Cédulák, szárnyak

SLATKO. Én elköltöztem Újvidékről, Saša egyike volt azon kevés barátaimnak, akik otthon maradtak. Hazalátogatóban csak át kellett ballagnom a szemközti kapuig, és a nagymamája (soha nem tudta megtanulni a nevemet, leginkább Elmeša voltam) már futott is a slatkóért-vízért, és tette föl a dzsezvát a kávéhoz. Görögdinnye héjastul, hámozott szilva diógerezddel a közepén, apró zöld paradicsom, fél sárgabarack vagy körtekocka, mindez cukorszirupban: mind végigkóstoltam, a kávét pedig otthagytam – náluk elkövethettem ezt a dupla udvariatlanságot.

< Sekszpír hercegnője | Sósék >