Zsófinak, aki nem szőke

Ahogy kérdez hullám-szőkeséged,
s nyúl nadrágom farzsebébe
(lehet,te vagy létezésem éke);
ahogy fintorba torzul a szád,
és elmerülsz bennem,
mint egy harci naszád
(pontosabban fölfűzöd magad rám,
s én merülök el benned);
ahogy szívod büdös cigarettád
- egyiket a másik után;
ahogy szemed alá ivódik a kor
- nem leszel majd egykor...
Pontosan így kellesz nekem,
ahogy kell innom, ennem.

1987. vége -1989. decembere