Bozsik Péter: Vérpuding

Négy évszak

1.
Szőlőrügy pattan
Téli álmából ébred
a bor - élete

seprűjét ha lefejti...
- Mi lesz akkor? Mi? - kérded

2.
Hőguta bolyong
A tikkadt föld alatt
gyökértetű rág

Nedves orrnyergeden egy
verejtékcsöpp útra kész

3.
Érik a szőlő
Így a Legnagyobb Könyvmoly*
egy lugasban áll

Bogyóit beragyogja
a Nap; vele több a fény

4.
Jégkristály csillog
a fenyőfák szakállán
Fölfénylő korom

áll őrt az éjszakákon
Emlékek, forralt borok

Weissbrunn, 1994. szeptember - 1995. január

____________________________

* Istenre gondolok. Pontosabban arra, ki hozzá hasonló;
így mindenkire. (Most mégis I. M.-ra gondoltam; névmágia.)