - azonban ez, nézze. A Középosztály, középkor című magazin.
Vadal a címlapra pislant.
- Ezek betűk. Jó rájuk nézni, így nincs tériszonyom.
Kamill lapozgat benne.
- Ez egy, öö... a szeplőtelen fogantatást boncolgató cikk, aztán meg az, hogy valami Guttenberg, az adósok börtönébe kerül, ha nem segítenek rajta - legyint - Kit érdekel?
- Maga tud olvasni?
- Nem.
- Akkor honnan tudja?
- Illangó... olvasta fel nekem. De, hogy minek kellet ez az úrasszonynak...?
- Ez az újság az úrasszonyé? Akkor hogy került magához?
Kamill sűrűn pislog.
- Kölcsönvettem.