Cédulák, szárnyak

SEKSZPÍR HERCEGNŐJE. Képes volt egy aszkéta nyugalmával ülni a pecázó Sekszpír mellett (aki még a nevét is kedvenc pecabotjáról kapta), és ezzel kivívta mindenki elismerését. No nem hajnalban kerekezett ki a Sodros fölött üldögélő lovagjához, az utolsó száz méteren már homokban tolva az imbolygó biciklit, hanem csak reggeliidőben, a péknél frissen vett két đevrekkel, de már ettől is mártírhíre kelt, miközben ez számára nem jelentett külösösebb áldozatot: vitte magával az éppen sorra kerülő Jókait (erre határozottan emlékszik, hogy a Sekszpír-korszak összeolvadt a Jókai-korszakkal), és olvasás közben néha elismerően bólogatott, ha bólogatásra méltó mérete volt a halnak, sajnálkozott, ha a horogról leakadt a kapitális harcsa, kiválóan tudott az időjárásról társalogni, de a legkiválóbban a kezét tudta csókra nyújtani, illetve átengedni, amikor a pecázó Sekszpír éppen úgy ítélte meg, hogy a történések ritmusa megenged egy kis udvarlást.

< Saša hercegnője | slatko >