Bozsik Péter: Vérpuding
A vég eredménye
(szöveges példa)
"Úgy látszik, hogy a másfél millió leírt fajhoz képest legalább tíz- vagy talán harmincmillió faja van a teljes bioszférának." (...)
"Jelenleg ott tartunk, hogy húsz- vagy harmincpercenként valahol kipusztul egy faj, és ez olyan óriási sebesség, ami a geológiai időskálára, a földtörténeti múltra visszapillantva körülbelül megfelel azoknak a nagy, katasztrófális kipusztulásoknak, amilyenek például a krétakor végén, az őshüllőknek, a "sárkányoknak" a kipusztulása idején volt, amikor az élővilőg fajainak 6O-8O vagy esetleg még nagyobb százaléka is kipusztult."
Vida Gábor genetikus
Neki ajánlom
| Nagyon rámijesztett, Tisztelt Uram. Rosszul számolok fejben, így azt hittem, megérem, megérhetem, ha már kétezerben kihal minden élőlény a föltételezett - legyünk optimisták - harmincmillióból. Aztán komoly számításokat végeztem. Papíron. Hogy több időt adhassak magunknak - az emberiségre gondolok -, félóránként vettem egy fajt; az naponta, ugye, negyvennyolc, ezt beszorzom háromszázhatvanöttel, hogy megkapjam az évente kihaltak számát, ami ebben az esetben, ha lineáris - nem pedig másodfokú vagy exponenciális - egyenlettel dolgozom tizenhétezer-ötszázhúsz faj. És ha a harmincmilliót elosztom az évente kipusztultak számával, akkor megkapom a vég eredményét: ezerhétszáztizenkettő és fél év, fölfelé kerekítve. Ha föltételezzük, hogy az ember nevű állat lesz a legutolsó, és nem jön közbe semmi más manőver. Weissbrunn, 1993. szeptember 16-17. |