Bozsik Péter: Vérpuding

Weissbrunni töredék

(Anakrónnak, a bérces Balkánra)

Prológus:
a vers számodra
rég nem látott vendég
ahogy rákiáltasz
hogy vagy? élsz még?
ahogy fölismered a rég
nem látott arcot
megfogod megtapintod
megcsókolod szádba veszed
mint játékát a gyerek

1. álmodban jő a feleség
egyik kezében
rummal leöntött torta ég
másikban részeg fürj
hever ezüst ágyán

szájában tőr
álmodban ledöf
ez lesz a semleges vég
a végleges

úgy mindent egybevetve
meddig tarthat létezésem kedve

átjár a szégyen férge

s butaságom hurka
múlt időbe bújna

láthatatlan homlokom
árnyba vonja
homályos alakom
a balvégzet ritmikus
hordaléka

:(s látod ez máris
para-frázis):

lüktetve élek az
érveléssel
a fölösleges
érveréssel

2. jő jő a feleség
egyik kezében
rumostorta ég
elvágta a fürj torkát
akár szerbét a horvát
vagy megfordítva

ahogy olvasok valami
belső titkos hangon
a nyitott és zárt
pogromok
átszűrődnek
a programon

állva künn a hideg gangon
s ahogy hallani
vélem fals hangom:

gyógyvers vagy vallomás
vagy csak egy zsúfolt állomás
e végnélküli látomás
(utánzás utóhang
futóhomok futó rang)

?vajon milyen lehet
egy sörétben
süvítő sötétben?

3. ebédre részeg fürj lesz
kezében égő rumostorta
ebédre jönnek szeretői

a rémes horda

a fürj vérében hentereg
itt a pina üvölt a horda

hempereg

milyen lehet sötétben
egy süvítő sörétben


?ha a lélek egy nem látható
atommag

(neutron proton vagy elektron
nagyságú égi lektor)
mit az istenek térbe-időbe dobtak
akkor ennek ismerete

lenne

a lelkiimeret??


4. ott meg mi ég
ni csak egy feleség
kezében rumostorta
fele ép
fele meg épp szén-
né égett


mikor megszületett
disznók közé dobták
mint az egyszeri korpát
s azok föl is falták
majd kiszarták

s így él tovább
bogárban légyben
lósörényben és növényben
benned és bennem
a lírai énben
a tizenkettes számban*
a szájban
megalvadt
tejben vagy vérben
időn és téren is túl
ott ahol a kis Túr...
ott ahol a kurta farkú
malac is túr


5. ott meg egy másik feleség
nézzétek nézzétek hogyan ég
szégyentől ég
a testem
fekszem itt elesetten
részeg férj
a részeg fürj-
ben


ott álltam higgadtan
nyakig a higganyban
s félrebeszéltem

éppen:


konyakom konyakom
erősbik konyakom
vodkám és borocskám
kiket épp nyakalok
melyikőtök mondaná
meg hogy a wojwodschafti
padláson állomáson
hova kerülne került volna
láztól tüzes testem
és mondjátok hova estem
hova estem volna
hova párolognék
hova párlódott volna kimúlásom
azúrkék sója
ha ott maradnék
ha ott maradtam volna
mint az Úr Kék Hajója
akkor ki ízesítené velem
hullakék
életét

6. és jő jő mindig egy feleség
kezükben rumostorta ég
de lehet épp konyakkal
leöntött vérpuding
csillogóak és kedvesek
olykor
szépek és nedvesek
bennük valami ég
vállukon vér
kék vér-
edény

Post festa:
kilépni kilépni kéne
már e testből
belebújni egy
asztráltestbe
vagy eltűnni egy
kasztrált estbe


Weissbrunn, 1995. eleje