Verebes Ernő: Sardaffas, a hímboszorkány (Filmnovella)
A láp alkonyatkor...
A láp alkonyatkor, rajta csónakok. A békabrekegést néha, egy furcsa, mélyebb hang ellenpontozza, s Sardaffast láthatjuk, amint a mocsár vizében lubickol. Körülötte futó fények villóznak, párák sóhajtoznak. A csónakban ülő pákászok arcán félelem tükröződik, valamennyien tele vannak aggatva csipeszekkel, mellyeket időnként összekocogtat a szél.
A magasból Szeléné hangja hallatszik:
- Naív gyermek. Amilyen nagy, olyan játékos. Egy nagy játékos. Remélem, Endümion, mint apa fogadja őt, ha eljön.
A láp látványát konyhai edénycsörgés kíséri, majd Buttadeus hangja, amint teli szájjal beszél:
- Ő inkább a következő fiad nemzésével lesz elfoglalva, Szeléné. Vagy megsértődik, és mással akarja megcsinálni Naxoszt...
- Akkor megölöm!
A mocsárból égbeugró villámok sejtetik, hogy itt sokminden fordítva történik.
- Egy istent? E tettnek még a halvány gondolata is belekavarna a szellemvilágba!
- De mit kezdjek én egy olyan fiúval, aki nincs benne az írásban? Mintha kettős életet élne! Ő egyszerre ember alatti, és ember feletti. Csak ott nincs, ahol kéne. A hétköznapi emberben.
Sardaffas, közben épp egy ladikot hintáztat a mocsárban. Az egyik benne ülő pákász, benyálazott mutatóujjával keresi a szelet, de hiába, a szél elült, a vízfelület fodrozatlan.
Buttadeus böfög, majd kijelenti:
- Kettős életet mindössze kétszer illik élni. Másodszor az írásban.
A krédlit látjuk, amint sandán csipeget, majd az úrasszony borús ábrázatát, amint frizuráját rendezgeti.
- Ezek szerint, a fiam helyett, akár papagájt is tarthatnék.
- Asszonyom, az olyan madár, errefelé még ismeretlen - szólal meg Kamill.
- Vagy egy közönséges kakast! Az legalább hallat magáról hajnalban, meg fenn hordja az orrát.
- Nyugodj meg Szeléné - mormogja Buttadeus -, semmi okod az aggodalomra. Látom, tele is vagy. Meg sápadt is a méregtől.
- Ma este is mindenki engem néz majd. La luna, mondják. Nézd a hold milyen kerek! Míly gömbölyű!
- Ez még nem derült ki, asszonyom...
- ...s csak néznek. De csak néznek!! És még egy átkozottul magányos éjszakát tölthetek ott fenn, e jó meleg kupleráj felett!
Szeléné kiviharzik, pongyolája széles ívben követi.
- Még innen is érzem a hőhullámait. - szól Buttadeus izgatottan - nemhogy megelégedne egy magamfajta, férfias vadásszal!
Csuklik.
- Szerintem, a hullamerevség, az ön számára a sors legnagyobb iróniája - Kamill megállapítására Buttadeus csak hümmög, majd egyszerre észreveszi a kakast.
- Ó! Mit gondolsz, Kamill, Hliodárszázának üzemzavara volt?
Sardaffas lép be, a konyha megtelik valami sápadt fénnyel.
- Anyád járt itt az előbb, keresett - mormogja Buttadeus, jelentőségteljesen.
- Az azt jelenti, hogy most kelt fel. Egy kis dolgom akadt a kút körül, aztán meg fürödnöm is kellet már...
- A mocsárban? - évődik Buttadeus.
Sardaffas elvesz egy még mócsingos csontot az asztalról, rágni kezdi, s az ablakhoz megy. Buttadeus imbolyog a széken.
- Ha kinézel, megláthatod őt, ahogy az égen úszik.
Sardaffas tessék-lássék bedühödik.
- Te meg ne légy profán, mert ha direkt fogalmazok, te is egy pillanat alatt nagyipari redesztillációs készülékké változol!
- Hát az meg mi?
- Szeszkazán.
Kamill feláll, menni készül.
- Uram, ennyit mára? A könyvnyomtatás problémakörének megtárgyalását elhalasszuk?
Sardaffas leül az asztalhoz. Hivatalos.
- Bocsánat. Buttadeus?
- Nos. Khm. Mint tudjuk, a hideg vasalónak is vasaló a neve.
Megütközve néznek rá.
- Nincs véletlenül egy kis konyak?
Csend. Végül Kamill feláll, és kivesz egy üveggel a szerszámosládából, leteszi Buttadeus elé.
- Szóval. Oka van, hogy engem a Nemlétező, Sardaffas atyja, ideküldött - iszik - ez, jó. Szóval. Két fő kérdést kell megtárgyalnunk. Az egyik: hogyan szerepelhetne mégis, Sardaffas, az írásban. A másik, hogy mi a fenének kell, hogy egyáltalán ott szerepeljen.
A hímboszorkány a fogát piszkálja.
- Valóban, ez még eszembe se jutott.
- De nekem igen. Csakhogy, nem tudom.
Kamill fészkelődni kezd, bizonytalankodva szólal meg:
- Szeléné, és a Nemlétező fia, nem lehet akárki! Ha az úrnő Naxoszt hozza világra, az már régen isten lenne!
Buttadeus rásandít.
- Tehát presztízs?
