(Rolam moju kožu)
Érzem, jön az ereksn, futok a szobádba.
Nem vagy ott. Szabadságon vagy. Turkálok
a holmijaid közt, keresek valamit, amin rajta illatod.
Fölhúzom a csipkés bugyidat. Balfasz a bugyidban.
Levetem a bugyid, és kiveszem a félelmetes ereksnt.
Hunyorgok. Nem tudom fölidézni testedet. Ereksn. Nem
tudok megszabadulni ettől a szótól. Puffadt, kövér és nevetséges.
A meztelen férfi nevetséges. Sok komolyság és jóindulat szükségeltetik
ahhoz, hogy elélvezzek. Végre sikerül. Tartom a kezemben és huzigálom.
Egy blues-számra gondolok. Rolling and tumble. Bukás és gurulás.
Sokszor basztunk már. Pinád lucskos lett, csipkéid könnyeztek. A bugyik
fehérek, citromsárgák. Nem tudok annyi hülyeséget írni, amelyet valaki
(ne) költészetnek nevezne. Huszonöt éves korom ellenére maszturbálok,
ez a z én problémám. Hogyan énekeljek most a szerelemről, virágokról és
egyéb szarásokról? Nőm évi szabadságon van. Aztán meg alig van hol
basznunk. Állandóan rettegünk, nehogy valaki ránk nyissa az ajtót. Nehogy
félbeszakítson minket, ahogyan a kutyákat szokás. Nincs szánalmasabb
a félelmünknél. Hol itt a költészet? Csak valóságos problémáink és
valóságos történeteink igaz leírása létezik! Ebben a pillanatban a költészet
miliió és millió kilométerre áll tőlem, a Kék hegyeken és az Óperenciás
tengeren is túl; huzigálom a bőrt.
