Bozsik Péter: Vérpuding

Kanni-bál

ennyi lenne csak ha valaki már nem él
(Terpesz)

Sz. J., magyar költő emlékének

Mint a Repülő Emberke társának testét,
fölélted lassan a létezés keresztjét.
Lúgos nekrológok áztatják most lábad,
És ha szemem erre mégis könnybe lábad,

röhögj a markodba nyugodtan.
A túlélők csapatából kirúgtak.
Boltját a félelmed becsukta.
Szeret már mindenki - hiszen halott vagy.

Főhőse lettél egy őrült kanni-bálnak,
ahol a költő - mintha utolsó vacsorát -
önmagát eszi. Tehetetlenségem kába

belenyugvás övezi: nincsenek csodák.
Egy szék üres lett. De folytatódik a party-
zán lét: a vörös kanni-bál, a Duna-parti.

Horgos, 1990. február 1-4.