Ez ideig általánosságban foglalkoztunk a kórházfejlődés egyes szakaszaival. A második világháborút követő 20 év történetét tettük vizsgálatunk tárgyává. Nem lenne teljes a kép, ha nem térnénk ki az egyes kórházi osztályok ismertetésére. A mi történelmi összeállításunknak nem az a célja, hogy a kórház struktúráját részletesen ismertesse. Ezt elvégezte dr. Burány Béla, amikor analizálta és kiadta az Egészségügyi Központ megbízásából az erre vonatkozó részletes jelentését (Rad senćanske bolnice 1948-1961). Ennek a munkának a célja az, hogy leírja azt az utat, amelyen eljutottunk a modern kórházig.
1834-től 1941-ig a kórház osztatlan, ún. vegyes kórház volt. Volt ugyan sebész szakorvosa, műtője, de maguk a betegek elkülönítve nem voltak. Egyedül az operált betegek kaptak pár napos külön elhelyezést a műtét után. 1942. január 1-jén különítjük el az egyes osztályokat az adaptált epreskerti épületben. Négy osztálya volt akkor a kórháznak: belgyógyászat, sebészet, szülészet és fertőzőosztály. Tüdőosztály hiányában a fertőzőosztályon két kisebb szobát különítettünk el a tüdőbetegek számára. Bizony, ez nem volt ideális megoldás, de a szükség parancsolta.
A belgyógyászati osztályt szakorvos vezette, aki egyúttal a kórház igazgatója is volt. Volt egy segédorvosa még az osztálynak, aki a kórházban lakott. Ebben az időben a röntgenkabinet a belgyógyászathoz tartozott. Ugyancsak a belgyógyászathoz tartozott a laboratórium is egy szakképzetlen laboránssal. A túlterheltség ellenére komoly munka folyt ezen az osztályon. A zentai kórház belgyógyászati osztálya már 1942-ben beszerezte az elektrokardiográfot és komplett röntgen-laboratóriumi felszerelést. Ezen az osztályon eddig négyen nyertek szakorvosi képesítést. Az osztályvezető főorvos hatáskörébe tartozott a belgyógyászati szakorvosi rendelés, mely 1958-tól 1965-ig a kórházban működött. A járóbetegek vizsgálatát és kezelését 1960-ig dr. Loykó Erzsébet belgyógyász-szakorvos végezte a rendes munkaidejében. Nyugdíjba vonulása után ez a munka a délutáni órákra esett, és az osztályon dolgozó szakorvosok látták el tiszteletdíj fejében. Az osztályos főorvos, dr. Vígh Ágoston nyugdíjba vonulása után, 1962. november elsején dr. Milan Jakovljević lett az osztály vezetője, aki már 1957 óta ezen az osztályon dolgozott. A főorvoson kívül még négy belgyógyász szakorvos dolgozik: dr. Ádám Ede, dr. Tantos Gyula, dr. Márton Béla, dr. Verebesné dr. Vígh Jerne. Az osztály nyolcvanágyas, felszerelése kifogástalan és modern.
Sebészeti osztály. 1942 óta működik mint önálló osztály. Dr. Milivoj Borđoškiról mint városunk úttörő sebészéről már megemlékeztünk. Utána dr. Förgeteg János négy évig vezette az osztályt. Utódai voltak: dr. Nikola Davidović (1945-1949), dr. Milan Vujić (1949-1956), dr. Stojan Letić (1956-1959), továbbá dr. Kopasz Pál, aki 1959 óta vezeti az osztályt. Ezen az osztályon szerezte szakorvosi képesítését dr. Jovan Vajdić. 1960-ban egy ideig a főorvosi teendőket is ellátta. Jelenleg (1965 novembere) a főorvoson kívül még két sebész szakorvos, dr. Bognár Imre, dr. Újházi Gyula és két harmadéves szakorvosjelölt (specijalizant) dr. Verebes Ernő és dr. Pavle Zeković dolgoznak az osztályon. A legújabb szisztematizáció öt szakosított munkahelyet ír elő az orvosok részére. Az osztály felszerelése modern. Szerényebb rehabilitációs felszereléssel is rendelkezik, mely a bejáró betegek rendelkezésére áll. Az ágyak száma 80.
