(Elvágyódni egy más világba,
mert itt nem lehet beszélve élni,
csak beszédből jól megélni.)

És hiába érzed a tájat,
harcolod a vesztett csatákat,
fűt-fát összehordasz,
említed a Holdat, a holtat
mint régi metaforát,
és tudod, hogy tudják,
mégis leírod:
remélni sem lehet már.

Elárultál mindent.
Mint őket, a reménykedőket,
szeszekbe fojtott húgyfoltos életed.
A kocsmán belül maradtál.

Mást mit mondhatnál?
Élsz, s van, mi éltet:
nem az értelem,
de a halálfélelem.

1986. - 1988. decembere