Szemészeti szolgálat

A szemorvosi szakosításra kiírt pályázat alapján dr. Milan Kapor került szolgálatba, aki a szakosítás teljes idejét a belgrádi Szemészeti Klinikán töltötte el. A szakorvosi vizsga sikeres letétele után, 1964-ben ő alakította meg a zentai kórházban a szemészeti szolgálatot, amely járóbeteg (ambuláns) és kórházi részből állt. Az első fekvőbeteg-felvétel 1964 novemberében jelenti a szóban forgó szolgálat munkájának a kezdetét.

A többi újonnan megalakult szakorvosi szolgálatokhoz hasonlóan kezdetben itt is ugyanazok a gondok jelentkeztek: a mindig elégtelen pénzeszközök, hely- és káderhiány. A szolgálat munkája rendkívül kedvezőtlen és szűkös elhelyezkedési körülmények között veszi kezdetét a régi kórházépületben, az akkori gyermek- és orr-fül-gége osztályok között, így a páciensek nemük és életkoruk szerint az utóbbi osztály betegeivel vegyesen kerültek elhelyezésre. Ebben az úttörőmunkában rendkívül kedvezőtlen körülményt jelentett az orr-fül-gégeosztállyal közös műtő is, minthogy azt gyakran kellett csíramentes szemműtétekre használni szeptikus és mandulaműtétek után. Ez a szűkös helyviszonyok közötti igen nehéz munka egészen 1969-ig tartott, amikor is az orr-fül-gégeosztály átköltöztetésével új helyiségekhez és átalakítással jelentősen jobb munkakörülmények közé jutottunk, minthogy tágas, jól berendezett rendelőt, megfelelő készülékekkel ellátott sötétszobát, jól berendezett várótermet, három betegszobát, saját műtőt, orvosi szobát, ápolónői szobát és jól felszerelt vizesgócot bocsátottak a rendelkezésünkre. A munkakörülmények tekintetében óriási előrelépést jelentett a központi fűtés utólagos bevezetése - és mindezt a munka megszakítása nélkül értük el.

Az alkalmazottak személyzeti összetétele 1964 novemberében a következő volt: 1 szakorvos, 2 ápolónő (közülük egy főiskolai szakképesítéssel) és 1 takarítónő. A káderek és az elhelyezési lehetőség ilyen szűkös volta és a pácienseknek az orr-fül-gégeosztály betegeivel való együttes elhelyezése miatt a fekvőbetegek ellátását az említett osztály ápolónői is végezték mindazokkal a kellemetlenségekkel együtt, ami ezzel jár, csakhogy a kérdéses időszakban ezt másképpen sehogy sem lehetett megszervezni.

A befogadóképességnek és a szolgálat munkaterjedelmének a bővülésével óvatosan növeltük a foglalkoztatottak számát is, míg 1972-ben el nem értük a legkedvezőbbet: hogy a szemészeti ápolónők műszakokban dolgozzanak. Ekkor a szolgálat a következő káderekből állt: 1 szakorvos, 1 főápolónő, 1 műtősnő és 3 ápolónő a műszakokban folyó munkához (közülük egy fénytörésvizsgálatra).

A rendelőt nagy erőfeszítések árán sikerült felszerelni a napi munkához nélkülözhetetlen következő készülékekkel és műszerekkel: próbalencse-kazetta, optotyp (falitábla a látószélesség vizsgálatára), focométer, Jawal-féle oftalmométer, oftalmoszkóp, vizuskóp, szkiaszkópiai felszerelés, réslámpa (Spalt-lámpa), periméter, binokuláris nagyító, pszeudoizokromatikus táblázatok, vörös üveg kettőslátásteszt elvégzéséhez, Schiötz-féle nyomásmérő, fényszóró, tűk és vésők idegen test eltávolítására, készülék a könnycsatorna öblítésére, Desmarres-féle kanál, blepharostat (szemhéjrögzítők), éles kanalak, küretek, csipeszek és ollók, valamint Fuchs-féle hőlámpa.

Ez a felszerelés ambuláns feltételek esetében a következő eljárásokat teszi lehetővé: látásélesség-vizsgálat, szkiaszkópia cycloplaegiával, oftalmometria, korrekciós lencsék előírása és a korrekció ellenőrzése, biomikroszkópia, szemtükrözés, focometria, perimetria, fixációmeghatározás, nyomásmérés, szkotometria, gonioszkópia, könnycsatorna-öblítés, könnycsatorna-szondázás, tonográfia, kötőhártya alatti injekció, szemtengelyferdülés fokának megállapítása, kettőslátás megállapítása, projekció megállapítása, színlátás megállapítása, exoftalmometria, oftalmodinamometria, kötő- és szaruhártyából idegen test eltávolítása, epiláció, saccus conj. öblítése, fluoresceinnel történő kezelés, diatermia, conj. törletek levétele, helyi járóbeteg-kezelés alkalmazása, járművezetők vizsgálata, orvosi bizonylatok kiállítása a rokkantsági bizt. részére, diafanoszkópia, könnycsatorna átjárhatóságának szimulációs kivizsgálása és fluoreszcens ellenőrzése.

Az osztálynak kezdettől fogva megvoltak a betegek konzervatív gyógyításához szükséges összes feltételei és lehetőségei, de a műtéti beavatkozások tekintetében mindig is érezhetőek voltak a szűkös lehetőségek következményei, hiszen érthető, hogy a munkának azt a részét helyezték előtérbe, amelyet az adott körülmények között zavartalanul el lehetett látni, azaz a rendelői munkát.