Gyermekosztály. 1959-ben kezdte meg működését. A volt szegényház épületének adaptálásával jött létre, dr. Ksenija Topolovački gyermekszakorvos tervei szerint. Ezen az osztályon nyert szakképesítést dr. Korponai Erzsébet, aki a főorvosnő, dr. Topolovački távozása után 1961/1962-ben egy évig vezette az osztályt. Dr. Kosiczkyné dr. Habram Eleonóra ugyanezen az osztályon szerezte meg szakképesítését 1965-ben. Az osztályon dolgozik még dr. Szokola János, aki 1965 novemberében fejezte be szakorvosi tanulmányait Belgrádban. Az osztályvezető főorvos 1962. november 1. óta dr. Dévay Lajos. Az osztály 45 ágyas.
Szülészeti és nőgyógyászati osztály. Ha visszanézünk a múltba, meg kell állapítanunk, hogy a kórház alapításától kezdve mindig befogadta a szülő nőket. Nem állnak rendelkezésünkre pontos adatok, de a gyér statisztikában alig-alig találunk szülést. Az intézeti szülés a múlt században csak a nagyvárosokban volt lehetséges, vidéken és kisvárosokban az anyák saját otthonukban szültek. A századforduló utáni időkben mind gyakrabban találkozunk a kórházakban gyermekágyasokkal. Abban az időben szülész szakorvos nem volt a városban. A nehéz szülészeti problémákat konzervativan igyekeztek megoldani. Császármetszés csak 1942 után van feljegyezve. Voltak a kórháznak régebben is szülész-nőgyógyász szakorvosai: dr. Kiss Oszkár 1945-ben három hónapig és dr. Drenka Davidović 1946-tól 1949-ig. Ezek az orvosok csak rövid ideig dolgoztak itt, mégpedig a sebészeti osztály keretében, mert akkor még ginekológiai osztály nem volt. Nőgyógyász hiányában mindig a sebész látta el ezeket a teendőket. A nőgyógyászati és szülészeti osztály a valóságban 1958 novemberében nyitotta meg kapuját 44 férőhellyel. Az első osztályvezető főorvos dr. Sima Teodorović volt, aki igen nagy ambícióval rendezte be és szervezte meg ezt az osztályt. Rövidesen a nőgyógyászat lett a kórház legzsúfoltabb osztálya, úgyhogy pár év leforgása után, 1962-ben új pavilont kellett építeni külön erre a célra. Sajnos az épület mind a mai napig sincs befejezve. Ezen az osztályon képezte magát nőgyógyász szakorvossá dr. Morvai Antal. Dr. Sima Teodorović 1958. július 1-től 1963. február 28-ig működött ezen az osztályon. Családi okok miatt elköltözött Zentáról. Utódja dr. Petar Šaparenko lett, aki jelenleg is vezeti az osztályt. Az ágyak száma 44.
Tüdőosztály. A kórháznak régebben tüdőosztálya nem volt. 1942-ben, amikor négy osztályra tagozódott a kórház, szó sem lehetett külön tüdőosztályról, mert arra hely nem volt. Amint már említettük, szükségmegoldáshoz folyamodtak: a fertőzőosztályon két - egyenként ötágyas - szobát rezerváltak a tüdőbetegek részére. 1958-ban nyílt meg a tüdőosztály 35 ággyal az ún. "B" pavilonban. A zentai Tüdőgondozó akkori vezetője, dr. Nagy Vladimir ftiziológus állásáról lemondott, és átvette a kórházi osztály vezetését. Eleinte sok nehézséggel küzdött, mert ennek a pavilonnak nem voltak megfelelő mellékhelyiségei (társalgóterem, ebédlő stb.). 1963-1964-ben hozzáépítéssel javítottak a helyzeten. Az osztály állandóan telve van betegekkel. Kívánatos volna egy új, jóval nagyobb befogadóképességű pavilon építése.
