(Kako je umrla Novosadska Televizija)
Szomorúan nézem a perselyt, a vigyorgó gipszmalackát.
A TV-előfizetési számlát tilos összegyűrnöm.
Összetörjem-e a készüléket, vagy felejtsem el
a gipszmalackát, ami miatt mindig éhes vagyok.
Arcomba lövell az ekrán, az apró szétgurul.
A műsor mindig is rossz volt.
Nos, katód-szivecském, ki kőből és szivacsból
vagy, és te, édes malackám,
hát estére szabadok vagyunk.