A rendelkezésre álló műszakkal a következő szemhéjműtétek voltak elvégezhetők: szemhéjkifordulás és -befordulás, tumor, halacio (jégárpa), szemhéj-helyreállítás, canthotomia, canthorrhaphia, blepharorrhaphia, epiblepharon (epicanthus), trichiasis, ptosis. A könnyképző apparátus műtétei: dacryocystostomia, dacryoadenotomia, szondázás. Szemkötőhártya-műtétek: szemkötőhártya-tumor, pteryginmműtétek, trachoma. Szemhártyaműtétek: keratectomia, varrat, abrázió, cauterizáció, idegen testek eltávolítása. Glaukóma-műtétek: sipolyképző műtét, iridectomia, cyclodiathermia. Izomműtétek: strabismus (kancsalság), szemgolyóműtét, enucleatio, evisceratio. A műtéti mikroszkóp hiánya megakadályozta egyéb műtétek bevezetését.

A szolgálat munkájának a megszervezése a térbeli befogadóképesség és a szolgálat bővülésének, valamint a foglalkoztatottak számának a növekedését oly módon követte nyomon, hogy mindig alkalmazkodott hozzá az adott feltételek között a legnagyobb fokú eredményességre törekedve. A még be nem járt terepen a munka elsődleges, úttörő terjedelmétől kezdve az évek folyamán sikerült felkutatni mind a rendelői, mind az osztályon folyó munka legoptimálisabb megoldásait. Ez annyira összehangolt, hogy folyamatosan történik vizsgálatra való jelentkezés és sorszámosztás nélkül, úgyhogy az igénybevevők gyorsan és eredményesen részesülnek a kért segélyben. A szolgálatnak ezt a jó megszervezését a szolgáltatás terjedelme és minősége mellett a munkát ellenőrző bizottság összes írásos leletében értékelte és nyilvántartásba vette.

A szemészeti szolgálat emellett a kórházon kívüli munkába is bekapcsolódott: az újvidéki Egészségvédelmi Intézettel három éven át működött együtt a trachoma felszámolásában, az ottani Szemészeti Klinikával a vajdasági szemészeti normatívumok kidolgozásán, a belgrádi Szemészeti Klinikával megfigyelő rendelőként az új gyógyszerek (Metablen) bevezetése alkalmával. A felettes szemészeti klinikákkal folyó kiváló együttműködés mellett éveken át igen jó együttes munka alakult ki a környező rendelőintézetekkel is. Különösen említésre méltó a zentai Vakok Szövetségével folyó kitűnő munka, amelyet a köztársaság első helyezésére érdemesített.

Ezzel a munkamódszerrel a szemészeti osztály nemcsak, hogy rendbe hozta az addig még fel nem dolgozott működési területet (az elsődlegesnél jóval szélesebb körűen), hanem a szolgálatra háruló feladatokat a vizsgálattól a sürgősségi esetekig haladéktalanul látja el elérve valamennyi szemészeti szolgálatnak azt a célkitűzését, hogy az általuk felölelt területen mindent szilárdan a kezükben tartsanak egy olyan térségben, ahol az újszülöttek száma csaknem egybeesik a presbyopiások (öregkori rövidlátók) számával, a patológiai esetek pedig ellenőrzés alatt maradjanak, és a több évtizedes munka nyomán minden évre felbecsülhetőek legyenek. Az éveken át igen sikeresen folyó munkát értékelték a szolgáltatást igénybe vevők is azáltal, hogy az újvidéki Egészségvédelmi Intézet szerkesztésében megjelent Betegek álláspontja és véleménye kórházi gyógykezelésükről c. kiadványban a következő ankétkérdésre: "Azonos betegség esetén ugyanezen a kórházi osztályon gyógyíttatná-e magát?" mindannyian igenlő választ adtak, ami az ellenőrzés ilyen formája esetén rendhagyóan szép végkövetkeztetést eredményezett: "Szebb bók már el sem képzelhető!"

A szolgálat munkájában előirányzott folyamatosság akkor kezdett valóra válni, amikor dr. Barsi Gyöngyi 1991-ben befejezte a szemészeti szakosítást, és 1992-ben a kórház szemészeti osztályán megkezdte munkáját. Az adai egészségház szemorvosa volt, de dr. Kapor mellett dolgozott. 1994-ben távozott el az osztályról. Majd 1995. IV. 24-én dr. Ljilja Opančar kezdi meg szakosítását, ami Zentán és Újvidéken folyik.

Dr. Milan Kapor 1996. XII. 30-án megy nyugállományba, s minthogy az osztály szemész szakorvos nélkül marad, vállalkozási szerződéssel dr. Barsi Gyöngyit veszik fel munkára. Ő 1998. XI. 1-ig marad a szolgálatnál, amikor is vállalkozási szerződéssel dr. Lazovićot alkalmazzák, aki hetenként háromszor dolgozik az osztályon ellátva az összes szakorvosi konzultatív vizsgálatot.

Dr. Ljilja Opančarnak családi okokból engedélyezik a szakorvosi vizsga egy évre szóló elhalasztását, de a szolgálat működésének a folyamatosságában ez a megszakítás csak egy kellemetlen epizódot jelent, melyet remélhetően hamarosan áthidalunk, Zenta és vidéke polgárainak pedig hamarosan ismét rendelkezésükre áll majd az, amit évtizedeken át használhattak: a sikeres szemészeti osztály, amely szükség szerint és várakozás nélkül élvonalbeli szolgáltatást nyújt.

Eddigi vezető főorvosok:
Dr. Milan Kapor 1964. XI. 1-1996. XII. 30.