Fertőzőosztály. A kórháznak egyik legrégibb osztálya. Ennek a kis épületnek a keletkezési idejét megállapítani nem sikerült. Valószínűleg a nyolcvanas években, a kolerajárványok idején építették. Három kisebb betegszobából, egy ápolói szobából és egy hullakamrából állott. Ez a magányos kis épület az Epreskert déli részén volt, közel a régi adai országúthoz. Ezt nevezték "járványkórháznak". Ez a kis épület többszörös átalakításon ment át. Tudjuk, hogy a fertőző-osztályokon sok kis, 1-2 ágyas szobára van szükség az izoláció minél tökéletesebb keresztülvitele céljából. Az átalakítások végeredménye: egy ízlésesen kialakult s a higiénia követelményeinek teljesen megfelelő osztály. 1942-től 1960-ig a belgyógyászati osztályhoz tartozott. 1950-ben dr. Szegedi Mihályt nevezik ki főorvossá. Tíz évig dolgozott (1950-1960) ezen az osztályon. Lelkiismeretes munkáját a nagy precizitással vezetett kórtörténetek és grafikonok tükrözik. Nem volt okleveles szakképesítése a fertőző betegségek gyógykezeléséből, azonban a több évtizedes terepszolgálat kitűnő iskolának bizonyult. 57 éves korában kapta ezt a megbízatást. Fiatalos munkakedve még nyugdíjba vonulásakor is úgyszólván töretlen volt. 1960-ban átadta helyét dr. Verner Jánosnak, akinek a lelkiismeretessége és orvosi karakterisztikumai teljesen megegyeztek dr. Szegediével. Dr. Verner csak négy évvel volt fiatalabb, mint mikor elődje átvette az osztályt: 53 éves volt. Őt is a hosszú évek terepi tapasztalatai képesítették az osztályvezetői funkcióra. Az osztály 30 ágyas.
Orr-fül-gégeosztály. 1958-ban nyílt meg 24 ággyal. Az osztályvezető főorvos dr. Kosiczky Ferenc szakorvos, aki az osztályt megszervezte, és elindította működését. Felszerelése modern, személyzete kielégítő. Az osztályon dolgozik még dr. Berta Mihály szakorvosjelölt. A szisztematizáció szerint ugyanis két szakorvos működhet az osztályon. Az ágyak száma 26.
Transzfúziós szolgálat. 1957 óta működik. Az új blokk-pavilonban kapott helyet a földszinten. A sebészeti osztály egyik szakorvosa a vezetője. Rajta kívül még két középfokú végzettséggel rendelkező, féléves tanfolyamot végzett ápolónő dolgozik. A véradományozást a kórház egészségügyi személyzete jól megszervezte. A beteg családtagjai, rokonsága, barátai, vállalati munkatársai minden esetben rendelkezésre állanak, úgyhogy ezen a téren nagyobb nehézségek nincsenek. Ennek a szolgálatnak a bevezetése előtt a szabadkai vérellátó állomástól szereztük be a vért. Minden egyes esetben külön küldönc utazott el vonaton a vérért. Igen fáradságos és költséges volt. A hematológiai és szerológiai vizsgálatokra igen nagy gondot fordítanak a szolgálat alkalmazottai.
Laboratórium. Ahogy a tudományos, laboratóriumi vizsgálatok mind nagyobb és nagyobb jelentőségre tettek szert, nemcsak a klinikákon és a kórházakban, hanem már a falusi rendelőkben is ugyanolyan tempóban indult meg a káderképzés. 1958 előtt a laboratórium a belgyógyászati osztály keretében működött; szakképzetlen személyzettel végezte maga az orvos a legszükségesebb vizsgálatokat. Az új kórház üzembe helyezése után a laboratórium egyik legfontosabb munkahelyévé vált a kórháznak. Okleveles vegyészmérnöknőt alkalmaztak, Papp Zlaticát, aki már többéves klinikai gyakorlattal rendelkezett. Ő rendezte be a laboratóriumot, és beszerezte annak modern felszerelését. A kórház vezetősége pedig a legszebb helyet biztosította a laboratóriumnak az új blokk-pavilonban (a régi típusú kórházakban rendszerint a szuterénben nyert elhelyezést). Középfokú vegyészeti iskolák tanulóit, továbbá a farmakológiai fakultáson a biokémia hallgatóit ösztöndijazták. Ennek köszönhető, hogy a laboratóriumnak 3 magas szakképesítésű és 7 középfokú képesítéssel rendelkező kádere van.
A laboratórium kémiai, biokémiai, hematológiai és szerológiai vizsgálatokat végez. Hiányzik még a bakteriológia. Megfelelő szakember hiányában ezt a problémát is káderképzéssel kell elkezdeni, illetve megoldani.
