Bozsik Péter: Vérpuding

Dekódolt tartomány  

Mircea Dinescunak és kevés vajdasági barátomnak

A birodalom hülyék hona -

                    Képernyőn látom,
lent Belgrádnál, a vár alatt
riadót fúj Halálszabadság,
kedves Milos herceg, a cárevics,
Tito nevelt fia.
A számító gépekből tömjén füstölög.

Engem meg füsthiány kínoz,
csak ezzel foglalkozom. Ritka,
hogy öt előtt ér el az álom,
szégyenszemre
addig is cigarettázom -
gondolatban. Ez tölti ki éjem, napom.
Hisztériázok vagy
fekszek a pamlagon,
tökmagot rágok és fontoskodok.

Kisbácskai gyerek vagyok.
(Mint aki készen állt régóta)
Csantavéri. (Mint aki mert.) Pontosabban
csingágósi. Külfalusi.
(Mint aki a városokhoz méltónak ítéltetett.)
A nincs száműzi az eretneket.
Szeszkazánok születnek errefelé,
merénylők
meg diktátorok
(ritkábban költők),
a történelem kültelkein.

A tartományban korhű birodalmi szél fúj,
kossava. Kosovón szkipetár
zászló lobog. Hamarosan
eltörlik, feledésre kárhoztatják a verset,
és nem tudják, hogy jobbat,
vagy hozzá hasonlót hoznak helyette.
Egymást zabálják föl a sasfiókák,
maradványaik molylepkékhez
válnak hasonlatossá,
fészkeik kártolt gyapot,
az égbolt világosan látható
füstöt bocsát le,
az erősebb megmarad.

Divat arrafelé a patrióta kanni-
bál, tapasztalatból tudom.

Lombikjába néz a cárevics.
(Nyakán pálmarost-kötél.)
Szent Száva őrölt porhüvelyéből
készül az élet spriccere.
Térkép fölé hajol a vámpír,
mértéke iszonyat.
A rendőr álmában keményedik
a gumibot. Janicsárok
készülnek bemérni
a lakosság gondolatait.
Világhálóval halásznak
megváltóra az alattvalók.
A belgrádi pasalikban
- milyen sötét lett minden arc -
siratóéneket gajdolnak a váteszek.

Hány inger kell még, hány?
Hogy végképp elhidd:
a tartomány elveszett.

Barbárok állanak a városkapuk előtt,
és idióták szónokolnak a fórumon.
Néptribunok seggéért tülekednek a költők
az utolsó utáni pillanatig.
A parasztok a civilizáció
bősz tehenét fejik.
Prolik sorozatgyilkos
forradalma zajlik a kettesen.
A színészek ész nélkül vallanak színt.
A paidagogosz ügynöki létre vágy,
míg a bölcsek választási plakátot ragasztanak.
A nemzet spontán testén magömlés a nép.
A kémek,
nos, a kémek
jelentése szerint
még néhány év,
s megnyílanak a városkapuk:
a barbárok mégis megoldás
lesznek valahogy.

(Bucsúzóul üdvözlöm vesztett városaim.)

A kereszt rejtvényét fejti az Úr.
Újságot olvas a halál,
kortévesztő allegóriát.
Macska álmát rágja az egér.

Az irodalom hülyék hona.


Weissbrunn, 1999. január 15-18.

(Kavafisz-, Dinescu- Brodszkij- és Korán-idézetektől nem mentes e versezet.)