(Pravi bulevar)
A Munkásönigazgatás körút babra bűzlik,
izzadt munkásingekre, kezeslábasokra, zoknikra,
üres káposztára és a gyerekek természetesen állandóan üvöltenek.
A Vasa Stajić utcában Paco Rebanne after shave
(heftölés után) illatozik, töltött fácánok, pizza, tej,
kaviár, és az utcán bizony egy rendőr áll.
Vajon ezért volt apám forradalmár?
Megyek keresztül barátaimmal, akik más-más fajtából
és felekezetből valók, a mi szép városunkon,
valamennyien ugyanazon a dolgon tréfálkozunk, és
kicsit jobb hangulatban szextettben énekelgetünk.
Amerikát, Angliát! Üssétek a burzsoát!
Aztán leisszuk magunkat a kocsmában és ugyanazon
az úton indulunk hazafelé.
Nem vagyunk egyforma családból, mindegyikünké különböző.
Énekelgetünk és röhögünk, akár a lezüllött kocsmazenészek.
Szextettben énekelünk, ébred kelet és nyugat, ébred észak és dél.
Aztán egyszer csak Toza szavalni kezd.
Bátortalan holdkóros bolond, ritkán beszél ez a fickó.
A mezőkön fejőstehenek legelnek, a fiatalok lemondtak
a földről és egyetemekre íratkoztak.
Tönkremegy az ország!
Semmit sem vetnek a földbe, szója van bennünk, ez a mi jövőnk.
Lefelé haladunk!
Félbe kellett szakítanom Tozát, mert elvétette az intonációt.
És sok szeretettel, teljesen nyugodtan és higgadtan mondtam neki.
Bajtársaim, ez a lírai éneklés megtapasztalása, méghozzá
fiatalos megtapasztalása az igazságnak.