Kórházi gyógyszertár. A kórház őstörténetében elég sok adatot találunk a gyógyszerellátást illetően. 1818-ban létesült az első patika városunkban. A kórházi orvos (akkoriban egy orvos is el tudta látni a betegeket) felírta a receptet, és a gyógyszertár kiszolgáltatta. Időszakonként számol el a város a gyógyszerésszel. Később, amikor két, illetve három gyógyszertár volt, megindult a versengés a gyógyszerészek között, mert mindenki igyekezett magának biztosítani a gyógyszerszállítást. Még jobban kiéleződött a helyzet, amikor négy-hat gyógyszertár lett a városban. Ez a helyzet 1942-ben megváltozott. Ugyanis ekkorára már a gyógyszer-specialitások annyira megszaporodtak, hogy úgyszólván minden gyógyszert meg lehetett kapni gyári kivitelben és csomagolásban. A kórház felállította saját patikáját, és egy gyógyszerészt alkalmazott, aki napi 2-3 órát dolgozott a kórházban mint tiszteletdíjas. Anyagilag is jól járt a kórház, mert angró áron szerezhette be a gyógyszereket a nagydrogériától. Az árkülönbözet pedig bőségesen fedezte a gyógyszerész fizetését (illetve honoráriumát). 1958-ban véglegesen megoldódott a gyógyszertár kérdése. Teljes munkaidővel alkalmaztak egy okleveles gyógyszerészt, Milanka Ignjatović-Urošević magisztert, és egy gyógyszerész-technikust, Szokola Gizellát. Ez a káder tökéletesen biztosítja a kórház gyógyszerellátását.
Röntgenosztály. A XX. század új találmánya, a röntgen még 1914-ben bevonult a mi kórházunkba. Budapesten vásároltak egy röntgenkészüléket, beállították, és megkezdték vele a munkát. Olyan nagy becsben volt ez a gép, hogy használatára külön szabályrendeletet hozott a városi tanács. A röntgenológia még gyermekcipőben járt, egy-két átvilágítás után máris pihentetni kellett a lámpát, mert különben tönkrement volna. De a világra szóló találmányt tökéletesítették. Az ún. félhullámú gépek bevezetésével egyszerre elterjedt az egész földkerekségen. 1928-ban vásárolt a város egy akkor igen modern gépet, a Siemens-cégnek a "Heliodor-Duplex"-ét. Ez a gép még 1962-ben is működött, és hozzá még igen jól. Csakhogy a sugárvédelme már nem felelt meg a mai követelményeknek, és ezért 1963-ban ki kellett selejtezni. 1965 végén a következő gépek vannak üzemben: 1. Morava nagytípus, beszerezve 1957-ben; 2. Morava nagy típus, beszerezve 1958-ban; 3. Neretva portabilis sebészeti gép; 4. Grafoskop Selenosom.
A technikai rész megoldása tisztára csak pénz kérdése. Sokkal nehezebb megoldani a káderkérdést ezen az osztályon. Az 1957/58 előtti időkben a röntgenvizsgálatokat az egyes osztályok orvosai végezték, magát a gépet egy személy kezelte, aki a felvételeket is elkészítette. Az új épületben elhelyezett osztálynak az élére szakembert kellett volna állítani. Ilyent nem találtunk. Nem maradt más megoldás, mint az, hogy szabadkai szakorvosokkal kellett szerződést kötni, akik honorárium ellenében vállalták ezt a munkát. Délutánonként felváltva jártak, illetve járnak Zentára, és a kórházban eltöltenek 3-4 órát a vonatok járásától függően. 1959-ben szerződést kötött a kórház egy általános praxist folytató vidéki orvossal. A kórház vállalta a hároméves specializálás költségeit. Ennek fejében az orvos három évre lekötötte magát a szakképesítés megszerzése utáni időre. A szerződő orvos valóban megszerezte a képesítést, de szerződéses kötelezettségének nem tett eleget. Egy év elteltével elhagyta a kórházat. A szerződésszegés jogi következményei még nincsenek rendezve. 1965. január 1-től újabb ösztöndíjas jelentkezett. A szerződést megkötötték, de hogy a kórháznak mikor lesz röntgenológusa, az még nem tudható. Sokan a sugárártalom miatt félnek ettől a szakmától. Manapság azonban a sugárvédelem tökéletes.