- Olyasmi. Csakhogy Naxosz, manapság, világra sem jöhetet volna. Ez nem az ő ideje.
- Hanem az enyém? - Sardaffas felvillanyozódik, de Buttadeus leinti:
- Neked nincs is időd. Még az a nap sem létezik, amelyen megszülettél. - Iszik, majd folytatja: - Viszont: addig, amíg sikerült úgy viselkednünk, mintha istenek hamisítványai lennénk, nem kellet saját képünkre hamisítanunk magunkat. De ma már...
- Szóval, így néz ki ma egy isten? - kérdi Kamill, némi elfogultsággal.
- Igen, így. - Sardaffast vizsgálgatják, meglehetős szimpátiával. - Ezért kell őt kanonizálni, mielőtt másként válna halhatatlanná.
- Mint... hímboszorkány?
Sardaffas az égen úszó Szelénét nézi, szeme ködös lesz.
- Elég. Nem érdekel az Írás. Még ha anyám, ez a la Luna, szomorkodik is miattam. És felettem. Másrészt: a Nemlétező fattya. Hát kell ennél jobb ajánlólevél az írásban való szerepléshez? Vagy akármilyen szerepléshez? És végül: már nem is bánnám, hogy a lányod - Kamillra néz - egyszer megállapítsa, hogy öröklött tulajdonságaim, s trágyaszagú környezetem hatásának összegzéseként, ím, úgy állok itt előttetek, akár egy telivér lidérc, egy nagyfarkú hímboszorkány.
Rövid csend, melyet Buttadeus motozása tesz teljessé, miközben valamit keres a zsebében.
Aztán felkel, imbolyogva sétál:
- ...s imígyen szólasz most, minden szerencsétlen és elnyomott mocsári szellem érdekében, merthogy jobb lett volna nekik, ha ki sem találják őket, s maradnak fantáziátlan korok beragadt álmai.
Kamill kétségbeesve töri a fejét:
- Abban a nyomtatványban, amit Buttadeus északról hozott, az is benne volt, hogy Fauszt János, egy kis csapattal Rómába készül, magához, őszentségéhez, a pápához...
- Na végre, önerőből is rájöttetek valamire - bólogat Buttadeus - méghozzá az a Fauszt János készül Rómába, akinek Guttenberg sok pénzzel tartozik, s ezért nemsokára leültetik.
- S ezt az újságot, maga Guttenberg küldte?
- Maga Guttenberg. Értitek? Fausztnak el kell jutnia Rómába.
Kamill egyetértőleg bólogat.
- Hát, jó.
- Mi jó?? El kell jutnia Rómába, és útja épp erre vezet.
- Erre? de hisz ez itt...
- Pontosan erre. Majd a Balkán félszigeten keresztül az Adriáig, s azon átkelve, a Bari - Nápoly - Róma vonalon. Erre.
Közben Buttadeus egy zsebtérképet húz elő az egyik zsebéből, fellapozza, és egy lúdtollal mutatja az útirányt. Csak hümmögnek, sosem láttak még ilyet. Sardaffas szólal meg:
- Szóval, segítenünk kell nekik, hogy Faust és kísérete, valóban eljussanak Rómába.
A hímboszorkány fejében tisztul a kép, akármennyire is kiábrándult:
- Segítünk nekik, úgy legyen.
Buttadeus egyre jobban imbolygatja a fejét. Sardaffas úgy véli, jobb, ha tiszta vizet önt a pohárba:
- Faust mikor is kötötte meg azt a bizonyos szerződést?
- Milyen szerződést? - Kamill kezdi elveszíteni a szálat.
- A szerződését, Mefisztóval. Erről te nem tudhatsz, Kamill.
Buttadeus precíz.
- Huszonhárom esztendővel, és három holdtöltével ezelőtt. Akkor már mainzi lakos voltam.
- És most Faust, megy a pápához meakulpázni?
- Ahogy mondod.
- És ha a pápa feloldozza, akkor nem kell eladnia a lelkét?
- Ahogy mondod.
- És akkor Faust is elengedi Guttenbergét?
- Mit enged el? - Kamill kezd bedühödni.
- Fauszt János, Guttenberg adósságát, te bolond.
Sardaffas summáz:
- Igen, kénytelen elengedni a nyomdász adósságát, saját bűnbocsánata érdekében. Így, Guttenberg nem kerül börtönbe, tehát - s itt nagyot sóhajt a hímboszorkány - kinyomtathatja azt a bizonyos negyvenkétsoros bibliát, az úr 1450-ik esztendejében.
- Vivát! - Buttadeus iszik.
Kamill el van veszve.
- És akkor mi van?
- Hát csak az, hogy akkor az urad bekerülhet az írásba. De nem is csak egy könyvbe, attól sokkal többe... - maga is elérzékenyül - egy galakszisba...
Mosolyogva ülnek mind a hárman, a megoldott dolgok örömteli erőterében. De aztán Sardaffasnak kételye támad:
- Isteni. De hogy segítsünk Faustnak, hogy eljusson Rómáig? Ha erre halad az útjuk, s dél felé haladnak, át kell kelniük a lápon. Azt megkerülni nem lehet. De átkelni sem. Az a sok lidérc...
Kamill ismét elemében van:
- Akkor miért nem mennek nyugat felé?
- Mert azon a tájon már emberemlékezet óta dúl a pestisjárvány. A kereskedelmi útvonalak a fekete halál útjaivá váltak.