Verebes Ernő: Sardaffas, a hímboszorkány (Filmnovella)
Derűsen körülnéz....
Derűsen körülnéz, majd a biciklihez megy, felül rá, s körözni kezd a megdöbbent társaság körül. Egyre sebesebben köröz, a többiek megpróbálják tekintetükkel követni. Már csak kóvályognak, amikor Sardaffas hirtelen lefékez.
- Kamill, ez a te biciklid, ugye?
- Igen uram, az enyém.
- Szeretem, mert nincs feje. Csak nyaka van, meg szarva. Úgy kell taposni, mint amikor lábbal tömi a ludakat az ember. Persze, ez csak a würtenbergi hibrid ludakra vonatkozik.
Biciklizik tovább, a többiek kóvályognak.
- I... igen, hallottam e módszerről. Hliodárszáza tökéletesítette. De honnan tudja...
Köhl atya a falnak támaszkodik, levegő után kapkod:
- Majd ha az Isten úgy látja jónak, az ember alá is kerekeket szerel.
Sardaffas a dudát próbálgatja, ehelyett mindannyiszor vonatfüttyöt hallunk.
- Fitty-fütty. Ez a duda fittyet hány a logikának... De lássa be atyám, így, lábakon járva is elég nevetségesen festünk. Kár, hogy a kereket később találták fel, mint az embert.
A cselédszobából időnként jól hallható horkolás hallatszik. Köhl atya ebből próbál erőt meríteni:
- Látod, édesanyád kimerült, elaludt. Te pedig mondd el végre, ki vagy, és mi a szándékod!
- ...ami a találmányokat illeti, én tulajdonképpen egy nyomdászra volnék kíváncsi, akit Guttenbergnek hívnak.
- Lidércnek nem volnál rossz, mert eléggé átható mocsárbűzt árasztasz. És két kis púp is van a homlokodon...
- Születés közben kaptam. Ha valaki egyszer átjut a tű fokán!! Ám, hogy a mocsárszag honnan...?!
- Honnan? - Buttadeus tűnik fel a konyhában - tudod te azt nagyon jól! Hát megérkeztél, fiam? Hadd üdvözöljelek melegen a kúria népének nevében! Hamár ők a maguk nevében ezt nem tették meg! Tudod-e, hogy te vagy az egyetlen, aki a saját csillagképében született?
Az udvaroncok kényszeredetten éljeneznek, a bába még mindig kóvályog, körülötte ott téblábol Hliodarszáza, tyúk alakjában.
*
Sardaffas és Buttadeus a kúria parkjában sétálnak, mögöttük Kamill lépked. Buttadeus, habár tudta, ki lesz az új jövevény, mégis kíváncsi.
- És a szüzességüket vesztett fehérnép? Imátkozhatnak-e vajon, hogy megszánd őket, s visszaadd elvesztett ártatlanságukat?
- Nem kell imátkozniuk - mosolyog a hímboszorkány - csak szeretniük kell azt, aki miatt elveszítették.
- Kell?! Kellhet-e valamit is e világon szeretni, fiam? ...a szeszen kívül? Nade, szenvedélyes sebgyógyítónak harangozott be még az apád is, a Nem...
- Ne mondd ki, nem tudom, ki ő. Magamtól is foganhattam.
- Nem vagy te földigiliszta! Szegény anyád is csak úgy élhette túl a születésed, hogy utólag meggyógyítottad.
- Persze, hogy meggyógyítottam. Ő is csak egy istennő... Egy gyönyörű, pongyolás istennő.
A tyúk, közben észrevétlenül a nyomukba szegődik. Kamill is meggyorsítja lépteit.
- Uram, uram! A jóelőbb azt kérdezte, illetve... azt méltóztatott mondani, hogy egy nyomdászra kíváncsi, akit Guttenbergnek hívnak.
- És te tudsz, egy ilyen emberről, Kamill?
- Tudok, uram. A nyomás... nyomdászás művésze, bajban van, uram. Nemsokára börtönbe vetik szegény.
Sardaffas, hüvelykujjait lazán az ágyékkötőjébe akasztja.
- Lehet, hogy nem jó helyre töltötte az ólmot?
Buttadeusnak gyanús, hogy Kamill ennyire informált.
- Te gazember! Most már értem! Elhalásztad a terhes Szeléné orra elöl azt az újságot, amit északról hoztam neki! Te... te írástudatlan olvasó!
Kamill, Sardaffasnál keres menedéket.
- Uram, a lányom volt az, aki a lapból felolvasott nekem.
A fura jövevény, mintha egy fokkal kíváncsibb lenne:
- S a lányod honnan szedte az olvasási tudományát, Kamill?
- Mesélhetnék én erről - fontoskodik Buttadeus - de inkább Kamillra bízom, mondja el neked Köhl atya történetét!
- Köhl? - az újszülött hímboszorkány tájékozottsága nem ismer határokat - nem valami egyházközségi összeíróként működik? Egy jegyzékéről mintha már hallottam volna...
Buttadeus kénytelen kioktatni Sardaffast:
- Nem... vagyis, arra még várni kell. Köhl atya egy majdani leszármazottja ugyanis, egy bizonyos Amadeus Mozart slágereit fogja rendszerezni, ahogyan Nagy Szent Gergely pápa tette egykoron a korálisokkal. De... Köhl atyának, itt és most, egészen más szárad a lelkén...
Kamill egyre kellemetlenebbül érzi magát.
- Miért kell ezt felhánytorgatni, hisz úgysem változtat már semmin!
- Dehogynem! Sardaffasnak minden információra szüksége lehet ahhoz, hogy bekerüljön az írásba!
- Hogy hová?
- Mindegy. Viszont téged Kamill, előbb dícsérnélek meg önfeláldozásodért, mint Köhl atyát munkájának gyümölcséért! Habár e gyümölcsöt én jól ismerem, s mondhatom, hogy ilyen éretten, nagyon bájos lett!
Kamill bedühödik.
- Kit ismersz, te, ocsmány konyakoshordó?!
- Lassan a testtel, szolgám! Meg a szellemekkel is! - Sardaffas Buttadeus felé bök - mit gondolsz, ki ő, akivel beszélsz?
Kamill visszarejti köpenye ujjába a kést, amit előrántott.
- Hogy kicsoda ő, uram, ez a sehonnai, részeges vadász? Inkább húzzon vissza az áporodott falujába, ahonnan degenerált utódai is származni fognak, ha egyáltalán képes lesz még egy fehérnépet viselős állapotba hozni!
Kamill haragja mintha el sem érné Buttadeust; sztoikusan imbolyog tovább:
- Jól van, elmondom én. Kamill örökbefogadott egy leányt, miután Köhl atya "ott felejtette" ...
Kamill közbevág:
- Az atya, gondjaimra bízta Illangót!
- ...miután az atya ott felejtette őt, Kamill disznóóljában.
*
Köhl atya, karján egy gyermekkel, egy alacsony kerítésen át leskelődik, majd benyit a kapun. Az állatok nagy ricsajjal rebbennek szét, az atya pedig az ólak felé indul. Arcán furcsa elszántság tükröződik. Az alacsony ajtóban egy kenderpokrócot húz elő reverendájából, majd belép az ólba. Kisvártatva egy anyakoca szalad ki, majd becsukódik az ajtó.