Bozsik Péter: Vérpuding

Na menjünk -ha

Hittem, a költészet nőket hódít
- engem is csak saját rímem bódít
s közben becsap, jó nagyokat lódít,
na, menjünk tovább, ha van, mi szólít.

Kérkedtem, míg voltam verseket töltő
iszákos, szószátyár, fecsegő költő.
Fröcskölt a nyálam. Hencegtem ott-itt,
hittem, a költészet nőket hódít.

És aztán jött sok, korral járó bajom:
tudtam, a tudás nem hatalom
már. Rájöttem, aki vagyok, holt itt,
s engem is saját rímem bódít.

Bár nem eléggé. Jobban kéne,
mert akkor ki a fene félne?
Hiúságomból fakadna a Hit,
ami becsap, jó nagyokat lódít,

de teremtene egy biztos burkot,
ami elvágná nyakamon a hurkot.
De Hit nincs. S ez levesembe rondít.
Na, menjünk tovább, ha van, mi szólít.

1989. január - március