(Samoća napušta grad)
A magány elhagyja a várost, egyedül maradok.
Recseg az alapzat, csöpög a víz, repedeznek a hidak,
a macskák nyarvognak.
De nekem semmi okom a félelemre.
Én csak egy lift-boy vagyok. (Ezt másképpen kéne
írni, de nem jut eszembe, hogyan.)
De minden munkakörben föltalálom magam!
Úgy viszem a reggelit az ágyba,
mint Felix Krull,
a Bijele Dogme* együttes tagjainak.
116-os hotelszoba.
Egy napon hallatszódni fog az én szájharmonikám is!
Valami vidám lift-boy ágyba hozza
reggelimet. Jobban szeretném, ha lift-girl lenne!
(A girlt is máshogy kéne írni, de már mindnyájan
megtanulták, hogy a magány e szép girlök
segítségével hagyja el a várost.)
